Egy harminc éve működő családi vállalkozás, néhány ingatlan vagy örökölt vagyon is könnyen átlépheti az egymilliárdos értékhatárt, miközben tulajdonosa nem feltétlenül rendelkezik jelentős készpénzzel. A KPMG friss elemzése szerint a szabályozás tőkekivonáshoz, hitelfelvételhez, sőt vagyonelemek kényszerű értékesítéséhez is vezethet. Felmerül a kérdés,hogy megfelelő-e az egymilliárdos értékhatár vagy indokolt lenne egy magasabb, akár négy-ötmilliárd forintos küszöb vizsgálata?
Magyar Péter miniszterelnök szeptember 26-án, szolnoki országjárásán bejelentette, hogy a kormány 2027. január 1-jétől bevezeti a vagyonadót. A tervezett intézkedés az egymilliárd forint feletti nettó magánvagyont érintené, évi egyszázalékos kulccsal. A kormányfő azt is jelezte, hogy az 500 milliárd forintot meghaladó vagyonok esetében magasabb adókulcs is szóba kerülhet. Ahogyan a Magyar Hírlap is megírta egy korábbi cikkünkben, a részletszabályokat Kármán András pénzügyminiszter ismerteti majd.
A jelentős magánvagyonok fokozott közteherviselésének célja mellett azonban számos gazdasági és adótechnikai kérdés vár tisztázásra. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy mit tekintünk vagyonnak, hogyan határozzuk meg annak értékét és miből tudja az érintett magánszemély megfizetni az évente jelentkező adókötelezettséget.
Mert egymilliárd forintnyi vagyon és egymilliárd forintnyi szabadon felhasználható pénz korántsem ugyanaz.
Harminc év munkája is elég lehet ahhoz, hogy valaki milliárdosnak számítson
Magyarországon számos olyan családi vállalkozás működik, amelyet tulajdonosai a rendszerváltozást követően alapítottak. Az elmúlt három évtizedben dolgoztak, beruháztak, fejlesztettek és a megtermelt nyereség jelentős részét visszaforgatták vállalkozásukba.
Gépeket vásároltak, üzemcsarnokokat és raktárépületeket építettek, járműveket szereztek be és fokozatosan növelték cégük értékét.
Egy ilyen vállalkozás ma akár egymilliárd forintnál is többet érhet. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy tulajdonosa bankszámláján egymilliárd forint található.
A vagyon jelentős része a működéshez szükséges eszközökben testesül meg. Egy termelőgépet nem lehet következmények nélkül eladni, ha arra másnap is szükség van a gyártáshoz. A raktárépület, a teherautó vagy a gyártósor sem szabadon felhasználható megtakarítás.
Amennyiben ezek az eszközök a társaság tulajdonában vannak, a magánszemély vagyonában a vállalkozásban meglévő tulajdonrész értékén keresztül jelenhetnek meg. A szabályozásnak ezért azt is biztosítania kell, hogy ugyanazt a gazdasági értéket ne számolják kétszer.
Az egymilliárdos küszöb tehát olyan vállalkozókat is érinthet, akiknek vagyona jelentős, de annak döntő része nem készpénzben vagy értékpapírokban, hanem működő gazdasági tőkében áll.
A KPMG figyelmeztet, hogy nem csak a hagyományos értelemben vett milliárdosok érintettek.
A szeptember 28-án közzétett sajtóközleménye éppen erre a problémára hívja fel a figyelmet.
A tanácsadó társaság szerint az egymilliárd forintos értékhatár jóval szélesebb kört érinthet annál, mint amire a vagyonadó hallatán elsőként gondolnánk.
Az érintettek között lehetnek évtizedek alatt felépített családi vállalkozások tulajdonosai, többgenerációs ingatlanvagyonnal rendelkező családok, illetve olyan örökösök, akik jelentős, de nehezen pénzzé tehető vagyonhoz jutottak. Életmódjuk és rendszeres bevételeik alapján azonban nem feltétlenül tekinthetők kiemelkedően tehetősnek.
A KPMG szerint amennyiben a szabályozás nem kezeli megfelelően ezeket a helyzeteket, az adó megfizetése tőkekivonást, hitelfelvételt vagy egyes vagyonelemek értékesítését teheti szükségessé.
Ez különösen érzékeny kérdés a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások esetében.
A tulajdonos magánvagyona ugyanis sokszor szorosan összekapcsolódik a vállalkozás működésével. Egy jelentős összegű éves magánadó megfizetéséhez adott esetben osztalékot kellene kivonnia a társaságból, amivel csökkenhet a beruházásokra, fejlesztésekre vagy tartalékképzésre fordítható összeg. A vagyonadó hatása így nem feltétlenül áll meg a magánszemély pénztárcájánál.
Egy örökölt ingatlanból sem feltétlenül lehet adót fizetni
Hasonló problémát jelenthet az örökölt vagyon adóztatása.
Egy család több generáción keresztül megőrizhetett ingatlanokat, üzlethelyiségeket, értékes ingóságokat vagy más vagyontárgyakat. Ezek összesített piaci értéke meghaladhatja az egymilliárd forintot, miközben nem feltétlenül biztosítanak rendszeres bevételt.
Egy örökölt ingatlan lehet értékes, de nem biztos, hogy bérbe adható. Egy családi ház vagy nyaraló jelentős piaci értéket képviselhet, tulajdonosa azonban nem feltétlenül akarja értékesíteni.
Egy örökölt vállalkozás esetében pedig az is előfordulhat, hogy az új tulajdonos a cég megtartásában és továbbműködtetésében érdekelt. Ha az adókötelezettség nem igazodik a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokhoz, a tulajdonosnak más jövedelméből kell előteremtenie az összeget vagy hitelt kell felvennie.
A vagyonadó egyik legfontosabb dilemmája tehát az, hogy miként kezelje a jelentős értékű, de nehezen pénzzé tehető vagyont.
Tízmillió forint évente, de miből fizeti ki a vállalkozó?
Az ismertetett alapelképzelés szerint az évi egyszázalékos adó nem a teljes vagyonra, hanem az egymilliárd forint feletti nettó vagyonrészre vonatkozna.
Ennek megfelelően egy 1,2 milliárd forintos nettó vagyonnal rendelkező magánszemélynek évente kétmillió forintot kellene fizetnie.
Kétmilliárd forintos vagyon esetén az éves adó tízmillió, hárommilliárdnál húszmillió, ötmilliárdnál pedig negyvenmillió forint lenne az ismertetett alapmodell szerint, további kedvezmények vagy eltérő adósávok nélkül.
A probléma azonban már kisebb vagyonoknál is jelentkezhet.
Egy kétmilliárd forintos vállalkozói tulajdonrész nem feltétlenül termel évente akkora, a tulajdonos által szabadon felhasználható jövedelmet, amelyből tízmillió forint vagyonadó különösebb nehézség nélkül megfizethető.
Ráadásul az adó évente újra jelentkezne.
Az érintettnek akkor is teljesítenie kellene a kötelezettséget, ha vagyona értéke nem nőtt, vállalkozása pedig az adott évben nem termelt osztalékként kifizethető eredményt.
A vagyon értéke tehát önmagában nem mutatja meg az adófizetési képességet.
Miért egymilliárd a határ? Felmerül a négy-ötmilliárdos küszöb kérdése
A vagyonadó körüli szakmai vita egyik lényeges kérdése az értékhatár meghatározása.
Az egymilliárd forint jelentős összeg, de a mai magyar gazdasági környezetben több évtizedes vállalkozói tevékenység, egy működő üzem vagy felhalmozott családi ingatlanvagyon révén is elérhető.
Nem mindegy, hogy 1-500 milliárdig azonos 1 százalékos befizetést tervez az állam, mert nagyon nagy különbség van az egy milliárdos és az 500 milliárdos bevétel között is. Miért 500 milliárd fölött ugrik a sáv?
Ha 5 milliárd az alsó értékhatár, akkor is a külföldön bevezetett ún. sávos-rendszer kellene működjön, hiszen óriási különbségek vannak ezen a szinten likviditásban is.
Éppen ezért vizsgálható lenne, milyen gazdasági és költségvetési következményekkel járna, ha az egymilliárdos küszöb helyett négymilliárd vagy ötmilliárd forint felett keletkezne adókötelezettség.
Egy magasabb értékhatár szűkítené az érintettek körét és csökkentené annak lehetőségét, hogy az alacsonyabb vagyonkategóriákba tartozó, de nem feltétlenül likvid vagyonnal rendelkező vállalkozók is rendszeres fizetési kötelezettséggel szembesüljenek.
Ugyanakkor a költségvetési bevétel is mérséklődhetne.
A négy-ötmilliárdos értékhatár önmagában sem oldana meg minden problémát. A nagyobb vállalkozások tulajdonosainak vagyona is lehet olyan eszközökben lekötve, amelyekből az éves adót nem lehet közvetlenül megfizetni.
Ezért az értékhatár mellett a működő vállalkozásokban meglévő tulajdonrészek, az örökölt vagyon és az alacsony likviditású vagyonelemek külön kezelését is érdemes megvizsgálni.
Ki mondja meg, mennyit ér egy családi vállalkozás?
A vagyonadó másik jelentős nehézsége a vagyonelemek értékelése.
A KPMG szerint a pénzügyi eszközöknél, például bankszámláknál, tőzsdei részvényeknél vagy befektetési jegyeknél viszonylag egyszerű az érték meghatározása.
A nem tőzsdei vállalkozások esetében azonban egészen más a helyzet.
Egy cég értékét nem lehet egyszerűen a könyv szerinti saját tőkével azonosítani. Számít a jövedelemtermelő képessége, a szerződésállománya, a piaci pozíciója, a fejlődési lehetősége és az üzleti jó hírneve is.
De mi történik akkor, ha a tulajdonos és az adóhatóság eltérően ítéli meg egy családi vállalkozás értékét?
Mennyit ér egy termelőüzem, amelynek jelentős ingatlan- és gépvagyona van, de az adott évben alacsony nyereséget ér el? Mi alapján értékelnek egy örökölt műtárgyat, egy veteránautót vagy egy jelentős gyűjteményt?
A KPMG arra figyelmeztet, hogy minél több nehezen értékelhető vagyonelem kerül az adóalapba, annál nagyobb lehet a bizonytalanság és a jogviták kockázata. A bonyolult szabályozás ráadásul jelentős adminisztratív terhet róhat az adózókra és az adóhatóságra egyaránt.
A vagyonadó nemcsak bevételt, hanem költséget is jelenthet az államnak
A vagyonadó költségvetési megítélésénél nem elegendő kizárólag a várható adóbevételt figyelembe venni.
Szücs Andrea, a KPMG magánszemélyek adózásával foglalkozó üzletágának vezetője szerint mérlegelni kell a rendszer működtetésének, az ellenőrzéseknek és a jogvitáknak a költségeit, valamint az esetleges tőkekiáramlásból és elmaradó befektetésekből eredő veszteségeket is.
A szakértő a szeptember 28-i közleményben hangsúlyozza, hogy a megfelelően kialakított szabályok és a kiszámítható működés legalább annyira fontosak, mint maga az adókulcs.
A vagyonadó ugyanis nemcsak a Magyarországon élő vagyonos magánszemélyek döntéseit befolyásolhatja, hanem azokét is, akik a jövőben Magyarországra kívánnának költözni, itt szeretnének vállalkozni, befektetni vagy adóügyi illetőséget létesíteni.
Egy széles körű, akár külföldön tartott vagyonelemekre is kiterjedő vagyonadó mellett az érintetteknek a magyarországi letelepedés pénzügyi következményeit is mérlegelniük kellene.
A KPMG szerint így az állam nemcsak a vagyonadóból származó bevételtől eshet el, hanem olyan jövőbeni személyijövedelemadó-bevételektől is, amelyek az érintettek befektetéseiből, osztalékaiból és más jövedelmeiből származhattak volna.
Nemcsak az számít, mennyit ér a vagyon, hanem az is, hogy miből fizetik meg az adót
A Tisza-kormány vagyonadó-tervezetének végleges részletszabályai még nem ismertek. A bejelentett 2027. januári bevezetés előtt ezért az egyik legfontosabb feladat annak tisztázása, hogyan kezelnék a működő vállalkozásokba fektetett, az örökölt és a nehezen pénzzé tehető vagyont.
A jelentős magánvagyonok fokozott közteherviselésének célja mellett a szabályozás gazdasági következményeit is mérlegelni kell.
Egy működő vállalkozás értéke ugyanis nem csupán a tulajdonos magánvagyonát testesíti meg. Gépekben, ingatlanokban, készletekben és a termeléshez szükséges eszközökben jelenhet meg, amelyekhez munkahelyek és gazdasági teljesítmény kapcsolódnak.
Az egymilliárd forintos értékhatár felülvizsgálata, egy négymilliárdos vagy ötmilliárdos küszöb hatásainak elemzése, valamint a vállalkozásokba fektetett és az örökölt vagyon külön kezelése egyaránt része lehetne a szakmai egyeztetésnek.
A végleges szabályozás egyik legfontosabb kérdése az lesz, miként biztosítható, hogy az adó megfizetése ne követeljen meg indokolatlan tőkekivonást vagy a gazdasági tevékenységhez szükséges vagyonelemek értékesítését.
Mert egy vállalkozás egymilliárdos értéke nem jelenti azt, hogy a tulajdonosnak egymilliárd forintja van a bankszámláján. Az adókötelezettség teljesítéséhez pedig nem elegendő, hogy valaki papíron milliárdos: ténylegesen rendelkeznie kell a befizetéshez szükséges pénzzel is.
