A tojásírás művészete

A húsvét elmaradhatatlan fogása és kelléke a díszített tojás. Ebben a jelképben a pogány és a keresztény hagyományok keverednek, egyszerre jelenik meg benne az újjászülető élet, a természet körforgása és Jézus sírból való feltámadásának örömhíre.

Fekete Ildikó az informatika területén tevékenykedő matematikus, aki olyan magas szinten műveli a tojásírást, hogy fiatal kora ellenére már megkapta a Junior Prima-díjat és a Népművészet Ifjú Mestere címet is. Szerinte nagyon is van közös metszete a matematikának és a tojásdíszítés mesterségének, ami nem más, mint a geometria. A hímesekbe már kisgyermekként beleszeretett, de tinédzserként talált rá igazán az alkotás örömére. A Kárpát-medence tizenöt régiójának hagyományos mintakincsét ismeri, és már maga tervezte tojásokat is készített. Alkotásait nemcsak a hazai, de az amerikai, az ausztrál és a kínai közönség is megcsodálhatta.

A hímestojások ma már jellemzően a szépségükkel bűvölik el a szemlélődőket, korábban azonban szó szerint bűvöletet reméltek e tárgyaktól. A vonalaknak, pontoknak, kecses íveknek komoly funkciója volt, és egyáltalán nem volt mindegy, melyik legény milyen tojásokkal tér haza locsolkodás után.

A gyimesi tojások szimbolikájában például gyakoriak az állattestrész ábrázolások, például kakastaréjt vagy kecskekörmöt írtak a tojásra, amelyek mind rontás- és bajelhárító jelentéssel bírnak.

De van például olyan minta, ami az úton való eltévedéstől védte az embert, és olyan békás díszítést is ismerünk, amelyet szerelemvarázsló tulajdonságokkal ruháztak fel, és ezeket a különleges tojásokat nem is adták oda akárkinek.