Kilencven éve, 1936. július 2-án született Hofi Géza Kossuth-díjas előadóművész, a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű, népszerű egyénisége, a politikai humor mestere, az egyik legnépszerűbb magyar parodista és humorista. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga:
Eredeti neve Hoffmann Géza volt. Az érettségit követően háromszor is sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára, de a színész szakmától ez sem vette el a kedvét. Porcelángyári munkásként helyezkedett el, s katonai szolgálata után beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában is.
1960-ban a Fészek Klubban megkereste Szendrő Józsefet, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatóját, aki (immár Hofi néven) szerződtette. A kis színházi szerepek, a beugrások azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket és hamar kiderült, hogy ha színésznek nem is elsőrangú, parodistának zseniális. Ezen felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, s mind nagyobb sikerrel vállalt fellépéseket, az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vidéki városokban is szerepelt. 1967-től dolgozott Koós János táncdalénekessel, párosuk hatalmas sikereket aratott, Macskaduett című számukból a hetvenes években Nepp József rendezett rajzfilmet.
A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, amikor a Táncdalfesztivált, annak legnépszerűbb énekeseit parodizálta. 1970-ben szerződött a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához, ahol előadásai telt házzal futottak. A televízióban is foglalkoztatták, emlékezetes siker volt Rózsa Sándor-paródiája, s több éves huzavona után az MTV levetítette Kádár-paródiáját is.
Komlós halála után, 1982-ben elhagyta a Mikroszkópot, a következő évben a Madách Színház tagja lett. A Madách Kamarában Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, műsora lemezen is megjelent. Az 1987-től futó Élelem bére még ezt is túlszárnyalta: 2001 májusára elérte az 1500. előadást. Mindkettőnek ő volt az írója és szerkesztője, így szinte mindegyik előadás egyedi volt, napról napra változott, Hofi az aktualitásokat, a napi eseményeket is beleszőtte műsorába egy-egy félmondattal.
Sikereinek titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a közélet eseményeinek kíméletlen, de mégsem sértő és közérthető bírálata, a gyors reagáló képesség volt, poénjai generációk számára váltak szállóigévé. Gyilkos humorral figurázott ki mindent és mindenkit, aki vagy ami arra érdemes volt, baloldali nézeteit soha nem titkolta. Számos lemeze jelent meg (amelyek rendre aranylemezzé váltak), az első 1970-ben Hofi címmel -, a magyar hanglemezkiadás történetében ez volt első olyan felvétel, amely a humor műfajában készült. Állandó résztvevője volt a szilveszteri rádiókabaréknak. Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora mit sem változott, egyszemélyes intézménnyé vált. Korát megelőzve kitalálta a ma stand-up comedynek nevezett műfajt, pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem érvényes munkásságára, ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi.
Munkásságát, szakmai teljesítményét 1970-ben és 1973-ban Jászai Mari-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész címmel ismerték el. 1979-ben neki ítélték a Karinthy-gyűrűt, 1987-ben eMeRTon-, 1995-ben Déryné-díjat kapott. Hatvanadik születésnapja alkalmából, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. 1997-ben a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta, s lábnyomát rögzítették a pesti Broadwayn. 2001-ben Pro Cultura Urbis díjat vehetett át több évtizeden átívelő töretlen művészi pályájáért, jellegzetes figurái megteremtéséért, különleges egyénisége és a sajátosan magyar humor sikeres ötvözéséért.
Egészsége a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint állapota engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában visszatért a világot jelentő deszkákra, 2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara színpadán.
Hofi Gézát 2002. április 10-én hajnalban, álmában érte a halál. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, emlékét a Nagymező utcában felállított szobor is őrzi. 2011-ben az Örkény Színházban felavatták gránitban megörökített lábnyomát, 2021 júliusában, 85. születésnapján emléktáblát avattak a budapesti Anker közben egykori lakóhelye falán. Rádiós és televíziós felvételei újra és újra adásba kerülnek, a videómegosztó portálokon is nagy nézettségnek örvendenek, bizonyítva, hogy humora változatlanul népszerű és aktuális. Tiszteletére kisbolygót neveztek el 180857 Hofigeza néven.
