Külföld
Európa fegyverkezne, de a hadiipar nem bírja a tempót
Az európai újrafegyverkezést jelenleg nem elsősorban a pénzhiány, hanem az ipari kapacitások korlátai fékezik
A probléma különösen az ukrajnai háború nyomán került előtérbe. Az európai államok egyszerre próbálják feltölteni saját, korábban lecsökkent készleteiket, valamint fenntartani az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást. Az európai diplomaták szerint az ipari kapacitások bővítése nehézkesen halad, miközben a kontinens biztonsági környezete egyre feszültebbé válik.
A NATO adatai alapján több európai ország jelentősen növelte katonai kiadásait. Németország, Franciaország és Olaszország jelenleg GDP-jük mintegy két százalékát fordítják védelemre, ami megfelel a NATO által elvárt minimumnak. Lengyelország ezzel szemben már GDP-je több mint négy százalékát költi katonai célokra, míg a balti és északi államok egy része szintén jóval a NATO-elvárás fölött teljesít.
Euróban számolva ez jelentős összegeket jelent. Németország éves védelmi kiadása megközelíti a 90 milliárd eurót, Franciaországé a 60 milliárdot, Olaszországé pedig a 45 milliárdot. Lengyelország mintegy 38 milliárd eurót fordít haderőfejlesztésre, míg a balti államok összesített kiadásai több milliárd euróra rúgnak.
A szakértők szerint ugyanakkor az európai újrafegyverkezést jelenleg nem elsősorban a pénzhiány, hanem az ipari kapacitások korlátai fékezik.
A helyzet részben a hidegháború utáni időszak öröksége. Az európai országok többsége a kilencvenes évektől kezdve csökkentette katonai kiadásait, több állam esetében ezek a GDP egy százaléka alá is estek. Spanyolország és Belgium például 2014-ben GDP-jük mintegy 0,9 százalékát fordították védelemre. Ebben az időszakban számos hadiipari üzemet bezártak, gyártókapacitásokat szüntettek meg, és csökkentették a lőszergyártási infrastruktúrát is.
A hadiipari leépítések következményei az ukrajnai háború után váltak különösen láthatóvá. Európában jelenleg korlátozott számú olyan üzem működik, amely NATO-szabványú robbanóanyagokat képes előállítani. A Business Insider beszámolója szerint új TNT-gyárak előkészítése indult Svédországban, Finnországban és Csehországban is.
A NATO Review elemzése szerint a hidegháború után sok európai ország hosszú ideig abból indult ki, hogy az Egyesült Államok garantálja a kontinens biztonságát. Donald Trump már első elnöki ciklusában is bírálta az európai szövetségeseket az alacsony védelmi kiadások miatt, és később is többször hangsúlyozta:
A NATO-tagállamoknak nagyobb arányban kell hozzájárulniuk a szövetség katonai erejéhez.
A hadiipari termelés gyors bővítését számos technikai és gazdasági tényező nehezíti. Egy lőszergyár vagy rakétagyártó üzem fejlesztése több évig tartó beruházás lehet, amelyhez új gyártósorokra, speciális alapanyagokra, robbanóanyagokra, biztonsági engedélyekre és képzett munkaerőre van szükség.
A 155 milliméteres tüzérségi lőszerek gyártásánál több európai országban hiány mutatkozik speciális acélból és robbanóanyagokból is. A Le Monde szerint az új termelési kapacitások kiépítése hosszú időt vesz igénybe.
Az iparági szereplők szerint a vállalatok óvatosak a nagy volumenű beruházásokkal kapcsolatban. Több cég csak akkor vállalna jelentős kapacitásbővítést, ha több évre szóló, garantált állami megrendeléseket kapna.
Sok vállalat attól tart, hogy az ukrajnai háború intenzitásának csökkenésével később visszaeshetnek a katonai megrendelések.
Az európai hadiipari együttműködést az is nehezíti, hogy az uniós tagállamok gyakran külön-külön szerzik be a fegyverrendszereket, eltérő szabványok és nemzeti érdekek alapján. A GlobalSecurity.org szerint emiatt párhuzamos rendszerek működnek, kisebb sorozatok készülnek, ami lassabbá és költségesebbé teszi a termelést az amerikai centralizáltabb rendszerhez képest.
A szektor munkaerőhiánnyal is küzd. A hadiipar speciális mérnököket, vegyészeket, hegesztőket és robbanóanyag-szakértőket igényel, miközben Európa több országában korlátozott az ilyen képzettségű szakemberek száma. Emellett egyes pénzügyi szereplők korábban politikai és fenntarthatósági megfontolásokból óvatosan kezelték a fegyveripari finanszírozást, ami több vállalat hitelhez jutását is megnehezítette.
A globális ellátási láncok problémái szintén lassítják a termelést.
A Covid–19-világjárvány, majd Oroszország Ukrajna elleni inváziója után világszerte hiány alakult ki mikrochipekből, ritkaföldfémekből, hajtóanyagokból és speciális vegyi anyagokból.
Egyes európai vezetők szerint a kontinens jelenleg politikailag már a fokozott védelmi készültség irányába mozdult el, az ipari háttér azonban még nem alkalmazkodott teljes mértékben az új helyzethez. Több uniós vezető ezért hosszú távú állami megrendeléseket, közös európai beszerzéseket, gyorsabb engedélyezési eljárásokat és szorosabb ipari koordinációt sürget.
