Külföld
Katonai erő, stratégiai súly és politikai befolyás
Törökország a NATO-ban

Törökország fontos földrajzi helyzetben van, mert ellenőrzi a Fekete-tengert a Földközi-tengerrel összekötő Boszporusz és Dardanellák tengerszorosait. Emellett kulcsszerepet játszik a Közel-Kelet, a Kaukázus és a Fekete-tenger térségének biztonságában. Az ország jelentős hadiipart épített ki, különösen a dróntechnológiában, amelyet több konfliktusban is sikeresen alkalmazott. Bár időnként politikai viták alakulnak ki Ankara és más NATO-tagok között, katonai jelentősége miatt Törökország továbbra is a szövetség egyik meghatározó ereje.
Törökország fegyveres ereje aktív állományban nagyjából 350–400 ezer főből áll, ami a NATO legnagyobb hadseregei közé tartozik. Emellett több százezer kiképzett tartalékossal is rendelkezik, akik szükség esetén mozgósíthatók. A török szárazföldi erők több ezer harckocsit, páncélozott járművet és tüzérségi eszközt üzemeltetnek. A légierő gerincét modernizált F-16 Fighting Falcon vadászgépek alkotják, miközben az ország saját fejlesztésű repülőgépeken és drónokon is dolgozik. A haditengerészet jelentős szereplő a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren, több tucat hadihajóval és tengeralattjáróval. Törökország különösen erős a pilóta nélküli harci drónok területén, amelyek az elmúlt években a haderejének egyik legfontosabb elemévé váltak.
A gyakorlatban Törökország nagy hadereje, stratégiai fekvése és katonai jelentősége miatt a politikai súlya is nagyobb egy átlagos tagállaménál. Ezt jól mutatja, hogy az elmúlt években több fontos NATO-döntésnél (például a svéd csatlakozásánál) Ankara érdemben tudta befolyásolni a folyamatot.
Törökország és Amerika kapcsolata egyszerre szövetségesi és gyakran feszült. A két ország NATO-szövetséges, katonailag szorosan együttműködik, és Törökország fontos amerikai támaszpontoknak is otthont ad. Ugyanakkor az elmúlt években több komoly vita alakult ki, például amiatt, hogy Törökország orosz S–400 légvédelmi rendszert vásárolt, illetve az amerikaiak szíriai kurd csoportokkal működtek együtt, amelyeket Ankara fenyegetésnek tekint.
Ennek ellenére egyik fél sem érdekelt a kapcsolat megromlásában. Az Egyesült Államok számára Törökország kulcsfontosságú a Fekete-tenger, a Közel-Kelet és a Kaukázus térségében, Törökország pedig továbbra is számít az amerikai katonai és gazdasági kapcsolatokra. Röviden: a viszony inkább „nehéz, de szükséges szövetségnek” nevezhető, mintsem szoros barátságnak.
Törökország több olyan javaslatot és álláspontot képvisel, amelyek erősítenék a szövetséget. Az egyik fő követelése, hogy az európai tagállamok növeljék védelmi kiadásaikat és fejlesszék hadiiparukat, amiben Ankara általában támogatja a magasabb NATO-költési célokat.
Törökország emellett azt szorgalmazza, hogy a NATO nagyobb figyelmet fordítson a terrorizmus elleni fellépésre, különösen a Közel-Kelet felől érkező fenyegetésekre, ne csak az orosz fenyegetésre.
Ankara régóta támogatja a NATO és a tagállamok védelmi iparának szorosabb együttműködését, valamint azt, hogy a NATO-n belül csökkenjenek a fegyverkereskedelmi és technológiai korlátozások.
Emellett Törökország jelentős hangsúlyt helyez a lég- és rakétavédelem fejlesztésére, illetve a dróntechnológiák integrálására a NATO képességeibe.
Törökország azt szeretné, hogy a NATO egyszerre legyen erősebb katonailag, önállóbb hadiipari szempontból, és nagyobb figyelmet fordítson a déli biztonsági kihívásokra is, ne csak Kelet-Európára.
