Krónika
Dudás Miklós a hazai doppingvilág leleplezésére készült halála előtt
Mindent elmondott volna a pályafutásáról
Ahogy arról a Magyar Hírlap is beszámolt, január 5-én délelőtt holtan találták a 34 éves Dudás Miklóst, a korábbi világbajnok és olimpikon kajakozót Budapest XVIII. kerületi lakásában. Egy közeli hozzátartozó értesítette a hatóságokat, miután nem érte el őt, így zárszakértő segítségével felnyitották az ajtót, és akkor bukkantak a sportoló holttestére.
A soron kívül elvégzett hatósági boncolás során az igazságügyi orvosszakértő olyan sérüléseket észlelt az elhunyton, melyeknek a keletkezési körülményeinek a megállapítása nyomozást igényel. Emiatt a BRFK Életvédelmi Osztálya január 6-án halált okozó testi sértés bűntette miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen. A nyomozás célja annak tisztázása, pontosan hogyan keletkeztek ezek a sérülések.
Barátja és korábbi versenyzőtársa, Pulai Imre szerint Dudás Miklósnak nagy tervei voltak.
A halála előtt állítólag egy önéletrajzi könyvön dolgozott, amelyben beszámolt volna mindenről az életével kapcsolatban, többek között a sportolói pályafutásáról és a doppingesetéről is. A mű címe az lett volna, hogy „Őszintén a doppingról”.
„Könyvet akart írni az egész pályafutásáról. Arról, hogy belerángatták a doppingügybe. Neveket nem akart leírni, vagy legalábbis nem tudom, hogyan képzelte el – ezt mondta nekem is. Sokan tudtak a botrányáról, csak nem nagyon beszéltek róla. Pedig szép lett volna, ha mindezt megírják. Akik ebben benne voltak, azok rendesen megizzadtak volna – fogalmazott az olimpiai bajnok a Borsnak. – Egy versenyző magától nem találja ki, hogy doppingolni fog. Nekem soha nem fordult meg a fejemben. Mindig van valaki a háttérben – egy edző vagy valaki más –, aki ebbe beleviszi. Egy fiatal sportoló ezt nem magától csinálja.”
Pulai szerint Dudás mindig is edzőként képzelte el a jövőjét, és amikor megkapta erre a lehetőséget, szemmel láthatóan nagyon boldog volt.
„Fokozatosan visszatértünk volna az edzésbe és mi készek voltunk megadni neki a lehetőséget, hogy újra közel kerüljön a sporthoz. Mindig gyerekekkel akart foglalkozni – ezt szerette volna egész életében csinálni. Nagyon boldog volt, hogy segítettünk neki.”
