Oroszország a moldovai parlamenti választás előtt átfogó akcióval próbálta destabilizálni az országot és befolyásolni a politikai folyamatokat.
A New York Times által ismertetett amerikai és moldovai vizsgálatok szerint a beavatkozási kísérlet több irányból zajlott egyszerre: fizetett tüntetőket és szavazatvásárlási hálózatokat vetettek be, oroszbarát üzenetek terjesztésére használtak közösségi médiás csatornákat, miközben ortodox papokat is megpróbáltak az Európai Unióval szembeni kampányra felhasználni.
.A résztvevők egyebek mellett rendőrségi sorfalak áttörését, gyújtogatást, fegyverek és drónok használatát gyakorolták. A nyomozók szerint a kiképzések Szerbiában, Boszniában és Moszkva közelében zajlottak, és több mint száz moldovai fiatal vehetett részt rajtuk. Nyugati hírszerzési források a táborokat az orosz katonai hírszerzéshez, a GRU-hoz kötötték. A feltételezett cél nem feltétlenül egy hatalmas tömeg megmozgatása volt, hanem olyan kisebb csoportok létrehozása, amelyek egy választási konfliktus esetén gyorsan képesek lehetnek zavargásokat kirobbantani.
Ezzel párhuzamosan jelentős pénzügyi hálózat is működött. A New York Times által ismertetett dokumentumok szerint több mint 150 ezer moldovai állampolgárt próbáltak bevonni az oroszbarát kampányba. Telegramon keresztül chatbotok százait használták arra, hogy aktivistákat szervezzenek, politikai üzeneteket terjesszenek, illetve fizetett tüntetéseket koordináljanak. A kampány egyik fontos célpontja Maia Sandu elnök és az általa képviselt Európa-párti irányvonal volt.
A vallási közösségeket sem hagyták ki a feltételezett befolyásolási műveletből. A moldovai hatóságok szerint 2024 nyarától több száz ortodox pap utazott Oroszországba, ahol a visszatérésük előtt orosz bankkártyákat és pénzt kaphattak. A beszámolók szerint azt várták tőlük, hogy a templomokon és saját közösségeiken keresztül az EU-integráció ellen kampányoljanak. Ez különösen érzékeny kérdés Moldovában, ahol az ország geopolitikai irányultsága az elmúlt években egyre inkább a közélet egyik meghatározó témájává vált.
A választás napjához közeledve a különböző elemek állítólag egyetlen nagyobb akcióban kapcsolódtak volna össze. A moldovai hatóságok több száz házkutatást és letartóztatást hajtottak végre, miközben nyugati segítséggel próbálták kivédeni a kibertámadásokat is. A hatóságok szerint orosz hackerek a választási infrastruktúrát is célba vették, és több ezer magánroutert próbáltak ellenőrzésük alá vonni. A tervezett nagyobb erőszakos zavargásokat végül sikerült megakadályozni.
A moldovai parlamenti választást végül a Maia Sanduhoz kötődő Európa-párti erők nyerték meg, több mint 50 százalékos eredménnyel. A választás előtt azonban már korábban is számos jelentés számolt be orosz dezinformációs kampányokról, szavazatvásárlásról és politikai beavatkozási kísérletekről.
A feltárt ügy így nem csupán egy választási kampány manipulációjáról szól, hanem arról is, hogy Moszkva milyen sokféle eszközt alkalmazhat egy számára stratégiailag fontos ország politikai irányának befolyásolására: a közösségi médiától és a pénzügyi ösztönzőktől kezdve a vallási szereplőkön át egészen a zavargásokra felkészített csoportokig.
