Észak-Korea további katonai ellenintézkedéseket helyezett kilátásba, miközben folytatja a demilitarizált övezet északi oldalának megerősítését. Phenjan szerint katonái határozottan válaszolnak, ha a dél-koreai erők veszélyeztetik őket. Szöul viszont azt állítja, hogy észak-koreai katonák az erődítési munkálatok során rendszeresen átlépik a katonai demarkációs vonalat. A dél-koreai vezetés október 23-án ismét katonai tárgyalásokat ajánlott Phenjannak, hogy csökkentsék egy véletlen összecsapás kockázatát.
Észak-Korea 2024 tavasza óta jelentős erődítési munkálatokat végez a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetben. A phenjani hadsereg aknákat telepít, kerítéseket, akadályokat és taktikai utakat épít, miközben megerősített katonai állásokat alakít ki. Dél-koreai adatok szerint az idei évben időnként több ezer észak-koreai katona és munkás dolgozott a határ közelében.
A munkálatok során több alkalommal alakult ki veszélyes helyzet. Augusztusban a dél-koreai hadsereg figyelmeztető lövéseket adott le, miután állítása szerint észak-koreai katonák átlépték a katonai demarkációs vonalat. Az északi katonák ezt követően visszavonultak.
Phenjan másképp értelmezi az eseményeket.
Az észak-koreai vezetés vitatja Szöul határátlépésekről szóló állításait és provokatív, veszélyes fellépésnek nevezi a dél-koreai figyelmeztető lövéseket. A két fél közötti nézeteltérés egyik oka éppen az, hogy a katonai demarkációs vonal egyes szakaszainak helyét eltérően értelmezik.
Aknarobbanás mélyítette tovább a válságot
A feszültséget tovább növelte a szeptember 21-én történt aknarobbanás a demilitarizált övezetben. A detonációban dél-koreai katonák súlyosan megsérültek.
A dél-koreai hadsereg és az ENSZ-parancsnokság vizsgálata arra jutott, hogy az incidenst észak-koreai eredetű, a demarkációs vonal déli oldalára került akna okozta. Az ENSZ-parancsnokság egy másik működő észak-koreai gyalogsági aknát is talált a vonaltól délre és fegyverszüneti egyezményt sértő esetnek minősítette a történteket.
Észak-Korea visszautasította a megállapításokat és koholmánynak nevezte a dél-koreai vizsgálat eredményét.
Ez a vita jól mutatja a jelenlegi helyzet veszélyességét. Nem pusztán politikai retorikáról van szó. Fegyveres katonák, aknák és tüzérségi eszközök vannak egymáshoz rendkívül közel, miközben a két fél még abban sem minden esetben ért egyet, pontosan hol húzódik az a vonal, amelynek átlépése már katonai incidensnek számít.
Phenjan keményebb válaszlépéseket helyezett kilátásba
Az észak-koreai figyelmeztetések október második felében tovább erősödtek.
Pak Dzsong Cson marsall, a Nemzetvédelmi Minisztérium tanácsadója a határ menti erődítéseket szemlélve azt közölte, hogy az észak-koreai katonáknak határozottan kell reagálniuk, amennyiben a dél-koreai fellépés veszélyezteti biztonságukat.
Kim Jodzsong, Kim Dzsongun észak-koreai vezető húga pedig bejelentette, hogy Phenjan a teljes határszakaszon készenlétbe helyezi a Dél-Korea felé irányított propaganda-hangszórókat és további, egyelőre nem részletezett katonai ellenintézkedéseket készített elő.
Szöul válaszul jelezte,hogy határozottan reagál minden olyan észak-koreai lépésre, amely katonái vagy területe biztonságát veszélyezteti. A dél-koreai védelmi minisztérium ugyanakkor továbbra is párbeszédet sürgetett.
A mostani közvetlen fenyegetéseket tehát elsősorban Kim Jodzsong és Pak Dzsong Cson fogalmazta meg, miközben a mögöttük álló politikai-stratégiai irányvonal Kim Dzsongun vezetése alatt alakult ki.
Szöul ismét tárgyalni akar
A dél-koreai kormány október 23-án újabb katonai tárgyalásokat ajánlott Phenjannak. A javaslat célja a szárazföldi katonai demarkációs vonal pontos helyének közös tisztázása és a véletlen összecsapások veszélyének csökkentése.
Szöul szerint az észak-koreai katonák az idei erődítési munkálatok során mintegy ötvenszer lépték át a vonalat. Phenjan ezt vitatja. A dél-koreai vezetés az ENSZ-parancsnokság bevonásával háromoldalú egyeztetés lehetőségét is felvetette. A kezdeményezés azért különösen fontos, mert azt mutatja, hogy Szöul a növekvő katonai feszültség ellenére sem mondott le a közvetlen kommunikáció helyreállításáról.
Phenjan egyelőre nem adott érdemi választ a tárgyalási ajánlatokra.
Lee Dzse Mjung más irányt próbált
Lee Dzse Mjung dél-koreai elnök hivatalba lépése után kifejezetten a feszültség csökkentését és a két Korea közötti kommunikáció helyreállítását tűzte ki célul. Kormánya leállította az Észak-Korea felé irányuló propaganda-hangszórók működését, majd az állandó berendezések egy részét is eltávolította.
A lépést Szöul bizalomépítő gesztusnak szánta, de Phenjan azonban eddig nem válaszolt érdemi politikai közeledéssel.
Az észak-koreai vezetés most éppen saját propaganda-hangszóróinak ismételt működésbe helyezését jelentette be, ez jelentős politikai problémát teremt Lee számára.
Ha Szöul a feszültség enyhítése érdekében visszafogottan reagál az észak-koreai lépésekre, fennáll a veszélye annak, hogy Phenjan eredményesnek ítéli a katonai nyomásgyakorlást.
Ha viszont Dél-Korea egyre keményebb katonai választ ad, gyorsan kialakulhat egy olyan válasz–ellenválasz spirál, amelyben egyre kisebb tér marad a diplomácia számára.
Észak-Korea már nem újraegyesítésről beszél
A mostani katonai lépések egy mélyebb észak-koreai politikai fordulat részei. Kim Dzsongun 2023 végén meghirdette a korábbi újraegyesítési politika feladását. Phenjan azóta egyre következetesebben nem egy kettéosztott nemzet két részéről, hanem két különálló, egymással ellenséges államról beszél.
Ennek katonai megfelelője a határ fizikai lezárása.
Az új aknamezők, kerítések és megerősített állások természetesen katonai védelmi funkciót is ellátnak, ugyanakkor a két Korea közötti fizikai elkülönülést is tartósabbá teszik.
Kim Jodzsong maga is visszafordíthatatlan folyamatként beszélt a határ megerősítéséről, Pak Dzsong Cson pedig „bevehetetlen erőd” kialakítását sürgette. A határ militarizálása ezért nem pusztán egy rövid távú katonai intézkedéssorozatként értelmezhető. Phenjan politikailag is egyre kevésbé hagy nyitva olyan csatornát, amelyen a korábbi újraegyesítési politika visszatérhetne.
Az amerikai katonai jelenlét is meghatározó
A két Korea közötti konfliktus tágabb stratégiai hátterét az Egyesült Államok és Dél-Korea katonai szövetsége adja. Washington mintegy 28 500 katonát állomásoztat Dél-Koreában, a két ország pedig közös védelmi tervekkel és rendszeres hadgyakorlatokkal készül egy esetleges észak-koreai támadás elhárítására.
Phenjan ezeket a gyakorlatokat régóta saját biztonságát fenyegető lépésekként mutatja be.
Az észak-koreai nukleáris és rakétaprogram az ország hivatalos álláspontja szerint elsősorban az elrettentést és a rendszer biztonságát szolgálja, ugyanakkor egyértelműen növeli Phenjan katonai és politikai nyomásgyakorló képességét is.
Kim Dzsongun október 22–23-án tartott katonai konferencián ismét a hadsereg harcképességének növelését és egy sajátos észak-koreai „katonai forradalom” felgyorsítását sürgette. Mindez arra utal, hogy a katonai erő továbbra is a phenjani rendszer egyik legfontosabb politikai eszköze.
Oroszország növelte Phenjan mozgásterét
A mostani koreai feszültség tágabb hátteréhez tartozik az Észak-Korea és Oroszország között az ukrajnai háború során jelentősen elmélyült katonai együttműködés is.
Phenjan katonákat küldött Oroszországba és nagy mennyiségű tüzérségi lőszert, rakétákat, valamint más fegyvereket biztosított Moszkvának. Ukrán és dél-koreai becslések szerint 2024 óta több mint tízezer észak-koreai katona teljesített vagy teljesít szolgálatot Oroszországban, miközben további erők kiképzéséről is érkeztek jelentések.
Ez nem bizonyít közvetlen kapcsolatot a jelenlegi koreai határválság és az ukrajnai háború között, az viszont látható, hogy az orosz kapcsolat politikai, katonai és gazdasági értelemben is nagyobb nemzetközi mozgásteret adott Phenjannak.
Észak-Korea ma kevésbé elszigetelt, mint néhány évvel ezelőtt.
Washingtonnal sincs áttörés
A koreai konfliktus diplomáciai rendezését az sem könnyíti, hogy Phenjan jelenleg Washington közeledésére sem reagál érdemben. Amerikai és dél-koreai tisztviselők október 23-án arról beszéltek, hogy egy Donald Trump és Kim Dzsongun közötti újabb találkozónak jelenleg kevés kézzelfogható előjele van.
Washington jelezte, hogy Trump feltételek nélkül is kész lenne találkozni Kim Dzsongunnal, Észak-Korea azonban nem válaszolt az amerikai megkeresésekre.
Ez tovább szűkíti a diplomáciai mozgásteret.
Phenjan egyelőre sem Szöul, sem Washington irányába nem jelezte, hogy kész lenne komoly politikai kompromisszumokról tárgyalni.
Nem biztos, hogy háború készül
A mostani fejleményekből ugyanakkor nem következik automatikusan, hogy Észak-Korea teljes körű fegyveres konfliktusra készülne. Az erődítések építése, az aknák telepítése, a katonai fenyegetések és a propaganda-hadviselés önmagukban nem bizonyítják egy támadó háború előkészítését. Sőt a határ fizikai megerősítése részben éppen arra utalhat, hogy Phenjan saját oldalát kívánja lezárni és katonailag ellenőrizhetőbbé tenni.
A veszély inkább máshol van.
Egy újabb határátlépés, figyelmeztető lövés, aknarobbanás vagy félreértett katonai mozdulat könnyen megtorlást válthat ki. A válaszlépésre újabb reakció érkezhet. Ilyen körülmények között akkor is kialakulhat komoly fegyveres összecsapás, ha eredetileg egyik fél sem akart teljes körű háborút.
A diplomáciai mozgástér egyre szűkebb
A jelenlegi válság egyik legfontosabb kérdése ezért nem az, hogy Kim Dzsongun elhatározta-e egy új háború megindítását.
Erre nincs bizonyíték.
A valódi kérdés az, hogy meddig lehet fenntartani egy olyan rendszert, amelyben mindkét fél fegyveres erőket mozgat a határ mellett, eltérően értelmezi egyes határincidenseket és egyre fenyegetőbb retorikát használ.
Szöul jelenlegi tárgyalási ajánlata ezért többről szól egyszerű technikai egyeztetésnél.
Ha sikerülne legalább a demarkációs vonal pontos helyét, az incidenskezelés szabályait és a katonai kommunikáció módját tisztázni, az csökkenthetné a véletlen összecsapás veszélyét.
Phenjan azonban egyelőre a katonai nyomásgyakorlást helyezi előtérbe.
Észak-Korea mai politikája így egyszerre szolgálhatja a határ katonai lezárását, a két Korea közötti különállás tartóssá tételét és Phenjan tárgyalási mozgásterének növelését. A veszély nem feltétlenül egy előre elhatározott háborúban rejlik, hanem abban, hogy a diplomácia háttérbe szorulása mellett egy helyi incidens olyan katonai spirált indíthat el, amelyet később egyik fél sem tud könnyen megállítani.
