Volt, aki mindössze tizenkét éves volt. Mások egy kisebbnek mondott orvosi beavatkozás után ébredtek arra, hogy méhen belüli fogamzásgátló eszközt helyeztek beléjük. Sokuknak senki nem magyarázta el, mi történik velük, és beleegyezésüket sem kérték. Továbbra is rengeteg kérdést felvet a Grönlandi nők ellen elkövetett intézkedés.
A grönlandi „spirálügy” évtizedekkel később is az egyik legsúlyosabb seb Dánia és egykori gyarmata közös történetében. Két, pénteken nyilvánosságra hozott szakértői jelentés egyaránt arra jutott, hogy a fogamzásgátlás beleegyezés nélküli alkalmazásával súlyosan megsértették a grönlandi nők emberi jogait. Abban viszont már nincs teljes egyetértés, hogy a történtek jogilag népirtásnak minősülhetnek-e.
A 2025-ben lezárt közös dán–grönlandi történeti vizsgálat szerint 1966 és 1991 között legalább négyezer grönlandi nő és lány kapott spirált vagy fogamzásgátló injekciót, sokszor megfelelő tájékoztatás és valódi beleegyezés nélkül. Néhány érintett mindössze 12 éves volt.
A program hátterében a népességnövekedés lassításának szándéka állt. A dán hatóságok akkoriban úgy gondolták, hogy a kisebb családok hozzájárulhatnak az életkörülmények, az egészségügyi ellátás és a szociális helyzet javításához. Ami az akkori közigazgatás szemében társadalompolitikai eszköznek tűnhetett, az az érintett nők számára sokszor maradandó testi és lelki következményeket okozott.
Dokumentáltak súlyos vérzést, fertőzéseket, petevezeték-hegesedést, méheltávolítást és olyan eseteket is, amikor egy nő később már nem tudott gyermeket vállalni - írja a Reuters.
A népirtás kérdésében kettévált a szakértői testület
A grönlandi kormány 2024-ben három jogászt és egy pszichológust bízott meg annak vizsgálatával, hogy az ügyben sérültek-e az emberi és őslakos jogok, illetve megvalósulhatott-e a népirtás valamely jogi tényállása.
A négytagú testület azonban munka közben kettészakadt, és végül két külön jelentés született. Ez azért fontos, mert a két dokumentum nem ugyanarra a következtetésre jutott a népirtás kérdésében.
Dalee Sambo Dorough inuit jogász és Miriam Cullen, a Koppenhágai Egyetem jogászprofesszora szerint megalapozottan feltételezhető, hogy a kalaalliti inuit nők esetében sérült az egyenlő bánásmódhoz, a magán- és családi élethez, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez fűződő jog.
Ők ugyanakkor nem mondták ki sem azt, hogy történt népirtás, sem azt, hogy biztosan nem történt. Arra jutottak, hogy pusztán a fogamzásgátlási gyakorlat alapján nem bizonyítható az a különleges szándék, amelyet a népirtás jogi fogalma megkövetel.
A külön jelentést készítő Jonas Christoffersen, a Dán Emberi Jogi Intézet korábbi vezetője és Jensine Nedergaard pszichológus ennél határozottabb következtetésre jutott. Szerintük nincs bizonyíték arra, hogy bármely hatóság vagy egészségügyi dolgozó célja a grönlandi nép egészének vagy egy részének elpusztítása lett volna. Ez a jelentés tehát kimondta, hogy népirtás nem történt.
A grönlandi kormány ugyanakkor ezt a második dokumentumot nem fogadta el hivatalosan, miután egy külső szakmai bírálat szerint az nem felelt meg az elismert tudományos normáknak. Christoffersen és Nedergaard ezt az értékelést vitatta.
Miért ilyen nehéz bizonyítani a népirtást?
Az ENSZ népirtás elleni egyezménye valóban népirtó cselekményként említi azokat az intézkedéseket, amelyek célja egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporton belüli születések megakadályozása.
A kulcsszó a szándék, hiszen nem elegendő azt bizonyítani, hogy tömegesen korlátozták a gyermekvállalást, azt is igazolni kellene, hogy mindezt a grönlandi inuit közösség egészének vagy jelentős részének megsemmisítése céljából tették.
Dorough és Cullen szerint Dánia szándéka továbbra is lehet olyan kérdés, amelyet egy bíróság szélesebb körű történelmi bizonyítékok alapján vizsgálhat. Ide tartozhatnak például azok a korábbi esetek is, amikor inuit gyermekeket szakítottak el családjuktól és vittek dán családokhoz. Ezek vizsgálata azonban már túlmutatott a jelentésük megbízatásán.
A két szakértő ennél is tovább ment. Szerintük észszerű alapja lehet annak a feltételezésnek, hogy Dánia megsértette a népirtás elleni egyezmény megelőzési kötelezettségét, mert már 1969-ben tudhatott a születések megakadályozásának komoly kockázatáról, mégsem tett meg minden szükséges lépést. Ennek jogi eldöntése azonban szintén bíróságra tartozna.
„Úgy bántak velünk, mint az állatokkal”
Az egész jogi vita mögött személyes tragédiák ezrei állnak.
A 70 éves Inger Platou a Reutersnek arról beszélt, hogy egy kisebbnek mondott műtét után arra ébredt: beleegyezése nélkül spirált helyeztek a testébe. Később egy orvos azt mondta neki, hogy az eszköz szövődményei miatt nem tudott teherbe esni. Végül két gyermeket fogadott örökbe Kolumbiából.
„Úgy bántak velünk, mint az állatokkal” – mondta.
Dánia már megkezdte a történelmi felelősséggel való szembenézést. Mette Frederiksen miniszterelnök 2025-ben hivatalosan bocsánatot kért az érintett nőktől, a dán törvényhozás pedig most fejenként 300 ezer dán korona, vagyis nagyjából 46–47 ezer dollár kártérítést hagyott jóvá számukra.
Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök közben bejelentette egy megbékélési bizottság felállítását. Ennek célja szerinte nem elsősorban a bűnbakkeresés, hanem az igazság feltárása és egy olyan közös történelmi alap megteremtése, amelyre valódi megbékélés épülhet.
A történet azonban aligha zárult le. A Siumut párt már nemzetközi bírósági vizsgálatot sürget, miközben a jelentések készítői és az érintett nők arra kérnek mindenkit, hogy szenvedésüket ne használják fel Grönland jövőjéről vagy nagyhatalmi hovatartozásáról szóló geopolitikai viták eszközeként.
Mert bár arról továbbra is vita folyik, milyen jogi nevet kell adni annak, ami évtizedekkel ezelőtt történt, egy kérdésben már alig maradt bizonytalanság: nők ezreitől vették el azt a jogot, hogy saját testükről és saját gyermekeikről maguk dönthessenek.
