Korlátozottak Trump lehetőségei Irán ügyében

Folyamatos tüntetések rázzák meg hetek óta a siíta államot. A polgárok a vágtató infláció, az áruhiányok és az elképzelhetetlen megélhetési nehézségeket megunva tavaly decemberben kezdtek tömegesen az utcára özönleni, s ma már ott tartunk, hogy napi szinten próbálnak fellépni a hatalom birtokosai ellen. Utóbbiakat persze nem kell félteni. a rendőrök és a felfegyverzett milíciák igen durván próbálják hazatérésre és meghunyászkodásra bírni az embereket - a lassan csordogáló hírek alapján egyelőre édeskevés sikerrel. Pedig a rendfenntartók nem finnyásak, több alkalommal is bizonyíthatóan belelőttek a fegyvertelen tömegbe, minek nyomán legkevesebb félezren vesztették az életüket. Ezen túl a letartóztatások is folyamatosak, több tízezer embert zártak börtönbe és a halálos ítéleteket is futószalagon szabják ki a bíróságok.

Tetszik vagy sem, ettől még tény marad: a világpolitika színpadán jelenleg Donald Trump az egyetlen olyan, ténylegesen szóba jöhető hatalom képviselője, aki képes - lehet - beavatkozni a demokráciát és megélhetést követelő irániak érdekében. Első pillantásra talán nem is tűnik lehetetlenek a rezsim megbuktatása katonai eszközökkel. néhány tucat rakéta a megfelelő stratégiai pontokra, s a rezsim máris visszavonulásra kényszerül. Azonban ez sajnos koránt sem ennyire egyszerű, arról nem is szólva, hogy maga Irán bár kétségtelenül gyenge, de nem egy vesztes orcáját mutatja. Sőt, ha akar igen keményen visszavághat - nem csak az Egyesült Államoknak hanem az egész világnak is.

Azt sem szabad véka alá rejteni, hogy a lázadók egyáltalán nincsenek könnyű politikai helyzetben. Hiszen teljesen igaz, hogy az állam ideológiai bázisa évtizedek óta amortizálódik, ám még mindig élvezi a konzervatív kisebbség támogatását. A Forradalmi Gárda sem fordított neki hátat, sőt, a haderő is a rezsim része maradt. Figyelmeztető jel lehet bárkinek, hogy alig érkeznek jelentések a katonák dezertálásáról. A tüntetők legfőbb problémája pedig maga a politika egység, azaz a jól szervezett ellenzék totális hiánya. A külföldről üzengető sah-utód társadalmi beágyazottsága a zérus felé tendál, a kormány pedig tett arról, hogy odahaza ne kérdőjelezhesse meg senki a hatalmát.

Persze mindez a demonstrálókat nem annyira izgatja, nekik az amerikai elnök ígérete egy valódi reménysugár az éjben. S Trump akár valóban oda is durranthat az elnyomóknak. Láttunk mér effélét a világtörténelemben, azaz akár nemsokára ismét szem- és fültanúi lehetünk valami hasonlónak.

Elősként érdemes leszögezni, Iránnak szinte biztosan/jó eséllyel akad kettő-öt darab atombombája - s egy sarokba szorított nukleáris eszközökkel bíró államnál rosszabbat elképzelni sem lehet. Azt, hogy ezek a fegyverek éppen hol „tartózkodnak”, vélhetően roppant kevesen ismerik, s az is borítékolható, hogy ahány példány, annyi őrzési pontról foroghat a szó. Ezzel nem állítja senki, hogy használni is fogják, de egy (e sorok írása idején még csak feltételezhető) katonai művelet esetében az ép eszű tervezők nem zárnak ki semmiféle, akár még oly, helyesebben ily extrém lehetőséget sem.

Az is erősen kérdéses, hogy az Iránban lévő Forradalmi Gárda miként lenne meggyengíthető olyformán, hogy azzal már a helyiek is le tudjanak számolni, ha oda kerül a sor? Pár tucat rakéta a raktárakra és laktanyákra bizonnyal fájna a rezsimnek, de édeskevés lenne, ugyanis eleve az erőszakszervezetek gerincét kellene megtörni, ami pedig távolról operálva elvétve szokott sikerülni.

Igen nagy tételben lehet fogadni arra, hogy önálló amerikai szárazföldi beavatkozásra nem fog sor kerülni. Még olyan szinten sem, mint amit a minap láthatott a közönség Venezuela kapcsán. A vallási elit lefejezése - konkrétabban mondva bármilyen szintű, akár végleges kiiktatása - ugyancsak nem tűnik járható útnak, hasznos ötletnek még akkor sem, ha a lehetőség ettől még kétségtelenül igencsak csábító.

Elméletileg akár a környező államok koalíciója is beavatkozhatna az Egyesült Államok vezetésével, de ennek ugyancsak csekély sanszot adnak az elemzők. Izrael csapásokat hajthat végre, de a zsidó állam egymaga szintúgy korlátozottan tud föllépni. Mindezen túl a fegyverzet terén is akadnak hiányosságok, lévén a nemzetközi gyártók már e pillanatban sem képesek a folyamatosan egyre bővülő igények kielégítésére. (Az pedig szinte mellékszál, hogy így Ukrajnának is napról-napra egyre kevesebb jut.)

Rengeteg kérdésre nem lehet kitérni, de a képlet végére pillantva borítékolható, hogy az amerikai elnök akár nyíltan, akár a kevéssé szem előtt lévő diplomáciai csatornákon keményen fog fellépni Irán ellen. Az pedig kínzó kérdés, hogy mit szól majd ehhez Moszkva és Peking...