Széttagolt, töredezett, drága és a raktárak is üresek - efféle jelzőkkel illette az EU számvevőszéke a kontinens hadiállapotát. A pénteken közzétett jelentés eleve nem túl szívderítő - s külön aggasztó, hogy a lényegről egy szót sem ejt. Azaz homályban maradt, vajon ki menne egyáltalán háborúba, ha mégis kitörne Moszkvával a hirig?
Ebben a fölállásban nem védhető meg a kontinens - közölte pénteken az Európai Számvevőszék. Persze a hivatal szebben fogalmazott, de a lényeg mégis ez. E tény a szakmabelieknek nem okozott „csalódást", ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a - gyakorta hagymázas - politikusi vágyálmok mögött a legjobb esetben is csak papír- és tervhalmok állnak. Azt, hogy valójában mi a „baj", nehéz lenne megmondani - lévén bárhová nézünk, mindenütt találhatunk belőle jócskán.
Az egyik legfontosabb hiba a drágaság - mármint az, hogy az a kevés, amit Európa az elképesztően száguldozó energiaköltségek mellett kivételesen önerőből hoz létre olyan irgalmatlanul sokba fáj, hogy azt a külvilág (magától) nem akarja/fogja megvenni. A legszomorúbb példa erre a tüzérségi lőszer: itt az eltérés nyolc-kilencszeres a keleti és nyugati előállítási költségek között - az előbbiek javára. Ez már önmagában is dermesztő, s ha ehhez hozzátesszük, mekkora fogyasztást jelent az ukrajnai háború menten megértjük, miért kell unos-untalan hiteleket fölvennie az EU-nak.
Ugyancsak hajmeresztő, hogy egyes EU országok lőszer- és rakétakészletei mára történelmi mélypontra süllyedtek. A politikusok gyakorlatilag szinte mindent odaadtak/nak Kijevnek, így az eleve elégtelen gyártókapacitások miatt a visszapótlás sem haladhat a megfelelő ütemben, nem hogy még tartalékokat lehessen képezni. Márpedig ha nincs elegendő tartalék, akkor eléggé talajtalan a háborút és annak dicsőséges lezárását tervezgetni. Erre egyébként a XX. század két nagy háborúja is kellő példával szolgálhat bárkinek, aki egy csöppet nyitott az ésszerű gondolkodásra.
Lapunk ugyan nem katonai szakportál, de a józan ész mentén mégis többször leírta; az EU-s szabályok kuszasága és az évről-évre száz és ezer szám hozott élet- és észellenes előírások szó szerint tönkreteszik az innovációt és elüldözik a cégeket a kontinensről. Ez a civil életben is fölfoghatatlan veszélyeket hordoz, de a hadiipar terén egyenesen öngyilkosságszámba megy. Ennek ellenére ez a folyamat - bár az ellenkezőjét ígérték - nem lassul.
A korábban említett hitelek sem maradhatnak ki a negatív leltárból: csak a legutóbbi 150 plusz 90 milliárd euró olyan teher, amit még most nem látunk, de nemsokára mégis mindannyian megérezzük.
A sort „természetesen" még hosszan lehetne folytatni, azonban egy apróság semmiképpen nem kerülheti el a figyelmünket - annak ellenére sem, hogy azt a számvevőszék totálisan mellőzte. Jelesül arról van szó, hogy a kontinens népei, de különösen a fiatalok százmilliói sokkal inkább zajos, színes-szagos-fűillatos bulikra szeretnek járni mint a kaszárnyákba gyakorlatozni. E téren talán elegendő Németországra utalni, ahol tömeges és heves tiltakozásokat váltott ki az ifjak körében a haderő modernizálásának már a kósza gondolata is...
