Trump az egyik legmegosztóbb politikus az amerikai történelemben

Donald Trump támogatottsága jelenleg gyengének számít egy hivatalban lévő amerikai elnökhöz képest. A legtöbb friss országos felmérés szerint a támogatottsága 37–39% körül mozog, miközben az elutasítottsága 55–60% között van.

Különösen az infláció, a gazdaság helyzete és a külpolitikai döntései miatt romlott a megítélése, és a független szavazók körében is jelentős támogatást veszített.

Ugyanakkor a republikánus bázis jelentős része továbbra is kitart mellette, ezért politikailag korántsem tekinthető összeomlott vezetőnek.

Amikor Trump 2025 januárjában megkezdte második elnöki ciklusát, a támogatottsága körülbelül 46–47% volt. Ez nem volt kiemelkedően magas, sőt történelmi összevetésben az egyik legalacsonyabb induló érték egy újraválasztott elnöknél.

A támogatottsága már 2025 tavaszán csökkenni kezdett. Az egyik fő ok az volt, hogy sok választó elégedetlen maradt az inflációval és a megélhetési költségekkel, miközben Trump egyik legfontosabb kampányígérete éppen az árak leszorítása volt.

Nyáron és ősszel különösen a független szavazók fordultak el tőle: míg januárban még közel a felük támogatta, júliusra ez 30% alá esett. A gazdaság, a kereskedelem és egyes külpolitikai döntések egyre több kritikát kaptak.

2025 végére a legtöbb felmérés már csak 36–41% közötti támogatottságot mutatott, 2026 tavaszán pedig több kutatás szerint 34–37% körüli szintre süllyedt. A legnagyobb veszteséget nem a republikánus törzsbázisban, hanem a mérsékelt és független választók körében szenvedte el.

Az iráni konfliktus összességében inkább ártott Trump népszerűségének, mint használt. A február végi amerikai–izraeli támadások után a legtöbb felmérés azt mutatta, hogy az amerikaiak többsége ellenezte a katonai akciót, és sokan attól tartottak, hogy az Egyesült Államok belesodródik egy újabb közel-keleti háborúba.

A legnagyobb politikai kárt azonban nem maga a háború, hanem annak gazdasági következményei okozták. Az olaj- és benzinárak emelkedése tovább rontotta a megélhetési költségekkel kapcsolatos elégedettséget, miközben Trump éppen az infláció letörésével kampányolt. Több Reuters/Ipsos-felmérés szerint a támogatottsága a háború hónapjaiban 47%-os induló szintről 35–36% környékére csúszott le.

Az utóbbi napokban ugyanakkor az Iránnal kötött tűzszüneti és békemegállapodás kis mértékben javított a hangulaton, mert a választók egy része a konfliktus lezárását pozitívan értékelte. Ennek ellenére az általános elnöki támogatottsága nem ugrott meg látványosan, és az amerikaiak többsége továbbra sem elégedett az iráni politika kezelésével. Egy friss AP–NORC felmérés szerint 65% elutasítja Trump Iránnal kapcsolatos teljesítményét, miközben az összesített jóváhagyottsága 37% körül maradt.

Azonban még nincs minden veszve Trump számára. Az amerikai elnökök támogatottsága gyakran jelentősen változik a gazdasági helyzet, a külpolitikai események és a választók hangulata alapján.

Trump számára a legkézenfekvőbb út a népszerűség növelésére az lenne, ha javulnának a gazdasági mutatók: csökkenne az infláció, mérséklődnének az üzemanyagárak, és a választók úgy éreznék, hogy javul az életszínvonaluk. Az amerikai szavazók többsége hagyományosan a gazdaság alapján ítéli meg az elnököt. Emellett egy sikeres külpolitikai eredmény – például egy tartós közel-keleti rendezés vagy egy jelentős nemzetközi megállapodás – szintén javíthatna a megítélésén.

Ugyanakkor van egy korlát is: Trump az egyik legmegosztóbb politikus az amerikai történelemben. Sokan nagyon támogatják, mások nagyon elutasítják, ezért nehezebb számára széles körben népszerűvé válni, mint egy kevésbé polarizáló elnöknek. Emiatt a politikai elemzők általában úgy látják, hogy számára a 45–50% körüli támogatottság reális cél lehet kedvező körülmények között, míg a 60% feletti, széles nemzeti népszerűség kevésbé valószínű.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy az alacsony országos támogatottság önmagában nem jelenti azt, hogy politikailag tehetetlen. Az Egyesült Államokban gyakran előfordul, hogy egy elnök országosan népszerűtlen, de a saját pártján belül erős támogatottsággal rendelkezik, ami továbbra is jelentős politikai mozgásteret ad neki.