Egy 1960-ban publikált tudományos tanulmány különös dátumot jelölt meg az emberiség végének lehetséges időpontjaként: 2026. november 13-át, pénteket. A kutatók azonban nem természeti katasztrófát vagy nukleáris háborút jósoltak, hanem a népességnövekedés matematikai modelljéből jutottak erre a következtetésre.
A tekintélyes Science folyóiratban megjelent tanulmányt Heinz von Foerster osztrák származású amerikai fizikus és az Illinoisi Egyetem munkatársai jegyezték. A szerzők történelmi demográfiai adatokat elemezve arra jutottak, hogy az emberiség létszáma az általuk vizsgált időszakban rendkívül gyors, úgynevezett hiperexponenciális növekedést mutatott.
A tanulmány szerint, ha a népesség a korábbi két évezredben megfigyelt ütemben gyarapodna tovább, egy matematikai határértékhez közelítene. A szerzők ezt a folyamatot ironikusan az emberiség végének forgatókönyveként írták le.
„Az ükunokáink nem fognak éhen halni. Halálra fogják szorítani őket” – fogalmaztak a tanulmányban, arra utalva, hogy a korlátlan népességnövekedés egyre súlyosabb erőforráshiányhoz vezethet.
A valóság más irányba haladt
A tanulmány megjelenésekor a demográfusok vitatták az előrejelzés alapjául szolgáló modellt. A népességnövekedésre vonatkozó becslések egy ideig viszonylag jól követték a tényleges folyamatokat, azóta azonban jelentősen megváltoztak a demográfiai trendek.
A születési arányszám számos országban visszaesett, és az ENSZ jelenlegi előrejelzése szerint a világ népessége várhatóan 2084 körül tetőzik, nagyjából 10,3 milliárd fővel, majd fokozatosan csökkenni kezdhet.
A változás új kérdéseket vetett fel a gazdaságpolitika számára is. A csökkenő termékenység és a társadalmak elöregedése egyes országokban munkaerőhiányt, lassabb gazdasági növekedést és az egészségügyi, illetve nyugdíjrendszerek fokozott terhelését okozhatja.
Hat évtizede is a civilizáció összeomlásától tartottak
A tanulmány a hidegháború idején született, amikor a túlnépesedés, az erőforrások kimerülése és a nukleáris fegyverek jelentette fenyegetés egyaránt komoly aggodalmat keltett.
Napjainkban más veszélyek kerültek előtérbe, köztük a mesterséges intelligencia gyors fejlődése, a klímaváltozás és a nagyhatalmak közötti konfliktusok.
Az Atomtudósok Közlönye által 1947-ben létrehozott világvége-óra 2026-ban mindössze 85 másodperccel éjfél előtt állt. Ez a jelképes mutató a szervezet értékelése szerint a globális katasztrófák veszélyét szemlélteti, nem pedig egy konkrét esemény időpontját jelöli.
John Mecklin, a Bulletin of the Atomic Scientists szerkesztője szerint a világ jelenlegi pályája fenntarthatatlan. Úgy véli, különösen az Egyesült Államok, Oroszország és Kína vezetőinek kellene meghatározó szerepet vállalniuk a kockázatok csökkentésében.
A november 13-i dátum tehát nem a világvége tudományosan igazolt előrejelzése. Az 1960-as tanulmány egy akkori népességnövekedési modell következményeit vetítette előre, a későbbi demográfiai változások pedig megmutatták, hogy a népesség alakulása nem követi változatlanul ezt a matematikai pályát – írta meg az Independent.
