Modzstaba Hamenei folyamatos távolléte a nyilvánosságtól szokatlan hatósági rendszert hozott létre Teheránban, ahol a döntéseket a neki tulajdonított írásbeli üzenetek útján hozzák meg, miközben a felelősség egy központi létesítményhálózaton szétszórva jelenik meg.
Mivel nincs nyilvános megjelenés vagy egyértelmű végső szó Hamenei részéről, eltérően értelmezhetik szándékait, és a legnagyobb intézményi és katonai hatalommal rendelkezők a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy értelmezésüket politikává alakítsák.
Hamenei azóta hiányzik a nagy politikai és személyes eseményekről, amióta legfőbb vezetővé vált, beleértve felesége és apja temetését.
Eltűnése ellentmondásos beszámolókat eredményezett az állapotáról, kezdve az állításoktól, hogy jó egészségi állapotban van, a sérülésekről vagy akár a végtag elvesztéséről szóló jelentésekig.
A hozzá közel álló tisztviselők és média eközben rendkívüli biztonsági óvintézkedésekre hivatkozott, hogy megmagyarázzák, miért nem hozták nyilvánosságra sem a képét, sem a hangját.
„Elvileg”
Bármi legyen is a biztonsági ok, az irániaknak kevés eszközük van arra, hogy felmérjék az új vezető állapotát, képességeit vagy nézeteit. Ehelyett nagyrészt írásos nyilatkozatok és tisztviselők révén találkoznak vele, amelyek elmagyarázzák, hogy mit jelent.
A legvilágosabb példa a Hameneinek tulajdonított üzenet a tárgyalásokról és az Egyesült Államokkal való egyetértési megállapodásról szólt.
Megengedte Masoud Pezeshkian elnöknek, hogy felelősséget vállaljon a tárgyalásokért, és gyakorlatilag engedélyezte a megállapodás aláírását, miközben azt mondta, hogy „elvileg” más nézeteket vallott.
Ez a két szó azonnal politikai értelmezés kérdésévé vált.
Az IRGC politikai képviselője elutasította azokat a javaslatokat, amelyek szerint Hamenei alapvetően ellenezte a tárgyalásokat. „Ez az értelmezés helytelen, és nem felel meg a valóságnak” – mondta.
De Hamenei katonai tanácsadója más értelmezést ajánlott fel: „Amikor a vezető azt mondja, hogy »elvileg más volt a véleményem«, az azt jelenti, hogy az az út, amelyet Agha gondolt, jobb volt, mint a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács útja.” Ugyanezt az üzenetet tehát a diplomácia engedélyeként vagy a vele kapcsolatos fenntartások bizonyítékaként lehetne bemutatni – adta hírül az iranintl.
