Az Egyesült Államok és Izrael által február 28-án indított katonai kampányra válaszul fegyveres csoportok precíziós csapások sorozatával bénították meg az Öböl-menti arab államok infrastruktúráját. A vizsgált adatok szerint legalább 135 esetben érte találat a régió kulcsfontosságú létesítményeit – köztük finomítókat, atomerőműveket és repülőtereket –, ami hatalmas gazdasági károkat és a globális piacokon is érezhető ellátási zavarokat okozott.
Irán és a Teheránhoz köthető fegyveres csoportok a háború kitörése óta tucatnyi célzott csapást mértek a környező arab országok infrastruktúrájára. A szisztematikus akciók a kritikus berendezések lépcsőzetes meghibásodásához vezettek, miközben Teherán bebizonyította, hogy képes aszimmetrikus nyomást gyakorolni a nála erősebb amerikai haderővel szemben.
A célpontok között szerepelt az Egyesült Arab Emírségek fudzsejrai kikötője, a katari Ras Laffan cseppfolyósított földgázlétesítménye (ahol a gázhűtésért felelős berendezéseket érte találat), valamint legalább négy ország repülőtere. Egy szaúdi légikikötőt egyetlen hét alatt négyszer is támadtak, emellett a királyság kulcsfontosságú kelet–nyugati olajvezetékének szivattyúállomásait is felgyújtották.
Bár a régió kormányai legalább 34 hivatalos közleményben a károkat a sikeresen elfogott lövedékek lehulló törmelékeivel magyarázták, a független vizsgálatok legalább 84 célpont ellen indított, mintegy 135 drón- és rakétatámadást azonosítottak Szaúd-Arábiában, az Emírségekben, Irakban, Katarban, Kuvaitban, Ománban és Bahreinben. Ryan Stevens volt amerikai légicsapás-koordinátor szerint a műveletek rendkívüli pontosságról, türelemről és mélyreható célzási szakértelemről tanúskodnak. A kárfelméréseket az öböl menti államok ma már államtitokként kezelik, és szigorúan büntetik a felvételek közzétételét.
A háború első hónapjaiban a legtöbb támadás az Egyesült Arab Emírségeket érte. A globális olajellátás szempontjából kiemelten fontos, a Hormuzi-szoros blokádjának megkerülését biztosító fudzsejrai kikötőt legalább 19 alkalommal támadták. Márciusban a drónok megsemmisítették a nyersolajat és a késztermékeket szállító 62 csővezetékből álló mátrixelosztót, majd egy második elosztót és három, egyenként 250 ezer hordó kapacitású tartályt is találat ért – utóbbiak nyolc napig égtek. Május elején a csöveket újra szétzúzták, így a finomított termékek exportja lényegében hetekre leállt. A folyamatos támadások és a szoros blokádjának hatására a Brent kőolaj hordónkénti ára a februári 70 dollárról több hónapon át 120 dollár közelébe ugrott (a legutóbbi záróár 106 dollár volt).
A diplomáciai jelentések szerint az Emírségek júniusban beleegyezett legalább 10 milliárd dollárnyi, korábban befagyasztott iráni forrás felszabadításába. Bár Abu-Dzabi hivatalosan tagadta a megállapodás létrejöttét, egy iráni tisztviselő augusztusban megerősítette a pénzátutalást, noha azt nem kötötte össze a támadások leállításával. Tény, hogy május 17-e óta nem érkezett hír az Emírségek infrastruktúráját ért újabb csapásról, szeptemberre pedig Fudzsejra már rekordmennyiségű, napi 2,62 millió hordós exportot bonyolított le.
A pusztítás mértéke több helyszínen is rendkívüli, a teljes helyreállítás sok esetben éveket vehet igénybe. Szultán al-Dzsáber, az Abu-Dzabi Nemzeti Olajtársaság (ADNOC) vezérigazgatója rámutatott, hogy a támadások egyértelműen civil célpontokra – terminálokra, gázfeldolgozókra, repülőterekre és bevásárlóközpontokra – fókuszáltak. A regionális károk megoszlása rendkívül kiterjedt.
Katar A Ras Laffan LNG-üzemben megsemmisült hűtődobozok pótlása Szaad al-Kaabi, a QatarEnergy vezetője szerint három-öt évet is igénybe vehet, ami a világ cseppfolyósított földgázellátásának közel 20 százalékát veszélyezteti.
Kuvaitban az ipari és létfenntartó rendszerek – köztük a Mina Al-Ahmadi és Mina Abdulla finomítók, valamint a shuaibai kikötő – szisztematikus bénítása nyomán áprilisban az ország 1991 óta először egyetlen hordó nyersolajat sem exportált. Ennél is súlyosabb, hogy tavasztól nyár közepéig a kuvaiti ivóvízellátás gerincét adó nyolc sótalanító üzem és erőmű közül legalább négyet – köztük az Al Subiya komplexumot – találat érte, ami az ivóvízkészletek azonnali kimerülésével fenyegetett.
A szaúdi olajtermelés a háború első fél évében a korábbi napi 10 millió hordóról 7 millió alá zuhant, ami jelenlegi áron 50 milliárd dolláros veszteséget jelent. A csapások megrongálták a királyság kilenc legnagyobb finomítójából ötöt, valamint három fő olajfeldolgozó központját (köztük Abqaiqot). A vörös-tengeri kikötőket és finomítókat – köztük Janbut és Dzsazánt – szintén folyamatos támadások érték a jemeni húszik részéről, miután a kelet-nyugati olajvezeték szivattyúállomásait egy légitámadás megsemmisítette.
Még május 17-én dróntalálat érte az Emírségek barakah-i atomerőművét. Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója szerint a támadók pontos helyismerettel rendelkeztek, amikor az egyik reaktor elektromos alállomását vették célba. Szintén Abu-Dzabiban, az Emirates Global Aluminium kohójában mind az 1262 olvasztócella leállt az erőművet ért csapás miatt; a teljes termelés helyreállása csak 2027-re várható, ami globálisan 5 százalékkal emelte meg az alumínium árát. A digitális infrastruktúra is súlyos károkat szenvedett: az Amazon bahreini és emírségekbeli adatközpontjaiban a sérült berendezések miatt még fél évvel később is akadozott a szolgáltatás.
A közel-keleti energiahálózat sebezhetőségére már egy 1983-as amerikai hírszerzési jelentés is figyelmeztetett. Mint kiderült, a térségben állomásozó amerikai erők és a fejlett légvédelmi rendszerek – köztük a Patriot ütegek – ellenére a több ezer drónból és ballisztikus rakétából álló, összehangolt csapássorozatot nem lehetett teljes mértékben kivédeni – írta a Reuters.
