Hiába várják az orosz gazdaság kifulladását

Az orosz jegybank friss makrogazdasági felmérése szerint a szakértői konszenzus 2025-re 0,9, 2026-ra 1,1 százalékos GDP-növekedéssel számol, vagyis lassulásról, de nem recesszióról beszélünk. Nem mellékes, hogy az Európai Központi Bank is 0,9 százalékra vágta vissza a saját 2025-ös eurózóna-növekedési előrejelzését, 2026-ra pedig 1,2 százalékot vár. Csak hogy az Unióban mindez munkahelyek megszűnésével, kormányzati megszorításokkal párosul, miközben az EU ipara a Covid-válság óta képtelen magára találni. Moszkvában viszont már tavaly, amikor 4 százalék fölötti volt a növekedés (szemben az eurozónáéval, amely nem ére el az egy százalékot), arról beszélt mindenki, hogy le kell hűteni a gazdaságot, a lassulás tehát legalább részben tudatos döntések következménye.

Független szakértők is egyetértettek azzal, hogy az elmúlt két évben a haditermelés, az állami megrendelések és az új exportpiacok miatt az orosz gazdaság túlfűtötté vált. A jegybank és a nagyobb elemzőházak értelmezésében pedig a 2025-ös lassulás már ennek a korrekciója: a cél a 6 százalék körüli infláció fokozatos letörése 4–5 százalékra 2026–2027 folyamán, tartósan két számjegyű alapkamat mellett, ami érthetően visszafogja a beruházásokat és a fogyasztást. Vagyis a háború sokba kerül az oroszoknak, de még a Világbank is egy alacsony, ám stabil növekedési pályát feltételez Oroszország esetében az évtized második felére.

Különösen érdekes az államadósság kérdése: Oroszország bruttó államadóssága nemzetközi összevetésben továbbra is alacsony, nagyjából a GDP egynegyede, miközben az EU-ban 2025 második negyedévében 81,9 százalékos volt az átlagos adósságráta, az eurózónáé pedig 88,2 százalék. Moszkvának ezért nem az adósságszint, sokkal inkább a belső finanszírozás ára fáj: a magas kamatkörnyezetben drága hitelből fejleszteni, drága vállalati kötvényt kibocsátani. Az ennek ellensúlyozására elfogadott adócsomag – magasabb társasági adó, progresszívebb jövedelemadó, a 2026-ra tervezett áfaemelés – a pénzügyminisztérium szándéka szerint inkább előrehozott konszolidáció, mint pánikreakció: a háborús költségvetés stabil bevételi lábait próbálják kiépíteni.

Az ország nemzetközi tartalékai eközben 752,6 milliárd dollárt tettek ki a legfrissebb, 2025. december 19-i jelentés szerint, ami 2022 óta az egyik legmagasabb szint. A tartalékokon belül a monetáris arany értéke 2025 novemberére megközelítette a 300 milliárd dollárt, a jegybank két év alatt gyakorlatilag megduplázta az aranyállomány értékét, amivel továbbra is Oroszországé az ötödik legnagyobb hivatalos aranytartalék a világon. Vagyis nem igaz, hogy Moszkva egyre nagyobb ütemben kénytelen felélni a tartalékait, amelynek devizakosarában egyébként egyre nagyobb szerephez jut a jüan, és kisebb mértékben a többi baráti valuták, és ez tovább erősíti a föderáció szankcióállóságát.

Apropó szankciók! A nyugati büntetőintézkedések hatására az orosz külkereskedelem szerkezete látványosan átalakult, és ez a folyamat a következő években teljesedhet ki. A Kínával folytatott kereskedelem 2025 első tizenegy hónapjában 203,67 milliárd dollár volt, ami ugyan 8,7 százalékos visszaesés 2024-hez képest, de továbbra is óriási volumen, az előrejelzések pedig optimisták, hiszen december 1-jén életbe lépett a Kína és Oroszország által megkötött átfogó befektetésvédelmi megállapodás. Ezzel párhuzamosan Moszkva pozíciói erősödtek Afrikában és az indo-csendes-óceáni térségben, ahol Indiát még Donald Trump fenyegetései sem tudták eltántorítani az oroszokkal kötött üzletektől.

Külön figyelmet érdemel Alekszej Miller, a Gazprom vezetőjének friss bejelentése, amely szerint a „Szila Szibir–2” gázvezeték a tervezettnél hamarabb készül el. A projektről idén szeptemberben írt alá memorandumot a Gazprom és a kínai CNPC: a vezetéken évente 50 milliárd köbméter orosz gáz érkezne Kínába, 30 éves időtávon – igaz, a jelenlegi információk szerint a kínaiak az európainál alacsonyabb áron veszik a molekulát, ám ez így is hosszú távú, kiszámítható bevételi forrást jelent a moszkvai költségvetésnek. A másik oldalon pedig azt, hogy egyre kevésbé valószínű az oroszok visszatérése az európai gázpiacra, ami meglehetősen rossz hír a jelenleg vegetáló energiaintenzív ágazatoknak.

A belső társadalmi helyzet sem mutatja a valság jeleit. A konszenzus-előrejelzések szerint 2025–2026-ban a munkanélküliség továbbra is 2–3 százalék körül marad, a reáljövedelmek pedig – ha lassabban is – de növekednek. A nagy orosz bankok beszámolói a lakossági megtakarítások érdemi bővüléséről szólnak, különösen a rubelben tartott betétek és befektetések piacán. Ez fékezi ugyan a fogyasztást – a háztartások kivárnak, óvatosak –, de azt is jelenti, hogy a társadalom jelentős része még tartalékolásra is képes, vagyis nem szorul rá a hónap végén arra, hogy előhúzza a félretett pénzt a párnacihából, vagy azon gondolkozzon, melyik számlát ne fizesse be éppen, csak majd a következő fizetés után.

Szóval, a helyzet az, hogy Moszkva jelen állás szerint még évekig képes lehet finanszírozni a háborút úgy, hogy közben nem omlik össze a gazdaság, és nem lép fel belső, rendszerszintű társadalmi válság. Ez nem jelenti azt, hogy az oroszok ne fizetnének súlyos árat, de a „már csak egy kicsit kell kitartani, és a föderáció magától szétesik” típusú gondolkodás sem gazdaságilag, sem politikailag nem megalapozott.