Egyre nő a feszültség Irán körül

Célpontban nincs hiány Iránban. S ez igaz annak ellenére is, hogy a siíta állam vélhetően már fölkészült a legrosszabbra, s fegyveres erejéből széttelepítette azt, amit lehetett. Persze ott, ahol az izraeli kémek bármikor, és legfőképpen büntetlenül lelőnek egy (atomkutatásban érdekelt) tudóst vagy mérnököt, kiiktatnak egy-egy vezető tábornokot vagy vallási vezetőt, nehéz feltételezni, hogy az efféle csapatmozgásokról az ellenérdekelt feleknek ne legyen semmiféle információja.

Visszatérve a célpontokra, a legkézenfekvőbbek tűnhet a Forradalmi Gárda laktanyáinak, valamint a fegyver és lőszerraktáraknak a megsemmisítése, esetleg mellétéve pár erőművet és villamos teherelosztót. Iránban évek óta súlyos a gazdasági helyzet, az áramkimaradások nagyjából annyira természetesek, mint nálunk a zsömlye a piacon vagy a közért pultjában. A hazai fizetőeszköz nem hónapról-hónapra, hanem napról-napra ér egyre kevesebbet, a leginkább a fiatalok körében dívó munkanélküliség az egeket ostromolja - s akkor az egyéb közszolgáltatások totális vagy borzasztóan fájó hiányáról még egy szót sem ejtettünk.

E téren egyébként nem szabad tévedésbe esni: a fővárosban valamivel mindig jobb az élet, mint a vidéki településeken, de a lakosság nagy része ott található.

Egyesek azzal a gondolattal játszanak, ha az amúgy is a rohadás szélén álló infrastruktúrát még inkább erodálják, a nép oly mérhetetlen nyomorba jut, hogy már - úgymond - minden mindegy lesz neki s bármi áron megdönti a vallási elit embernyúzó hatalmát. Azzal pedig, ha a Forradalmi Gárdát és az egyéb fegyveres szerveket az amerikai-izraeli légierő aktív közreműködésével megfosztják fegyverzetétől, csak segíthetik - más olvasatban fölgyorsíthatják - ezeket a változásokat.

Csiklandós kérdés, hogy az Egyesült Államok föl mer e lépni a politikai elit ellen - azaz leveszi-e a sakktábláról a legfőbb vallási vezetőt és szűkebb környezetét. Ennek hatásai jelenleg fölmérhetetlenek - viszont amint az elmúlt időszak eseményei is mutatják, az efféle fölvetések nem igazán hatják meg Donald Trumpot.

Az amerikai elnököt természetesen sürgeti az idő. Egyrészt a helyi ellenzék várja a segítséget, másrészt minden nap, amikor a rezsim legyilkolja az utcán demonstráló civileket az elnyomók kezére játszik.