"W" óra, a varsói felkelés
- 2019.08.10. - 23:20
A Lengyel Intézet csatarekonstrukcióval emlékezik meg a lengyel történelem egyik legheroikusabb fejezetéről, a varsói felkelésről és a magyar katonák felkelőknek nyújtott önzetlen segítségéről. A látványos bemutató helyszíne az Óbudai Fő tér. Varsóban minden évben az úgynevezett „W”- órában, pontban 17 órakor egy percre felzúgnak a légoltalmi szirénák, a tömegközlekedés, az autók és Varsó lakossága pedig megállnak, hogy tisztelettel adózzanak a város felkelői és az elesett áldozatok emléke előtt.
1944 vége felé a Vörös Hadsereg elérte Varsó külterületeit.
A városon áthaladt egy nagy hadiszökevény hullám a keleti frontról, ami a háború gyors befejezésének reményével töltött fel mindenkit.
A hihetetlenül kegyetlen német megszállás ötvenkilenc hónapja után eljött a "W" óra - 1944 augusztus 1-én, 17 órakor kirabbant Varsóban a felkelés.
A gyengén felszerelt felkelő egységek hatvanhárom napon keresztül folytatták a hősies, magányos harcot.
A felkelők számítottak a szövetségesek segítségére - nem tudván, hogy azok már egy évvel korábban elárulták és eladták Sztálinnak Lengyelországot.
A város legmagasabb épületének a tetejéről lekerült a náci zászló...
...és újra megjelent a lengyel lobogó.
Hitler kiadta a parancsot, hogy Varsó összes lakosát mészárolják le és rombolják le a várost.
A felkelés ideje alatt 16 ezer lengyel katona és körülbelül 200 ezer civil vesztette életét.
Gyilkolták a hadifoglyokat és a sebesülteket, bombázták a kórházakat.
A német csapatok öregeket, nőket és gyermekeket mészároltak le. Élő pajzsként használták őket a gyalogság és a tankjaik védelmére.
A német ostromgyűrű szorosabbra húzásával az így egymástól elvágott egységek csak a városi csatornarendszeren keresztül tarthatták egymással a kapcsolatot.
A német hadsereg különleges egységei a földdel tették egyenlővé Varsót.
A felkelők nehézkes mozgása alól kivételt jelentettek a magyarok által elfoglalt területek,
ahol a lengyel felkelők nemcsak szabadon mozoghattak, de bújtatásra, orvosi ellátásra, fegyverek és német haditervek átadására is számíthattak.
A német hadsereg pusztítását, a Visztula másik oldaláról szemlélték a szovjetek, akik a felkelés kirobbanásakor leállították offenzívájukat.
A náci hadsereg hatalmas pusztítást végzett, a háború végére pedig a történelmi épületek 90 százaléka megsemmisült.
A halottak több mint egyharmada a tömeges kivégzések áldozata lett.
Az ellenségnek döntő túlereje volt, akik nehéztüzérséget és légierőt vetettek be ellenük.
Ez volt a II. világháború történetének legnagyobb és legvéresebb felkelése.