Szaúd-Arábia is mozgásba lendült?

A korábban nyilvánosságra nem hozott szaúdi támadások azért számítanak mérföldkőnek, mert most először hajtott végre a királyság közvetlen katonai műveletet iráni területen. Ez egyben azt is jelzi, hogy Rijád egyre határozottabban lép fel legfőbb regionális riválisával szemben.

Két nyugati tisztviselő szerint a szaúdi légierő csapásait március végén hajtották végre. Egyikük úgy fogalmazott: „közvetlen megtorlásról volt szó azokért a támadásokért, amelyek Szaúd-Arábiát érték”.

Szaúd-Arábia hagyományosan az Egyesült Államok katonai védelmére támaszkodik, mivel szoros védelmi kapcsolatokat ápol Washingtonnal. A tízhetes háború azonban rámutatott arra, hogy a királyság az amerikai védelem mellett is sebezhető maradt a támadásokkal szemben.

A Perzsa-öböl menti államok visszavágtak

A szaúdi csapások azt mutatják, hogy a konfliktus jóval szélesebb körűvé vált annál, mint amit nyilvánosan elismertek. A háború február 28-án kezdődött amerikai és izraeli légicsapásokkal Irán ellen, és azóta az egész Közel-Keletet egyre mélyebben bevonta a konfliktusba.

Az amerikai és izraeli támadások után Irán mind a hat Öböl menti Együttműködési Tanács-tagállamot rakéta- és dróntámadásokkal vette célba. Nemcsak amerikai katonai bázisokat támadott, hanem civil létesítményeket, repülőtereket és olajipari infrastruktúrát is, emellett lezárta a Hormuzi-szorost, ami komoly fennakadásokat okozott a globális kereskedelemben - írja a Reuters.

A Wall Street Journal hétfői beszámolója szerint az Egyesült Arab Emírségek szintén katonai csapásokat hajtott végre Irán ellen. A szaúdi és emirátusi akciók együtt arra utalnak, hogy a háttérben egy jóval kiterjedtebb konfliktus zajlott, mint amit a nyilvánosság eddig ismert.

A két ország azonban eltérő stratégiát követett. Az Egyesült Arab Emírségek keményebb álláspontot képviselt, gazdasági nyomást próbált gyakorolni Iránra, miközben csak korlátozott diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Teheránnal.

Szaúd-Arábia ezzel szemben inkább a konfliktus további eszkalációjának megakadályozására törekedett, és folyamatos kapcsolatban maradt Iránnal, többek között Teherán rijádi nagykövetén keresztül is.

A magas rangú szaúdi külügyi tisztviselő nem árulta el, született-e konkrét megállapodás Iránnal a feszültség csökkentéséről, de hangsúlyozta:
„Szaúd-Arábia következetesen a deeszkalációt, az önmérsékletet és a feszültségek mérséklését támogatja a régió stabilitása, biztonsága és jóléte érdekében.”

Csapások után enyhülés

Iráni és nyugati tisztviselők szerint Szaúd-Arábia előzetesen tájékoztatta Iránt a támadásokról. Ezt intenzív diplomáciai egyeztetések és további szaúdi megtorlással kapcsolatos figyelmeztetések követték, amelyek végül megállapodáshoz vezettek a feszültség enyhítéséről.

Ali Vaez, a Nemzetközi Válságcsoport iráni projektigazgatója szerint a szaúdi megtorló csapások, majd az enyhülésről szóló egyezség azt mutatja, hogy mindkét fél felismerte: az ellenőrizetlen eszkaláció túl nagy árat követelne.

Szerinte ez nem a bizalom jele, hanem annak felismerése, hogy közös érdekük megakadályozni a konfliktus regionális háborúvá szélesedését.

Az informális enyhülési megállapodás egy héttel azelőtt lépett életbe, hogy Washington és Teherán április 7-én tűzszünetet kötött volna a szélesebb konfliktusban. A Fehér Ház nem kommentálta az értesüléseket.

Egy iráni tisztviselő megerősítette, hogy Teherán és Rijád megállapodott a feszültség csökkentésében. Elmondása szerint a cél „az ellenségeskedések leállítása, a kölcsönös érdekek védelme és az eszkaláció megakadályozása” volt.

Irán és Szaúd-Arábia – a Közel-Kelet vezető síita, illetve szunnita hatalmai – régóta egymással szemben álló csoportokat támogatnak a térség konfliktusaiban.

A 2023-ban, kínai közvetítéssel létrejött közeledés nyomán helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok, és ennek részeként továbbra is érvényben maradt a jemeni, Irán által támogatott húszik és Szaúd-Arábia közötti tűzszünet is.

Miközben a Vörös-tenger nyitva maradt a hajóforgalom előtt, Szaúd-Arábia a konfliktus teljes időszaka alatt fenn tudta tartani olajexportját – szemben több más öböl menti állammal –, így viszonylag kevésbé szenvedte meg a válság gazdasági következményeit.

„Elkerültük a pusztítás kohóját”

A szaúdi tulajdonú Arab News hétvégi véleménycikkében Turki al-Faisal herceg, a szaúdi hírszerzés korábbi vezetője azt írta:
„Amikor Irán és mások megpróbálták belerángatni a királyságot a pusztítás kohójába, vezetésünk inkább vállalta a szomszédja által okozott károkat, hogy megvédje polgáraink életét és vagyonát.”

A szaúdi légicsapásokat hetekig tartó növekvő feszültség előzte meg.

Március 19-én Rijádban Faisal bin Farhan külügyminiszter kijelentette: a királyság „fenntartja a jogot a katonai fellépésre, ha azt szükségesnek ítéli”.

Három nappal később Szaúd-Arábia nemkívánatos személynek nyilvánította Irán katonai attaséját, valamint négy iráni nagykövetségi alkalmazottat.

Irán visszafogta a közvetlen támadásokat

Nyugati források szerint március végére a diplomáciai egyeztetések, valamint a szaúdi figyelmeztetések – miszerint Rijád az Emirátusokhoz hasonlóan keményebb válaszlépéseket tehet – hozzájárultak a feszültség csökkentéséhez.

A szaúdi védelmi minisztérium adatai szerint március 25. és 31. között több mint 105 drón- és rakétatámadás érte a királyságot. Ez a szám április 1. és 6. között már alig haladta meg a 25-öt.

Nyugati források szerint a tűzszünet előtti napokban Szaúd-Arábiára kilőtt rakéták és drónok inkább Irakból, nem pedig közvetlenül Iránból érkeztek. Ez arra utalhat, hogy Teherán visszafogta a közvetlen támadásokat, miközben szövetséges csoportjai tovább folytatták műveleteiket.

Április 12-én Szaúd-Arábia bekérette Irak nagykövetét az iraki területről indított támadások miatt.

A szaúdi–iráni kommunikáció még azután is folytatódott, hogy az iráni–amerikai tűzszünet kezdetén ismét nőtt a feszültség. A szaúdi védelmi minisztérium szerint április 7–8-án 31 drónt és 16 rakétát indítottak a királyság ellen.

A támadások erősödése miatt Rijád ismét mérlegelni kezdte a megtorlást Iránnal és Irakkal szemben. Eközben Pakisztán vadászgépeket vezényelt a térségbe, hogy megnyugtassa Szaúd-Arábiát, és önmérsékletre szólított fel, miközben a diplomáciai tárgyalások új lendületet kaptak.