Külföld
Mi volt a célja Maduro elfogásának?
Bizonytalan Venezuela jövője
A venezuelai elnök és feleségének elfogása, valamint az országból való eltávolítása kísértetiesen hasonlít Oszama bin Láden 2011. május 1-i Pakisztánban való meggyilkolásához. Ott is kommandósok hajtották végre az akciót, akár csak most Carakasban, amit a Delta Force végzet el. Ez az akció is beírta „nevét” a történelembe, csak úgy, mint a másfél évtizeddel ezelőtti.
Ha latin-amerikai példát akarunk hozni, akkor itt van Manuel Noriega panamai vezető 1989-es elfogása, amit szintén az amerikai különleges erők hajtottak végre
Mindkét politikus „kiiktatása” előtt vitatott választási győzelmet aratott, mindkettőjüket az Egyesült Államok kábítószer-kereskedelemben való részvétellel vádolta.
Jelentős különbségnek számít, hogy Bin Láden esetében az amerikai katonai fellépésnek nem volt látható előzménye, most viszont már hosszú ideje – Noriega esetében is – jelentős katonai előkészület mutatkozott. Noriega példája azért is érdekes, mert az Egyesült Államok 1989 óta nem avatkozott be ilyen közvetlen módon Latin-Amerikában.
Venezuelában nem egy embert, hanem az egész országot ért támadás. Bár az is igaz, hogy „első körben” az amerikaiak nem adtak információt arról, hogy mi lett Nicolás Maduro és felsége a sorsa.
A venezuelai alelnök éppen ezért követelte, hogy Washington adjon bizonyítékot arra, hogy az ország államfője életben van.
A fővárosból robbanásokat, tűzeseteket és fegyverropogást jelentettek, több kormányzati épületet is amerikai támadás ért.
Az amerikaiak először légicsapásokat mértek azokra a gyorsnaszádokra, amelyek állítólag kábítószert szállítottak venezuelai vizeken keresztül.
Az akció a Karib-térség keleti részére és a Csendes-óceánra is kiterjedt, az első támadássorozatnak 110 halálos áldozata van. Továbbá, az amerikai erők lefoglaltak két szankcionált olajszállító tartályhajót, a harmadik ellen pedig eljárás indult.
A kiterjedt szárazföldi és a tengeri amerikai műveletekből arra lehet következtetni, hogy Washingtonnak nem csak Nicolás Maduro elnöknek az eltávolítását tűzte ki célul, hanem magának a venezuelai baloldali berendezkedésnek a megdöntése is.
Maduro, a 2013-ban elhunyt, nagyon keményen Amerika-ellenes Hugo Chávez elnök politikai örökösének tartja magát, de az egykor buszsofőrként dolgozó Maduro nem tudott magának sem belföldön, sem pedig külföldön olyan politikai aurát teremteni, mint elődje.
Bár Maduro több elnökválasztást is megnyert, a voksolás átláthatatlansága miatt annak eredményét a dél-amerikai országok és Amerika sem fogadta el.
A helyzet meglehetősen ellentmondásos, mert egyes jelentések szerint Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere Nicolás Maduro elfogása után nem számít további lépésekre Venezuela ellen. Ez azonban egyáltalán nem biztos, mert a venezuelai elnök kiiktatása még nem garancia arra, hogy az ország államilag szervezett kábítószer- csempészete összeomlik.
Már pedig Donald Trump amerikai elnöknek ez a legfőbb problémája Venezuelával. Az ország gazdaságát csak a nagy tételben csempészett kábítószer tartja életben. Pont ezért fogták el Maduro feleségét is, mert amerikai vélemény szerint ő állt a szervezett csempészhálózat élén.
