Külföld
Veszélyben Németország és az EU?
Rödder: „Németország húsz éve ugyanabban a politikai zsákutcában toporog”
A történész szerint Németország alapvető gondja, hogy két évtizede centrista nagykoalíciók váltják egymást a kormányon, amelyek nem kínálnak valódi politikai alternatívát. Ez a helyzet nem vitákat generál a politikai középben, hanem a konfliktusokat a szélekre tolja ki, ami idővel radikalizálódáshoz vezet:
Ez a középen zajló toldozás-foldozás megbénítja a rendszert, miközben a valódi viták a politika két szélsőértékén zajlanak.
Rödder szerint a mostani kihívások súlyosabbak, mint a korábbi nagy reformkorszakok idején:
- a demográfiai helyzet,
- a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága,
- a technológiai lemaradás és
- az ipar meggyengülése egyszerre terheli az országot.
Különösen élesen bírálta a német energiapolitikai átállást, amelyet egyértelműen kudarcnak nevezett:
A német energiapolitikai átállás tizenöt éve nem működik. Az az elképzelés, hogy Németország majd példát mutat, amelyet majd követni fog a világ, puszta illúzió maradt.”
Szerinte a túlzott szabályozás és az európai szintű túlbürokratizálás tovább rontja a versenyképességet, miközben a politikai döntések következményeit senki sem meri felvállalni.
A történész több kérdésben is megvédte Friedrich Merz álláspontját, különösen a külpolitikában. Úgy véli, a kancellár helyesen érzékeli, hogy Németországnak vezető szerepet kellene vállalnia Európában.
Mint fogalmazott: „A külpolitikai vezetés belpolitikai áldozatokat követel. Ebben Friedrich Merznek igaza van.”
Ugyanakkor Rödder hangsúlyozza: a külpolitikai erő nem létezhet belpolitikai vitalitás nélkül: Külső erő csak belső erőből fakadhat. A belpolitika nem díszítés, hanem az alap, amelyre minden más épül.”
A probléma szerinte nem Merz ösztöneivel, hanem a végrehajtással és a kommunikációval van. A gyakori irányváltások aláássák a kormányzati hitelességet, pedig – mint mondja – „a politikában nemcsak a hatalom erőforrás, hanem a hitelesség és a bizalom is”.
A történész professzor határozottan elutasítja azt a gondolatot, hogy bármely politikai konstrukció örökkévaló lenne: „Nincs garancia arra, hogy akár Németország politikai rendszere, akár az Európai Unió fennmarad.”
Szerinte az EU komoly történelmi érdeme, hogy a háborús nemzetállamokat együttműködő államokká formálta, ám ez nem jelent felmentést a szükséges megújulás alól. A túlzott központosítás és szabályozás pedig akár a széteséshez is vezethet.
A beszélgetés egyik kulcsgondolata szerint Németország válaszút előtt áll. Ha a politika nem képes időben megreformálni a fennálló rendszert, akkor a változás nem fokozatos, hanem sokkszerű lesz: Ha a stagnálás folytatódik, akkor annak nem reform, hanem egy felforgató törés lesz a vége. A kérdés mindig ugyanaz: alakítani akarjuk a változást, vagy elszenvedni?”
Rödder ugyanakkor nem pesszimista: történészként arra emlékeztet, hogy látszólag reménytelen helyzetekből is születtek sikeres fordulatok, ehhez azonban politikai bátorságra, világos stratégiára és a valósággal való szembenézésre van szükség – írja a mandiner.
