A NASA olyat látott ami elvileg lehetetlen

A James Webb Űrteleszkóp által megfigyelt bolygót PSR J2322-2650b-nek nevezték el. Az exobolygó mérete a Jupiterével vetekszik, de több fontos tulajdonságában eltér az ismert gázóriásoktól: légkörében nem található meg a hidrogén és a hélium szokásos keveréke, továbbá hiányoznak az olyan gyakori molekulák is, mint a víz, a metán és a szén-dioxid.

Rengeteg gyémántot rejthet a James Webb által talált exobolygó

Már a bolygó felső légköre is különleges: ebben a tartományban fekete koromfelhők lebeghetnek. A felhőket felépítő részecskék az alsóbb légrétegekben egyre sűrűbbé válnak és az sem kizárható, hogy a mélyebb régiókban már gyémánt formájában vannak jelen.

A James Webb mérései szerint az atmoszféra főként héliumból és szénből áll, ilyen összetételt pedig még egyetlen más bolygón sem figyeltek meg.

Nem egy hétköznapi csillag körül kering a szokatlan óriásbolygó. A vizsgált égitest nem egy átlagos csillag, hanem egy pulzár körül kering. A pulzár egy gyorsan forgó neutroncsillag. Olyan csillagmaradványról beszélhetünk, amely korábban szupernóvaként semmisült meg. Ezek az égitestek gyors forgásuk miatt szabályos időközönként sugárzást bocsátanak ki, úgy viselkednek, mint egy világítótorony. A kutatók kiemelték, hogy a pulzárok körül nagyon ritkán keringenek bolygók, gázóriást pedig eddig egyetlen pulzárnál sem azonosítottak.

Mivel a pulzár erős gamma-sugárzást bocsát ki, a James Webb műszerei nem tudják közvetlenül megfigyelni a neutroncsillagot. Ez a látszólagos hiányosság azonban előnyt jelent.

Az űrtávcső így zavartalanul vizsgálhatja az exobolygó légkörét, és részletesebb képet kaphat annak összetételéről.

Rendkívüli közelség, extrém hatások

A PSR J2322-2650b rendkívül közel kering a központi pulzárhoz: a távolság körülbelül 1,6 millió kilométer, vagyis majdnem százszor közelebb van, mint a Föld a Naphoz. A bolygó mindössze 7,8 óra alatt kerüli meg a pulzárt. A kutatók szerint a bolygó alakja nem gömbölyű, inkább egy citromra emlékeztet. Ennek oka, hogy a pulzár erős gravitációja jelentősen torzítja a planéta formáját.

A bolygó származása egyelőre rejtély; a kutatók felvetették, hogy egy úgynevezett „fekete özvegy” rendszerhez kapcsolódhat. A fekete özvegy rendszerekben a pulzár rendkívül közel kering egy másik csillaghoz. A távolság olyan kicsi, hogy a csillag anyaga fokozatosan a pulzárra hullik. Ez a plusz anyag felgyorsítja a pulzár forgását, aminek hatására egyre erősebb sugárzás jön létre.

A bolygó összetétele emellett túlságosan gazdag szénben, ami nem illik bele az ismert bolygókeletkezési modellekbe. A szakemberek szerint szinte minden eddig elfogadott magyarázat kizárható.

Az is kérdéses, hogyan maradhat meg ennyi szén egy ilyen forró környezetben. Az egyik elképzelés szerint a bolygó belsejében a szén és az oxigén idővel kikristályosodhatott, ezek az anyagok pedig később feljuthattak a légkörbe. Ez a magyarázat azonban nem ad választ minden részletre – olvasható az origo-n.