A székelység számára akár félsikernek is felfogható felemás eredménnyel végződött a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoringbizottságának keddi strasbourgi ülése.
Nem kompetens annak a dokumentumnak a vizsgálatára a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoringbizottsága, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja a Székelyföld önrendelkezése iránti igényét – állapította meg a keddi csaknem egyórás strasbourgi vita után az Európa Tanácsban működő testület svájci elnöke, Philippe Receveur. A székelyföldi küldöttség azt szerette volna elérni, hogy a bizottság fogadja el annak a dokumentumnak a vizsgálását, amelyben negyvennyolc önkormányzat kinyilvánítja szándékát, hogy a Székelyföld nevű közigazgatási egységbe tartozzon. Ezért lobbizott a testület elnökénél Tamás Sándor háromszéki megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is, akik az ülés előtt arról győzködték Receveurt, hogy a testület szervezze első jövő évi kihelyezett ülését Kovászna megyében. A vitában a román delegáció vezetője, Ludmila Sfarloaga az alkotmány első, Románia nemzetállami, egységes és feloszthatatlan mivoltát leszögező pontját idézte. Szinte valamennyi felszólaló szerint az etnikai színezetet kapott székelyföldi kérdés nem jogi, hanem politikai ügy, amit ráadásul nem Strasbourgban, hanem otthon kell megoldani. Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés fideszes alelnöke volt az egyetlen, aki megkérdezte: Romániában kérni valamit alkotmányellenes? „A régiót nem körbehatárolni, hanem meghatározni kell. Vagy az lenne a legjobb megoldás, ha erről a kérdésről nem tárgyalnak, inkább fentről határozzák meg?” – tette fel a kérdést a politikus.
A vitát Receveur azzal zárta, hogy az ügy valóban kényes, amivel nem a bizottságnak, hanem a kongresszus vezetőtestületének kell foglalkoznia.
„Közbiztonsági veszélyforrás” az autonómia
A 2015-2020-as román közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia – amelynek tervezetét tegnap bocsátotta közvitára a román belügyminisztérium – közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését. A dokumentum a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között első helyen említi „a rasszizmust, az idegengyűlöletet, a szélsőségességet és az intolerancia minden más formáját, amely etnikai autonómia elérését célozza egyes térségek vagy régiók számára”. (MH)
