Amerikai tisztviselők egyre valószínűtlennek tartják, hogy Kína 2028 előtt fegyveres inváziót indítana Tajvan ellen, jóllehet Hszi Csin-ping elnök korábban arra utasította a hadsereget, hogy 2027-re álljon készen a sziget erőszakos elfoglalására. A késlekedés hátterében a hadsereg felső vezetését megbénító korrupcióellenes tisztogatások, a technikai hiányosságok, valamint az állnak, hogy Peking megvárná a 2028-as tajvani elnökválasztás kimenetelét.
Az amerikai hírszerzési és biztonságpolitikai körökből származó friss értékelések szerint Peking átütemezte terveit. Korábban Washingtonban széles körű konszenzus volt arról, hogy a kínai hadseregnek (PLA) fennállásának centenáriumára, 2027-re kell elérnie a teljes hadműveleti készültséget Tajvan lerohanására. Bár a parancsot hivatalosan nem vonták vissza, amerikai források szerint a haderő felkészültsége jelentős lemaradásban van, így az invázió kockázata inkább 2028-ban és az azt követő években ugorhat meg drasztikusan.
Peking számára kulcsfontosságú politikai tényező a 2028-as tajvani választás. Kína abban bízik, hogy a voksoláson egy olyan kormányzat kerül hatalomra, amely nyitottabb a békés újraegyesítésre. Ha azonban a sziget különálló identitását és önrendelkezését hangsúlyozó Demokratikus Progresszív Párt (DPP) sorozatban negyedszer is nyerni tud, különösen, ha Lai Csing-te jelenlegi elnököt újraválasztják, Peking sokkal inkább az erőszakos megoldás felé fordulhat. „Ha ez bekövetkezik, 2028 meglehetősen rázós év lesz” – fogalmazott az egyik amerikai tisztviselő.
Katonai tisztogatások és a felkészültség hiánya
A katonai késlekedés legfőbb belső oka a Hszi Csin-ping által indított, kiterjedt korrupcióellenes hadjárat, amely az utóbbi években elérte a hadsereg legfelsőbb rétegeit is. A sorozatos vizsgálatok és leváltások nyomán a korábban héttagú nagyhatalmú Központi Katonai Bizottságban mára mindössze két aktív tisztviselő maradt, köztük maga Hszi elnök. A tisztogatások komoly bizonytalanságot és szervezetlenséget szültek a katonai döntéshozatalban.
Az amerikai megfigyelők szerint a kínai hadgyakorlatok mérete és fenyegetettségi foka az elmúlt időszakban érezhetően mérséklődött, és maguk a kínai katonai vezetők sem elégedettek a csapatok felkészültségével. Peking az ukrajnai és az iráni háborúk tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy egy elhúzódó konfliktus végzetes lenne: ha lépnek, villámgyors és döntő csapást kell mérniük. Egy tengeri invázió Tajvan ellen azonban a történelem legösszetettebb hadművelete lenne a normandiai partraszállás óta, és az amerikai tisztviselők szerint „túl sok alkatrész hiányzik még a gépezetből ahhoz, hogy ezt sikerrel megkíséreljék”.
Az amerikai tényező és a fegyvereladások
Bár a 2028-as amerikai elnökválasztás is szerepet játszhat a kínai kalkulációkban, Washingtonban úgy látják, ez kevésbé meghatározó tényező, mivel az amerikai politikai elit mindkét oldalon nagyrészt egységes Tajvan támogatásában. Donald Trump elnök korábban igyekezett bagatellizálni a veszélyt, azt hangoztatva, hogy hivatali ideje alatt nem lesz invázió, ugyanakkor májusi pekingi tárgyalásai óta késlelteti egy 14 milliárd dolláros új tajvani fegyvercsomag jóváhagyását, amelyet sajátos „tárgyalási alapként” kezel.
Az Egyesült Államok hivatalos diplomáciai kapcsolatok híján is Tajvan legfőbb fegyverszállítója maradt. Az amerikai stratégia alapja, hogy Tajvant olyan „sündisznóvá” fegyverezze fel, amely képes addig feltartóztatni a támadókat, amíg a nemzetközi segítség meg nem érkezik. Peking ezzel szemben kitart amellett, hogy a sziget kérdése Kína belügye és szuverenitásának része, amelyből semmilyen külső beavatkozást nem engednek – írja a Reuters.
