Pénz, pénz és pénz - mint anno Raimondo Montecuccoli is leszögezte, ez a három dolog elengedhetetlen egy-egy háborúhoz és annak megnyeréséhez. E téren az iráni konfliktus sem lóg ki a sorból, így pár szó erejéig érdemes áttekinteni, mennyire tarka is e dollártemető...
Iszonyú összegeket emészt föl a vadászgépek üzemeltetése - írtuk meg szerdán lapunkban. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, akadnak ennél nagyságrendekkel nagyobb pénztemetők is - például az anyahajók. Mielőtt azonban elmélyednénk a részletekben, érdemes leszögezni, egyetlen hordozó sem magában járja a világtengereket hanem népes csoportban - így érthető módon ketté kell bontani a számlát.
Egy mai, úgynevezett szuperanyahajó és az őt kísérő flotta puszta üzemeltetése - persze az adott feladattól és a bevetés intenzitásától függően - napi 2,6 és 7,2 millió dollárba - azaz durván 0,820 és 2,3 milliárd forintba kerül. Ha ezt a két szélső értéket fölszorozzuk, akkor 299,3 és 838,8 milliárd forintot kapunk eredményül. A miheztartás, illetve az összehasonlíthatóság végett érdemes hozzácsapni, a Magyar Honvédség múlt esztendei költségvetése 1752,3 milliárd forint volt. Ami annyit is tesz, hogy ha béke van, akkor egy ilyen „teknőt" látszólag akár mi is el tudnánk szordínósan üzemeltetni.
Persze az más kérdés, hogy minek - és legfőképp „mégis" miből? Ugyanis akad itt még jó pár vaskos tétel a kiadások óceánjában.
Lévén ha még részletesebben tekintjük az ügyet azt találjuk, az (általában) 4200–5100 fős legénység bérezése és élelmezése is évente több száz millió dollárt emészt föl. Aztán ehhez bátran hozzá lehet csapni a fedélzeten lévő hatvan-nyolcvan vadászgép és kisebb-nagyobb számú tengerészeti helikopter kiszolgálását. E téren figyelmeztető jel, hogy csak a gyors vasmadarak kerozin, rakéta és alkatrészigényére napi öt-hét millió dollárt kell elkülöníteni a kasszában.
Ez pedig testvérek között sem adható alább napi 1,592 és 2,234 milliárd forintnál. Ha pedig nem gyakorlat zajlik odakint, hanem hullik a forgács (mint esetünkben Iránban), akkor ott bizony a pénztárcát is jobban muszáj megnyitni.
Aztán néha javítani is kell a hordozókat, továbbá olykor a szervizbe, azaz a szárazdokkba is be kell velük állni - s utóbbi feladat abszolválására pedig nem akárhol, hanem világszerte csak pár ponton kerülhet sor. S ezen túl mint minden haditermék, egy anyahajó is megállás nélküli fejlesztésre, modernizációra szorul - ami ismételten dollármilliókat éget el a Pentagon büdzséjéből.
Ezért is jelenthető ki nagy bátorsággal, hogy az anyahajó tartás nem az alacsony költségvetésű államok hobbija. Olyannyira, hogy a franciák és az angolok sem engedhetik meg maguknak, hogy olyan nagyívű flottát tartsanak fönt, mint az Egyesült Államok...
