Hatalmas tömegeket megmozgató demonstrációt tartottak a tunéziai fővárosban a fokozódó politikai és gazdasági válság miatt. Az ellenzéket és a szakszervezeteket egyesítő megmozduláson a tüntetők a letartóztatott kritikusok szabadon bocsátását követelték, miközben az ország folyamatos áramkimaradásokkal és áruhiánnyal küzd.
Az ország legnagyobb szakszervezete, az UGTT és különböző civil szervezetek által vezetett tüntetésre akkor került sor, amikor Tunézia súlyos gazdasági válsággal, romló közszolgáltatásokkal, ismétlődő víz- és áramkimaradásokkal, valamint gyógyszer- és alapvető áruhiánnyal küzd.
Szaied elnök 2021-ben és 2022-ben széles körű hatalmat ragadott magához: feloszlatta a parlamentet, több tucat bírót mentett fel tisztségéből, és rendeleti úton kezdett kormányozni, amit ellenfelei puccsnak minősítettek.
Jogvédő csoportok szerint az államfő fokozta a civil társadalom, az újságírók és az ellenzéki személyiségek elleni fellépést. Szaied visszautasítja ezeket a vádakat; állítása szerint ő nem diktátor, ellenfeleit pedig azzal vádolja, hogy gazdasági válságokat gerjesztenek a társadalmi nyugtalanság szítása érdekében.
A ritka, egységet demonstráló megmozduláson a teljes politikai spektrumot képviselő ellenzéki pártok csatlakoztak az ügyvédekhez, orvosokhoz, újságírókhoz, munkanélküliekhez és civil szervezetekhez. A tömeg a Habib Burgiba sugárúton vonult végig, amely a 2011-es arab tavasz felkeléseit elindító tüntetések egyik ikonikus gócpontja volt.
A demonstráció jelentős kihívást jelent Szaied számára, miután az évek óta tartó megosztottság korábban jelentősen meggyengítette az ellenzék tömegmozgósító képességét.
„A hallgatás többé nem elfogadható... az állam nem épülhet fel úgy, hogy minden hatalom egyetlen személy kezében összpontosul” – jelentette ki Szlah Eddín Szalmi, az UGTT vezetője a tüntetésen.
A demonstráció biztosítására több száz rendőrt vezényeltek ki a főváros utcáira.
A tüntetők azt skandálták: „Ne féljetek, a hatalom a népé!” és „A börtönök tele vannak, az emberek éhesek!”. Felelevenítették a 2011-es felkelés legismertebb szlogenjét is, amely Tunéziában annak idején békés hatalomátvételhez vezetett: „A nép a rezsim bukását akarja!”
Követelték Szaied letartóztatott kritikusainak szabadon bocsátását, és felszólítottak a szakszervezeti jogok elleni – általuk támadásként értékelt – intézkedések befejezésére. Néhányan transzparenseket hordoztak, amelyeken a munkanélküliség és a környezetszennyezés miatti elégedetlenségüknek adtak hangot.
„Elég volt! Az ország összeomlik. Áram- és vízkimaradásoktól szenvedünk, és egyik válság a másik után következik” – mondta Yassine Gharseli, egy tüntető a Tunisztól mintegy 250 kilométerre délre fekvő Szfaksz városából.
„Szfakszból jöttem, hogy kiálljak a szabadságomért, és nem fogom feladni, még akkor sem, ha az enyém lesz az utolsó hang az országban” – írta a Reuters.
