Az emberi DNS-ben rejtőzik egy szokatlan képesség, hogy hibernáláshoz hasonló állapotba kerüljön. Erről az Independent számolt be, hivatkozva egy új tanulmányra, amely ennek a potenciálnak a „felszabadításának” lehetőségét vizsgálja. Egy ilyen megközelítés új kezelésekhez vezethet a cukorbetegség és az Alzheimer-kór ellen.
A téli álmot alvó állatok, mint például a mókusok és a medvék, képesek túlélni élelem és víz nélkül, elviselik a szélsőséges hideget, és jelentősen lelassítják anyagcseréjüket. Izmaik és idegrendszerük nem károsodik, általános egészségi állapotuk pedig jelentős fogyás után is stabil marad. Sőt, a téli álomból való felépülés után ezek az állatok sikeresen felépülnek azokból a tünetekből, amelyek az embereknél általában cukorbetegséggel vagy Alzheimer-kórral járnak.
A tudósok úgy vélik, hogy ha az emberek megtanulnák kontrollálni ezeket a genetikai mechanizmusokat, akkor ugyanúgy le lehetne küzdeni a 2-es típusú cukorbetegséget, mint ahogy az állatok a téli álom után visszatérnek a normális anyagcseréhez.
A kutatók az úgynevezett zsírtömeggel és elhízással kapcsolatos lókuszra (FTO) összpontosítottak, amely kulcsszerepet játszik az állatokban. Az ezen lókusz közelében található DNS-régiók be- és kikapcsolhatják a szomszédos géneket, lehetővé téve a szervezet számára, hogy zsírt halmozzon fel, és fokozatosan elégesse azt a hibernáció alatt. Egérkísérletek kimutatták, hogy ezen gének bizonyos régióiban bekövetkező mutációk több száz kapcsolódó gén aktivitásának megváltozásához vezetnek.
A tanulmány fő következtetése, hogy az emberekben is megtalálhatók hasonló mechanizmusokért felelős gének, ami megnyitja az utat az emberi anyagcsere szabályozásának új módjainak tanulmányozása előtt.
