Krónika

Kihalás szélén állnak a nagy fehér cápák

Az illegális halászat is nagyban hozzájárul

A Földközi-tengerben élő nagy fehér cápák az eltűnés szélén állnak, az illegális halászat pedig hozzájárul a fogyatkozásukhoz.

Kihalás szélén állnak a nagy fehér cápák
A fehér cápa a világ egyik legnagyobb és legismertebb ragadozó cápafaja
Fotó: AFP/Image Source/Ken Kiefer 2

Az amerikai tudósok és a brit Blue Marine Foundation jótékonysági szervezet közös kutatásának eredménye megmutatja, hogy a legveszélyeztetettebb fajok közül néhányat – köztük a nagy fehér cápákat – észak-afrikai halpiacokon árulnak - számolt be róla a BBC.

A nagy fehércápa egyike annak a több mint 20 mediterrán cápafajnak, amelyeket nemzetközi jog véd, ami azt jelenti, hogy illegális a halászatuk vagy az értékesítésük.

Észak-Afrika földközi-tengeri partvidékének halászkikötőinek megfigyelése során azonban a kutatók felfedezték, hogy csak 2025-ben legalább 40 nagy fehér cápa pusztult el ott.

A BBC emellett talált a közösségi médiában olyan felvételeket, amelyeken védett cápákat hoznak elpusztult állapotban észak-afrikai kikötőkbe.

Az egyik videón egy nagy fehér cápa látható, amint egy algériai halászhajóról partra húznak. Egy másik, Tunéziában forgatott videón egy rövidúszójú mako cápa feje és uszonyai láthatók, amelyet eladásra készítenek elő.

A vezető kutató, Dr. Francesco Ferretti, az amerikai Virginia Tech egyetem munkatársa elmondta, hogy számos cápapopuláció – különösen a fehér cápák – drámaian csökkent a Földközi-tengeren az elmúlt évtizedekben.

„Egyetlen más vízterületen sem halásznak annyira, mint a Földközi-tengeren” – mondta a BBC News tudományos csapatának nyilatkozva,.

„Az ipari halászat hatása egyre fokozódik... és valószínű, hogy a közeljövőben kihalnak.”

A mediterrán fehércápa-populációt a Természetvédelmi Világszövetség jelenleg a veszélyeztetett kategóriába sorolja.

A ragadozók felkutatására és tanulmányozására tett legújabb kísérletükben Dr. Ferretti és csapata a Szicíliai-szorosban dolgozott – egy Szicília és Észak-Afrika között fekvő területen, amelyet számos veszélyeztetett cápafaj „utolsó fellegváraként” azonosítottak a Földközi-tengeren.

Küldetésük egyik fő célja az volt, hogy műholdas nyomkövetőt szereljenek fel egy fehér cápára – ezt még soha nem tették meg a Földközi-tengeren.

Ennek megkísérléséhez a kutatók több mint három tonna halcsalival – egy fagyasztott makrélával és tonhalhulladékkal teli szállítókonténerrel –, valamint 500 liter tonhalolajjal – láttak el a helyzetet, hogy egy „zsíros réteget” hozzanak létre, amelyet sok cápa több száz méterről is képes érzékelni.

Annak ellenére, hogy két hétig dolgoztak – csalikkal szennyezték be az óceánt, tengervízből vettek mintákat cápa-DNS után kutatva és víz alatti kamerákat használtak –, a kutatóknak nem sikerült egyetlen megjelölhető állatot sem találniuk.

Tengeralattjáró kameráikkal csak egy rövid pillantást vetettek egyetlen kék cápára.

„Ez elkeserítő” – mondta Dr. Ferretti. „Ez csak azt mutatja, mennyire leromlott ez az ökoszisztéma.”

Miközben a csapat túlélő cápákat keresett, jelentéseket kaptak arról is, hogy egy fiatal nagy fehér cápát fogtak és öltek meg egy észak-afrikai halászterületen – mindössze 20 tengeri mérföldre attól a helytől, ahol dolgoztak.

Nem világos, hogy az állat véletlenül akadt-e be a halászfelszerelésbe, vagy célponttá tették.

Dr. Ferretti és csapata azonban úgy becsüli, hogy több mint 40 nagy fehér cápát fogtak már a partvidék környékén.

„Ez sok egy kritikusan veszélyeztetett populációhoz képest” – mondta.

A cápákat védő szabályok bonyolultak. Jelenleg 24 veszélyeztetett faj élvez nemzetközi jogi védelmet – köztük a makocápa, az angyalcápa, a rókacápa és a pörölycápa.

Az EU és a Földközi-tenger térségében található 23 ország megállapodást írt alá , amely kimondja, hogy ezeket a fajokat tilos „fedélzeten tartani, átrakodni, kirakodni, áthelyezni, tárolni, értékesíteni, kiállítani vagy eladásra kínálni”.

A nemzetközi megállapodás kimondja, hogy „[amennyiben] lehetséges, élve és sértetlenül szabadon kell engedni őket”. Ezek a szabályok nem foglalkoznak a véletlen járulékos befogással, és a végrehajtás országonként változó.

James Glancy, a Blue Marine munkatársa a BBC Newsnak elmondta: saját vizsgálata során több fehér cápát is árusítottak a tunéziai halászpiacokon. Hozzátette ugyanakkor, hogy a helyzet minden ellentmondásossága ellenére mégis reményt lát abban, hogy a fehér cápák megjelentek az eladásra kínált halak között.

„Ez azt mutatja, hogy maradt még vadvilág” – nyilatkozta a BBC Newsnak. „És ha ezt meg tudjuk őrizni, van esély a helyreállításra.”

Mit lehet tenni?

Észak-Afrika szegényebb közösségeiben a cápákat kifogó halászoknak választaniuk kell, hogy etetik-e a családjukat, vagy visszaengedik a veszélyeztetett fajt az óceánba.

Sara Almabruk, a Líbiai Tengerbiológiai Társaság munkatársa szerint az észak-afrikai vizeken fogott cápák többsége véletlen, de hozzáteszi: „Miért dobnának vissza cápákat a tengerbe, amikor élelemre van szükségük a gyermekeiknek?”

„Ha támogatod őket és fenntarthatóbb halászatra képezed őket, akkor nem fognak fehér cápákat fogni – vagy akár egyetlen cápát sem.”

James Glancy a Blue Marine-tól hozzátette, hogy ha a Földközi-tenger térségében lévő országok együttműködnének, „van remény”.

„De hozzátette: nagyon gyorsan kell cselekednünk”.

Kapcsolódó írásaink