Venezuela kész - felkészül Irán

Jelentős amerikai hadiflotta tart Irán irányába - jelentette be a minap Donald Trump. Újat ezzel nem igazán mondott az elnök, legfeljebb abban volt változás, hogy a korábbi harcias kiszólásokhoz képest hozzátette, reméli, nem lesz szükség az erők bevetésére. Amúgy a csapásokat - más olvasatban: azok folytatását - azért helyezte kilátásba, mert a síita állam hatóságai aránytalan mértékben léptek fel a december közepétől egyre nagyobb méreteket öltő, s végül országosra duzzadt kormányellenes tüntetések résztvevői ellen. A hatóságok válaszcsapásai nyomán több ezren, de akár tízezres számban hunyhattak el demonstrálók.

A múlt héten aztán némileg enyhült Trump Teheránnal szemben alkalmazott hangvétele - ami annak volt „köszönhető”, hogy szerinte az iráni vezetés leállította a tiltakozások alatt letartóztatottak kivégzését. A hatalom birtokosai persze ettől még nem alszanak nyugton, hiszen az amerikai elnök arról híres, hogy nem felejt, s néha csak merő megtévesztésből mondja azt, amit. A félelem tehát ott munkál a fejekben, amit jelez, hogy a teheráni elit e hét elején nem kevés hisztériával közölte, hogy a legfőbb vallási vezető elleni esetleges támadás a „pokol elszabadulását” hozza magával - jelentsen ez utóbbi bármit is.

Mondani persze bármit lehet - s megint más a valóság. Hogy hirtelen mást ne mondjunk, utalhatunk a (magyar idő szerinti) tavaly június 22-i eseményekre, amikor „éjszaka” az amerikai légierő roppant sikeres támadást hajtott végre három iráni nukleáris létesítmény, Fordo, Natanz és Iszfahán ellen. S ha szigorúan visszatekintünk az eseménykere, Teherán e csapás előtt is „véres és alapos megtorlást” ígért, sőt, a „regionális háború” esélyét is bedobta a köztudatba - melyekből aztán nem igazán lett semmi. Sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor fülüket-farkukat behúzva oldalogtak el a sebeiket nyalogatni. Praktikusan mondva: vélhetően volt annyi realitásérzéke a perzsa elitnek, hogy fölismerte, kár tovább hepciáskodni, mert mindenképpen ők húzzák a rövidebbet.

A megfigyelők számára sokat mondó, hogy Izrael feltűnően hallgat. Pedig a zsidó állam eleddig soha nem ment a szomszédba ötletekért, miként kell - legnagyobb szövetségesével összebútorozva - ártani riválisának. A térség remek kiindulópontja egy Irán elleni katonai akciónak, s ha egyszer (amely akár a jövő héten is bekövetkezhet) az USA valóban rászánja magát a (végső) akcióra, akkor nagy tételben fogadhatunk rá, hogy a Dávid-csillagos vadászgépek is ott szárnyalnak majd velük.

Amúgy egy pillanatra érdemes visszaidézni, a júniusi akciók B–2 lopakodó bombázókkal, úgynevezett bunkerpenetrátor bombákkal történtek, amelyeket elsősorban Fordo mélyen elrej­tett létesítménye ellen hajítottak le. Az ellenfél szó szerint még lőni sem nagyon tudott, mert ugyan lett volna mire, de a rádióelektronikai zavarás okán nem látta. Ez a technológia bármikor újra fölhasználható, s a sebészi pontosságú becsapódások pedig csekély mennyiségű jót ígérnek az iráni hatalom birtokosainak. Arról nem is szólva, hogy az ország java része, pláne annak titkainak többsége nyitott könyvnek számít mind Washington, mind Tel-Aviv számára...