Bajban van a német kancellár

Friedrich Merz számára a kancellári pozíció nemcsak politikai felemelkedést, hanem számos fronton zajló küzdelmet is jelent. Miközben a parlamenti ellenzék, az orosz fenyegetés és az európai egység megőrzése is kihívás elé állítja, a legnehezebb csatát saját koalíciós partnerével, a szociáldemokrata párttal (SPD) vívja. A hatalom megszerzése után több mint hét hónappal Merznek szembe kell néznie azzal, hogy kancellársága nem csupán külpolitikai tettekben kell hogy megmutatkozzon – a belpolitikai stabilitás legalább ennyire meghatározó lesz – fejti ki cikkében a The Spectator.

Merz felemelkedése korántsem volt zökkenőmentes. A kancellári megválasztásához két szavazási fordulóra volt szükség, és már hivatali ideje elején olyan hibát vétett, amely megingatta a választók bizalmát.

Az alkotmányos adósságfék reformjával kapcsolatos döntése sokak számára megbízhatatlanságot sugallt. Eközben a CDU egyre erősebben érzi az Alternatíva Németországért (AfD) nyomását. A jobboldali rivális előretörése mind tartalmilag, mind stratégiailag nagyobb nyomást helyez a kormányra, különösen a konzervatív szavazótábor megtartása terén.

A német kancellár külpolitikai aktivitása és Alexander Dobrindt belügyminiszteri kinevezése bizonyos kommunikációs változást hozott, főként a migrációs politika területén.

Külföldön Merz egyértelműen érezhetőbb jelenlétet mutat, mint elődje, Olaf Scholz. A háborúpárti kancellár mintha arra törekedne, hogy a történelemben úgy maradjon fenn, mint aki megerősítette Európa biztonságát Oroszországgal szemben és egyenrangú partnerré tette Németországot az Egyesült Államok oldalán.

Csakhogy a külpolitika nem pótolja a belpolitikai hiányokat: a német választóknak a geopolitika kevéssé kézzelfogható, mint a fűtésszámla vagy a lakbér. Erre világított rá a nyugdíjakkal kapcsolatos legutóbbi vita is, amely érzékeny időszakban robbant ki, és hozzájárult a koalícióval való elégedettség drámai, mintegy 20 százalékra történő visszaeséséhez.

Az SPD „tűzfalat” emelt az AfD ellen, amellyel igyekszik politikai mozgásterét megőrizni. A CDU eközben egyre inkább olyan döntésekhez asszisztál, amelyek megfelelnek a szociáldemokrata elképzeléseknek – írja a Magyar Nemzet.