Donald Trump második elnöki ciklusának közeledő félideje újabb alkalmat kínál az amerikai politika mérlegének megvonására.
A brit Financial Times „A half-time scorecard for Trump-world” című elemzése az elnök politikai világának eddigi teljesítményét állítja a középpontba. A kérdés különösen aktuális a november 3-i amerikai félidős kongresszusi választások előtt, amikor a választók a képviselőház teljes összetételéről és a szenátusi helyek egy részéről is döntenek.
Trump második ciklusában a külpolitika és a gazdaságpolitika szorosan összekapcsolódik. A vámintézkedések, az Iránnal kialakult konfliktus, az Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolatok, valamint az európai szövetségesekkel szemben megfogalmazott amerikai elvárások egyaránt befolyásolják Washington nemzetközi mozgásterét. A kormányzat a gazdasági és biztonsági érdekek határozottabb érvényesítését hangsúlyozza, miközben a kritikusok szerint a kiszámíthatatlan döntések bizonytalanságot okozhatnak a nemzetközi kapcsolatokban.
Az amerikai külpolitika egyik központi kérdése, hogy a katonai és gazdasági nyomásgyakorlás mennyiben segíti elő a diplomáciai megállapodásokat. Az Iránnal fennálló konfliktus nemcsak biztonságpolitikai szempontból fontos, hanem az energiaárak és a nemzetközi kereskedelem miatt is. A Hormuzi-szoros helyzete például közvetlen hatással lehet a világpiaci olajárakra, ezáltal az amerikai fogyasztók kiadásaira is.
Európa számára Trump politikájának egyik legfontosabb következménye az amerikai biztonsági szerepvállalás körüli bizonytalanság. A NATO-tagállamok védelmi kiadásainak növelése, az ukrajnai háború rendezése és az Oroszországgal folytatott tárgyalások egyaránt meghatározzák a transzatlanti kapcsolatokat. A következő hónapokban ezért nemcsak az lesz fontos, milyen döntéseket hoz Washington, hanem az is, hogy az európai országok mennyire képesek önállóan érvényesíteni biztonsági érdekeiket.
A novemberi választások Trump belpolitikai mozgásterére is hatással lehetnek. A kongresszusi erőviszonyok meghatározzák, mennyire könnyen tudja keresztülvinni gazdasági és politikai elképzeléseit, illetve milyen ellenőrzési lehetőségei lesznek az ellenzéknek. Az elnökség első felének mérlege így nemcsak az eddigi eredményekről, hanem a következő két év lehetséges politikai korlátairól is szól.
