Egyre nagyobb veszélyben a Mount Everest

A világ legmagasabb csúcsa, a Mount Everest fuldoklik a szeméttől. Több, mint 8.000 méter magasságban, ahol a levegő vékony és a hőmérséklet –20 Celsius-fok alá zuhan, halmozódik a szemét. Az Everest megmászása körülbelül 2 hónapig tart. Ezalatt a hegymászók masszív mennyiségű felszerelést hoznak fel: élelmet, oxigént, és túlélő felszerelést. Az elmúlt 11 évben Nepál úgy próbálta kezelni a problémát, hogy a mászóknak 4.000 dollárt kellett letétbe helyezniük mászás előtt, és ha 8 kg hulladékkal tértek vissza, visszakapták a pénzüket. A dolog azonban nem igazán működött. Nem az volt a probléma, hogy nem akarták visszakapni a pénzüket, hanem az, ahol a szemetet gyűjtötték. Könnyű felszedni a cukorka csomagolását az Alaptáborban. De hatványozottan nehezebb egy széttépett sátrat, vagy egy csomó üres oxigéntartályt kihozni a „Halál Zónából”. Következésképpen az alacsonyabb lejtőket megtisztították, míg a nagyobb magasságon lévő táborok továbbra is fuldoklanak a több évtizedes szeméthalomtól – írja az Origo.

Nepál most más módszerrel próbálkozik. Egy átlagos mászó körülbelül 12 kilogramm szemetet produkál a hegyen töltött ideje alatt. A régi szabály szerint ha egy hegymászó vissza is hozza a kívánt 8 kilogrammot, akkor is ott hagy 4 kilogrammot maga után. A probléma az volt, hogy a legtöbb ember az alacsonyabb szintekről hozta el a hulladékot. Évente körülbelül 60.000 túrázó látogatja meg az Alaptábort, és körülbelül 50 tonna hulladékot hagy ott. Nepál most a pénzletét helyett bevezeti a kötelező, nem visszatérítendő takarítási díjat. Az ár valószínűleg 4.000 márka körül lesz, és ez a pénz közvetlenül a Hegy Jóléti Alapítványhoz fog folyni, melyet arra hoztak létre, hogy finanszírozza a profi takarítást.

2024 tavaszán az SPCC 85 tonna hulladékot gyűjtött a területen, de csak 10 tonna származott a kritikus, magasabb táborokból, a többi „völgyi szemét” volt, amit a túrázók hagytak ott. A felsőbb régiókban, ahol a hőmérséklet nulla Celsius-fok alatt van, a biológiai degradáció megáll. Az Everest másik problémája a széklet, mely ezen a hőmérsékleten szintén nem bomlik le. Ott marad, megfagy és tökéletesen konzerválódik, míg nyáron a Nap, vagy egy mozgó gleccser megmozdítja. A közelmúltban végzett tanulmányok a IV. Tábornál biológiai veszélyt, egy halom ürüléket és baktériumot találtak, mely jelenleg a vízgyűjtő területre szivárog.

A Sagarmatha Nemzeti Park gleccserei táplálják azokat a folyókat, melyek a folyás irányában emberek billióinak biztosítják a vizet. A klímaváltozás gyorsulásával az „örök” hó visszahúzódik és ezáltal napvilágra kerül nem csak a régi hulladék, hanem az évtizedekkel ezelőtt meghalt hegymászók teste is.

Ráadásul az Everestről lefolyó kémiai és biológiai szennyeződések így közvetlenül belekerülnek azokba az édesvizekbe, vízfolyásokba, amelyekre a helyi közösségek támaszkodnak.

A tisztítás hagyományosan a serpa közösség feladata, fárasztó és kockázatos, veszélyes terepen járnak, rengeteg hulladékot cipelve a hátukon. Vannak szervezetek, melyek hordárokat fizetnek, hogy lehozzák a hulladékot az Alaptáborba, ahol aztán szortírozzák. Abban az esetben, ha a hulladék nem újrahasznosítható, gödrökbe ássák. Azonban egyre inkább kezelhetetlen a hulladék mennyisége.

A munka nagy részét a jövőben is az emberek fogják elvégezni, de lehetséges, hogy a technológiát is alkalmazni fogják. A tavalyi évben nehéz terhet emelő drónokkal végeztek teszteket és bebizonyosodott, hogy a technológia lehet az egyetlen módja, hogy áthidalják az Alaptábor és a Halál Zóna közötti szakadékot. Ezek a drónok percek alatt 15 kilogramm hulladékot visznek le, ami egy serpának órákba telne.

Nepál szigorítja a felszerelést illető szabályokat is. Az expedíciós csapatoknak most már leltároznia kell minden tételt, a létráktól kezdve az imazászlókig. Még a zászlóknak is biológiailag lebomlónak kell lenniük. Az Everest magmászása 45.000-75.000 dollárba kerül, és még többe fog. Ez a hegy megőrzésének az ára, Nepál ugyanis nem hagyja, hogy tönkretegyék a világ legmagasabb csúcsát.