Narancssárgára festi az eget és sűrű füsttel borítja be az indonéziai Borneó szigetét az elmúlt több mint tíz év legsúlyosabb erdőtüze. A lángok hatalmas területeket perzseltek fel, a helyieket pedig súlyos légúti panaszok gyötrik. A katasztrófa megfékezésén az állami tűzoltók mellett egy több mint 140 asszonyból álló helyi civil alakulat is folyamatosan dolgozik a lángok oltásán és a helyreállításokban.
A lángoló tőzeglápok anatómiája
A pusztítás mértékét jórészt a helyi földrajzi adottságok magyarázzák. A World Resources Institute (WRI) és a Global Forest Watch adatai alapján a leginkább érintett területek – főként Nyugat-Kalimantan és Szumátra egyes részei – kiterjedt tőzeglápokon fekszenek. A tőzeg évezredek alatt felhalmozódott szerves anyag, amely rengeteg szenet raktároz.
Kiszáradva rendkívül gyúlékony – ezt a mostani száraz évszakban a Csendes-óceán felmelegedésével járó El Niño-jelenség még tovább súlyosbította. Az AFP és az indonéz katasztrófavédelem (BNPB) jelentései szerint a tőzegtüzek legveszélyesebb tulajdonsága, hogy sokszor nem a felszínen, hanem a mélyben, lassan parázslanak. A föld alatti lángokat hagyományos módszerekkel szinte lehetetlen eloltani, hiszen akár hónapokig bocsátják ki magukból a mérgező füstöt, miközben észrevétlenül terjednek a felszín alatt.
A probléma gyökere
A Greenpeace és más zöldszervezetek évtizedek óta hajtogatják, az indonéz erdőtüzek többsége emberi mulasztás vagy szándékos gyújtogatás következménye. Az ültetvények – főleg az exportra szánt pálmaolaj, illetve a papíripar alapanyagának – helyét a legolcsóbban úgynevezett perzseléses irtással (slash-and-burn) lehet megtisztítani.
Bár az indonéz kormány ezt elvileg szigorúan bünteti, a hatalmas, elzárt szigetvilágban a gyakorlatban alig tudják ellenőrizni a tilalmat. A Világbank korábbi elemzései szerint a tűzszezonok során az indonéz gazdaság milliárdos károkat szenved az egészségügyi kiadások, a turizmus beszakadása és a megbénuló légiközlekedés miatt. A globális pálmaolaj-éhség azonban továbbra is jövedelmezővé teszi az illegális égetéseket.
Frontvonalban a nők: A „The Power of Mama” kezdeményezés
A kilátástalannak tűnő helyzetben a helyiek is megpróbálják kivenni a részüket a védekezésből. A YIARI (Indonéz Természet-helyreállítási Kezdeményezés) nevű környezetvédelmi alapítvány segítségével Nyugat-Kalimantan egyik régiójában, Ketapangban létrejött egy nőkből álló civil csoport, a „The Power of Mama” (Az Anyák Ereje).
A Reuters helyszíni riportja szerint a több mint 140, főleg gazdálkodókból és háztartásbeliekből álló csapat tűzoltói alapképzést kapott. Bár a nagy kiterjedésű, életveszélyes lángok közelébe nem mehetnek, a megelőzésben és a gyors beavatkozásban komoly szerepük van. Motorokkal járőröznek, felkutatják az újabb gócpontokat, és szivattyúkkal, illetve tömlőkkel azonnal nekiesnek a kisebb tüzeknek.
Felvilágosító munkájuk legalább ennyire fontos: faluról falura járva próbálják meggyőzni a helyi gazdákat, hogy hagyjanak fel a földjeik felgyújtásával.
Fojtogató füst és ökológiai válság
A nők fő motivációja a családjuk védelme. A WHO és az indonéz egészségügyi minisztérium adatai szerint a tűzszezonban drasztikusan megugrik a felső légúti fertőzések és az asztmás rohamok száma. A sűrű, sárgás szmog hetekre rátelepszik a falvakra és a nagyvárosokra, ami szinte lehetetlenné teszi a normális hétköznapokat, és tartósan károsíthatja a gyerekek egészségét.
A lángok és a füst az élővilágot sem kímélik. A régió olyan veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a borneói orángután, amelyek élettere egyre csak zsugorodik. A helyiek arról számoltak be, hogy a madarak szinte teljesen eltűntek a vidékről, ami az egész ökoszisztémát felborítja.
Kormányzati lépések
A nemzetközi nyomás hatására a jakartai kormány igyekszik felpörgetni a védekezést. A katasztrófavédelem több tucat helikoptert használ vízbombázásra, és folyamatosan próbálkoznak a felhőmagvasítással is. Ennek során vegyi anyagokat juttatnak a levegőbe, hogy mesterséges esőt hozzanak létre a legrosszabb helyzetben lévő területek felett. A szakemberek szerint viszont mindez csupán tüneti kezelés. Érdemi változást csak az erdőirtási tilalmak szigorú betartatása, a kiszáradt tőzeglápok vízháztartásának helyreállítása, és a helyiek aktív bevonása hozhatna.
