Kína profitálhat az iráni válságból?

A ritka személyes találkozót, amelyet korábban már egyszer elhalasztottak az Iránnal vívott amerikai–izraeli háború miatt, a Fehér Ház jelenlegi tervei szerint május 14–15-re ütemezik. Több forrás szerint Peking ezt a nagy téttel bíró csúcstalálkozót egyedülálló alkalomnak tekinti arra, hogy stabilabb, hosszú távú viszonyt alakítson ki legnagyobb gazdasági és katonai riválisával - írja a CNN.

Ugyanakkor, a lehetséges előnyök ellenére, kínai források szerint Peking továbbra is rendkívül óvatos. A kormányzati körökben megoszlanak a vélemények arról, hogyan kezeljék a konfliktus által okozott számos bizonytalanságot – különösen a Hormuzi-szoros helyzetét illetően, amelyen keresztül Kína olaj- és gázimportjának mintegy egyharmada halad át, és amely a feltételezések szerint részben lezárás alá kerülhet a tárgyalások idején.

Egy névtelenséget kérő kínai forrás szerint Donald Trump látogatása „nem olyan, mint bármely más államfői út”. Mint fogalmazott, Trump hivatali ideje „hosszú távon is átalakíthatja a világrendet, és már most alapvetően megváltoztatta az Egyesült Államok saját érdekeinek értelmezését”.

A forrás szerint a látogatás kimenetele – legyen az sikeres vagy sikertelen – tartós hatással lehet a jövőbeni kínai–amerikai megállapodásokra, függetlenül attól, melyik politikai oldal van hatalmon Washingtonban.

A csúcstalálkozó eredetileg több stratégiai ágazatban kívánta megerősíteni az együttműködést, ám az iráni válság „jelentősen megzavarta” Peking tervezését – mondta Cui Hongjian, korábbi diplomata.

„Kína külpolitikai alapállása szerint a kínai–amerikai kapcsolatok a legfontosabbak. Ha ezek stabilak, az más viszonyokra is pozitívan hat” – fogalmazott Cui.

Irán, Kína közeli partnere, váratlanul a tárgyalások középpontjába került, ami tovább bonyolította a helyzetet.

Több forrás szerint a kialakult helyzet akár lehetőséget is teremthet Kínának arra, hogy kihasználja Donald Trump belpolitikai nyomását a közelgő félidős választások előtt, miközben Washington gyors eredményeket – például nagyobb kínai mezőgazdasági és repülőgép-beszerzéseket – szeretne felmutatni.

Peking ugyanakkor saját erősségeit – hatalmas belső piacát és ritkaföldfém-ellátási dominanciáját – is felhasználhatja tárgyalási pozíciójának erősítésére, többek között a Tajvannal kapcsolatos amerikai álláspont enyhítésére, technológiai exportkorlátozások lazítására és szankciós listák felülvizsgálatára.

Egyes kínai elemzők szerint Trump azért is halaszthatta a látogatást, mert nem volt elégedett a tárgyalási pozíciójával, és gyorsabb eredményeket akart elérni Irán ügyében.

A konfliktus azonban nem a várakozások szerint alakult Washington számára, és inkább elhúzódó, gazdaságilag is költséges patthelyzethez vezetett.

„Trump most gyorsan le akarja zárni az iráni kérdést” – mondta Wu Xinbo, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyzet gyengítheti az Egyesült Államok tárgyalási pozícióját Kínával szemben.

A háború ugyanakkor Kína számára is kockázatokat hordozott, különösen energiaellátási és regionális érdekei miatt, de több elemző szerint végső soron Peking relatív előnyökhöz is juthatott, mivel stabilitási szereplőként tudott fellépni.

A találkozó előtt tehát mindkét fél óvatosan lavíroz: Kína a hosszú távú egyensúlyt keresi, míg Washington gyors, kézzelfogható eredményeket szeretne felmutatni.