Készek-e az ukránok engedményeket tenni a háború befejezése érdekében?

Az ukránok kompromisszumkészsége a háború befejezése érdekében, különösen a területi jellegűeké, régiónként jelentősen változik. Minél távolabb vannak a frontvonaltól, annál szigorúbb az álláspont az engedményekkel kapcsolatban, miközben a frontvonal menti régiókban egyre nagyobb az igény az ellenségeskedés megszüntetésére. Ezt Olekszij Antipovics, a "Rating" szociológiai csoport vezetője nyilatkozta az RBC-Ukrajna hírügynökségnek adott interjújában.

Szerinte a földrajzi tényező közvetlenül befolyásolja a közhangulatot.

„Minél nyugatabbra haladunk, annál nagyobb az ellenállás bármilyen területi engedménnyel szemben, és minél keletebbre haladunk, annál nagyobb az egyetértés” – jegyezte meg a szociológus, kifejtve, hogy a fronttól távol eső régiókban gyakrabban hallani a „végsőkig harcolni” retorikáját, míg az állandó veszély övezeteiben a háborút naponta és közvetlenül érzékelik.

Antipovics hangsúlyozta, hogy az ellenségeskedéshez való közelség formálja a nehéz döntések megfontolására való hajlandóságot. Ugyanakkor a régiók közötti hangulatbeli különbség véleménye szerint nem kritikus, de a tendencia stabil marad.

Országos szinten az ukránok közel kétharmada úgy véli, hogy a háborút csak diplomáciai úton lehet befejezni. Ugyanakkor körülbelül egyharmaduk keményebb álláspontot képvisel – vagy az 1991-es határok teljes helyreállítását, vagy legalább a határ 2022-re történő elérését. A szociológus megjegyezte, hogy ezek a számok ingadoznak, de a tárgyalások iránti igény folyamatosan meghaladja a kizárólag katonai forgatókönyv támogatottságát.

Még magasabb számokat regisztrálnak a háború befejezésének realisztikus, nem pedig kívánt módjára vonatkozó kérdésre adott válaszokban. Antipovics szerint a polgárok mintegy 80%-a véli úgy, hogy a tárgyalási modell realisztikus. Közülük mintegy 60% támogatja a nemzetközi partnerek részvételével zajló párbeszédet, további 20% pedig lehetővé teszi a közvetlen tárgyalásokat Oroszországgal. Az ukránok több mint 10%-a támogatja a háború folytatását a megszállt területek teljes felszabadításáig.

A szociológus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tárgyalások támogatása nem jelenti azt, hogy automatikusan készen állnak a konkrét engedményekre. Az ukránok hozzáállása témánként jelentősen eltér – a NATO-tól és a nyelvi kérdéstől kezdve a valláson át Donbász jövőjéig.

Antipovics szerint a legfájdalmasabb kérdés továbbra is a területek kérdése. A szociológus szerint:

„Senki sem akarja és nem is fogja elismerni az elfoglalt területeket oroszként. Főleg nem az ukrán hadsereg által elfoglalt helyeket elhagyni.”

A szociológus ugyanakkor elismerte, hogy alternatívák hiányában a társadalomnak nehéz választással kell szembenéznie. Ha a kompromisszum lesz az egyetlen lehetséges tárgyalási konfiguráció, az ukránok többsége, akik általában támogatják a tárgyalási folyamatot, kénytelen lesz nehéz döntéseket hozni.