Ugrásra készen a végítélet

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) székhelye. A világ legnagyobb félelme az, hogy Irán – ha a Nyugat sarokba szorítja – mégiscsak beveti az atomfegyvereit. Ami biztosan tudható, a háború kitörése előtt tizenkét bombára elegendő dúsított uránt akartak átadni Oroszországnak, ami a közismert ravasz arab logika szerint jó eséllyel annyit tesz, hogy a valós mennyiség ennek minimum a duplája, ha nem a háromszorosa

Sok választás nincs mostanság a Közel-Keleten: csak a rosszabb és a még rosszabb között lehet szelektálni. A félelem pedig mindenkiben ott munkál, s nem csak azért, mert bármikor jöhet egy paxittal vagy trotillal pakolt rakéta. Hanem azért, mert koránt sem biztos, hogy csakis efféle gyilkos mix van a suhanó halál gyomrában. Azaz az ember fölnéz az égre, s maximum imádkozhat, hogy „csak”  sima robbanóanyag legyen a fuvar, s ne valami sugárzó anyag...

Tetszik vagy sem, ettől még igaz marad: aki a külvilág és több százezer helyi tüntető és ellenzéki számára az elnyomás mintaképe volt, azt rengetegen tisztelték. Nem azért, mert „kaptak tőle” bármit is, hanem mert egy olyan eszmét testesített meg, mely milliók szemében volt szimpatikus, elfogadható és ésszerű. A világ már csak ilyen, a diktátorokat is megsiratják a népek

Nyugodt ejtőzők az Egyesült Arab Emírségekben található előkelő Ajman Beachen. A kép idilli – lenne, ha nem tudnánk, hogy a háttérben veszteglő hajó azért nem megy tovább, mert célállomását éppen a kép születésekor lőtték rommá. S ha más kikötőt választana, sem lenne előrébb, ugyanis a Hormuzi-szoros teljes zár alatt áll. A képből nem derül ki, mi lapul a vasteknő gyomrában, az azonban borítékolható, hogy azt most hiába várják a megrendelők

Két ember sétál egy szinte néptelenné vált, amúgy nyüzsgő tengerparton Palm Jumeirah szigetén Dubaiban. Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy már a konfliktus előtt bárki belássa, a háború túl fog terjedni Irán határain. Külön elgondolkodtató, hogy a siíta állam hadereje képes több száz kilométerről pontosan telibe trafálni egy szállodát, ami ugyan nem valami „dicsőséges” haditett, de arra tökéletes, hogy a turistákra és koránt sem mellékesen a helyiekre ráhozza a frászt

Menekülő irániak Törökország határán. Mind között talán a két tűz közé került lakosságnak lesz most a legrosszabb. Abba pedig egyenesen rettentő belegondolni, ha netán a sarokba szorított rezsim vezetői „minden mindegy” alapon megpróbálkoznak ősi ellenségeiket egy atombombával megbüntetni. Egy efféle tettre ugyanis mit lehetne felelni? Válaszcsapást mérni Teheránra? En bloc mindenkit, válogatás nélkül megölni? Kétségtelenül igaz ugyanis, hogy az elnyomók bármit megtehetnek, de a másik félnek sajnos nincsen ennyi lehetősége...