Tengeralattjárót küldene a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán óceánjához a NASA, hogy így térképezze fel a főképp cseppfolyós metánból álló tenger környezetét.
Az eszköz kilencven napot töltene az égitesten, kétezer kilométeres utat tenne meg, miközben elérhetné a százhatvan méteres mélységet.
A legfontosabb megoldandó műszaki feladat, hogy miképp juttassák el a járműt a Titánra. Az elképzelések szerint a 2040 környékén induló misszió egy, az egykori űrsiklókhoz hasonló, szárnyas repülőgéppel ereszkedne le a Kraken Mare nevű óceánra, ahol kibocsátaná a tenger mélyét vizsgáló robot-tengeralattjáróját. Utóbbinak tizenhat óránként a felszínre kellene jönnie, mert csak így képes venni a Földről sugárzott rádiójeleket. A kommunikáció másik nehézsége az óriási távolság: a csaknem fénysebességgel haladó jeleknek egy-egy irányban több mint két órára van szükségük az út megtételére, az eszköz főképp automata üzemmódban dogozhat majd.
A legfontosabb megoldandó műszaki feladat, hogy miképp juttassák el a járműt a Titánra. Az elképzelések szerint a 2040 környékén induló misszió egy, az egykori űrsiklókhoz hasonló, szárnyas repülőgéppel ereszkedne le a Kraken Mare nevű óceánra, ahol kibocsátaná a tenger mélyét vizsgáló robot-tengeralattjáróját. Utóbbinak tizenhat óránként a felszínre kellene jönnie, mert csak így képes venni a Földről sugárzott rádiójeleket. A kommunikáció másik nehézsége az óriási távolság: a csaknem fénysebességgel haladó jeleknek egy-egy irányban több mint két órára van szükségük az út megtételére, az eszköz főképp automata üzemmódban dogozhat majd.
