Miután Izrael a múlt héten megtámadta a fontos South Pars gázkomplexum energialétesítményeit, Irán gyorsan rakétacsapást hajtott végre, amely jelentős károkat okozott Katar fő cseppfolyósított földgázüzemeiben. Újságírók szerint körülbelül öt évbe telik a helyreállításuk.
Ahogy a kiadvány forrása megjegyezte, a QatarEnergy vállalat Ras Laffan komplexumára mért csapások során modern rakétákat vetettek be, amelyek nagy manőverezőképességgel rendelkeztek, és képesek voltak kikerülni az amerikai Patriot légvédelmi rendszereket – írja a Financial Times.
Irán ebben a hónapban egy bahreini sótalanító üzemet is megtámadott, azzal vádolva Izraelt, hogy egy hasonló létesítményt bombázott a köztársaságban.
Eközben Nagy-Britannia szombaton bejelentette, hogy Irán két rakétát lőtt ki egy amerikai-brit bázisra az Indiai-óceánon található Diego Garcia szigetén, mintegy 4000 km-re az Iszlám Köztársaságtól, ami arra utal, hogy Teherán sokkal nagyobb távolságból is csaphat be, mint azt korábban gondolták.
Brit tisztviselők azonban azt mondták, hogy a rakéták nem érték el a bázist, az egyik a levegőben zuhant le, a másikat pedig egy amerikai hadihajó lőtte le.
Egy Iránnal foglalkozó Válságcsoport szakértő hangsúlyozta, hogy még ha az Egyesült Államok úgy dönt is, hogy elfoglalja az iráni szigeteket a szoros megnyitása érdekében, vagy elpusztítja a polgári infrastruktúrát, a rezsim „megtartja a képességét, hogy olyan módon válaszoljon, ami a konfliktust a globális gazdaság szintjére emeli”.
„Ez az iráni-iraki háborúig [az 1980-as években] nyúlik vissza, amikor emberek ezrei sorakoztak fel a harcra, és ezek a tettek évtizedek alatt finomított vészhelyzeti terveken alapulnak. A szoros esetében ezek nem annyira improvizált válaszok, mint inkább régóta bevált forgatókönyvek, amelyeket Teherán körülbelül 40 éve tartalékban tart” – magyarázta.
Majid Mousavi, az iráni elit Forradalmi Gárda repülőgépipari részlegének vezetője azt mondta, hogy az ország „új taktikái és indítórendszerei” mélyen megdöbbentették az Egyesült Államokat és Izraelt.
