Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök november 19-én, Kínában ülhet tárgyalóasztalhoz. A történelemben példátlan háromoldalú csúcstalálkozó középpontjában a nukleáris fegyverek és a közel-keleti háború állhat. Egy kérdés azonban már most komoly vitákat vet fel: Vajon eldőlhet-e Ukrajna sorsa úgy, hogy az ukránok ott sem lesznek a tárgyalóasztalnál?
A világpolitika egyik legjelentősebb eseménye közeleg. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína vezetője közös tárgyalásra készül, amelynek már a ténye is új korszak kezdetét jelezheti a nemzetközi diplomáciában.
A találkozót november 19-re tervezik a dél-kínai Sencsenben, az Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés, az APEC csúcstalálkozójának idején.
A Fehér Ház november 13-án jelentette be a háromoldalú egyeztetés tervét, amelyet másnap a Kreml is megerősített. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő az orosz TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozva közölte, hogy megállapodás született a három vezető november 19-i találkozójáról.
A kínai fél részéről ugyanakkor a legutóbbi beszámolók szerint még nem érkezett végleges hivatalos megerősítés.
Ez azonban nem változtat azon, hogy Washington és Moszkva már nyilvánosan készül az eseményre.
Három nagyhatalom, három különböző érdek
Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping személyében három olyan politikus készül tárgyalni egymással, akiknek döntései a világ szinte valamennyi országára hatással lehetnek.
Az Egyesült Államok továbbra is meghatározó katonai és pénzügyi hatalom. Kína a világgazdaság egyik legfontosabb szereplője, amelynek ipari, technológiai és kereskedelmi befolyása folyamatosan formálja a nemzetközi erőviszonyokat. Oroszország pedig katonai ereje, nukleáris arzenálja és energiahordozói révén továbbra is megkerülhetetlen geopolitikai tényező.
A három ország érdekei számos területen ütköznek.
Washington és Peking között a kereskedelem, a technológiai verseny és Tajvan kérdése okoz feszültséget. Az Egyesült Államok és Oroszország viszonyát az ukrajnai háború, a szankciók és a fegyverkezés határozza meg. Moszkva és Peking ugyanakkor az elmúlt években egyre szorosabb stratégiai együttműködést alakított ki.
Éppen ezért a három vezető közös megjelenése már önmagában is jelentős diplomáciai üzenet. A kérdés az, hogy képesek lesznek-e az egymással versengő nagyhatalmak legalább néhány alapvető kérdésben közös nevezőre jutni.
Nukleáris fegyverek, a világ biztonsága lehet a tét
A Fehér Ház tájékoztatása szerint a találkozó egyik legfontosabb témája a nukleáris fegyverzet korlátozása lehet.
Ez korántsem véletlen.
Az Egyesült Államok és Oroszország közötti utolsó jelentős stratégiai nukleáris fegyverzetkorlátozási megállapodás, az Új START 2026 februárjában lejárt.
Ezzel megszűnt az a kétoldalú szerződéses keret, amely korlátozta a két ország hadrendbe állított stratégiai nukleáris fegyvereinek számát és ellenőrzési mechanizmusokat is biztosított.
Donald Trump olyan új megállapodás lehetőségét szeretné megvizsgálni, amelybe Kínát is bevonnák. Csakhogy Peking helyzete alapvetően különbözik Washingtonétól és Moszkváétól.
Kína nukleáris fegyverkészlete lényegesen kisebb az amerikai és az orosz arzenálnál, ezért a kínai vezetés eddig nem mutatott különösebb hajlandóságot arra, hogy azonos feltételekkel kapcsolódjon be a háromoldalú fegyverzetkorlátozási tárgyalásokba.
A mostani találkozó egyik legfontosabb kérdése éppen az lehet, hogy Hszi Csin-ping hajlandó-e elmozdulni korábbi álláspontjától.
Egy esetleges megállapodás hosszú távon csökkenthetné a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyét, ugyanakkor az amerikai tisztviselők már előzetesen jelezték, hogy a november 19-i egyeztetéstől egyelőre nem várnak konkrét megállapodást.
Ukrajna sorsáról Ukrajna nélkül?
A csúcstalálkozó egyik legérzékenyebb kérdése az orosz–ukrán háború.
A Fehér Ház közlése szerint az ukrajnai konfliktus nem szerepel a háromoldalú találkozó tervezett hivatalos napirendjén.
Ez első pillantásra meglepő lehet, hiszen az egyik tárgyalófél éppen az a Vlagyimir Putyin lesz, akinek országa háborút folytat Ukrajna ellen. Ráadásul Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem kapott meghívást a háromoldalú egyeztetésre. Az ukrajnai háború kérdését azonban aligha lehet teljesen elválasztani az amerikai–orosz kapcsolatoktól és a nagyhatalmak biztonságpolitikai érdekeitől.
Moszkva számára az ukrajnai rendezés kulcskérdés, míg Washingtonnak az európai biztonsági rendszer jövőjével és szövetségesei érdekeivel is számolnia kell.
Kína eközben egyszerre törekszik az Oroszországgal fenntartott stratégiai kapcsolatok megőrzésére és saját nemzetközi diplomáciai mozgásterének szélesítésére.
A nagy kérdés tehát nem feltétlenül az, hogy születik-e azonnali megállapodás Ukrajna ügyében. Sokkal inkább az, hogy a három vezető milyen politikai jelzéseket ad egymásnak és ezek később hogyan befolyásolhatják a háború lezárásának lehetőségeit.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy jelenleg nincs megerősített információ arról, hogy a három ország vezetője Ukrajna területi vagy politikai jövőjéről készülne megállapodni.
Irán és a Közel-Kelet is az asztalra kerülhet
A nukleáris fegyverzet mellett az iráni háború is kiemelt témája lehet a találkozónak.
Donald Trump korábban arról beszélt, hogy a kínai és az orosz elnökkel az iráni konfliktus lezárásának lehetőségeit is meg kívánja vitatni. A Közel-Keleten kialakult helyzet ugyanis messze túlmutat a térség határain.
A konfliktus hatással van a nemzetközi energiapiacokra, a kereskedelmi útvonalak biztonságára és a nagyhatalmak egymáshoz fűződő kapcsolataira is. Washington, Moszkva és Peking eltérő érdekeket képvisel a térségben, de valamennyiük számára fontos, hogy a konfliktus ne vezessen ellenőrizhetetlen nemzetközi eszkalációhoz.
Egy esetleges diplomáciai közeledés ezért nemcsak a Közel-Kelet, hanem Európa gazdasági biztonsága szempontjából is jelentős lehet.
Új Jalta készül vagy csak diplomáciai erődemonstráció?
A nemzetközi elemzésekben már felmerült a történelmi párhuzam, hogy vajon egy újabb nagyhatalmi világrendezés előszobájában állunk?
A második világháború végén, 1945 februárjában Jaltában az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia vezetői tárgyaltak a háború utáni rendezés alapvető kérdéseiről.
A történelmi párhuzam azért különösen érzékeny, mert a nagyhatalmak közötti megállapodásoknak a kisebb országok is hosszú időn keresztül viselhetik a következményeit. Magyarország számára ez a történelmi tapasztalat különösen jól ismert.
A mostani találkozót azonban korai lenne új Jaltának nevezni. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy a három vezető átfogó megállapodást készülne kötni a világ politikai vagy területi újrafelosztásáról. A Reuters november 14-i elemzése szerint még a tárgyalások pontos napirendjéről és formájáról sem alakult ki teljes körű megállapodás.
A diplomáciai gesztus politikai súlya ugyanakkor így is jelentős.
Mit jelenthet a három nagyhatalom találkozója a magyar családok számára?
A Trump–Putyin–Hszi Csin-ping-találkozó tétje jóval nagyobb annál, mint hogy a világ három meghatározó vezetője milyen megállapodásra jut egymással. A tárgyalások eredménye közvetve a magyar családok mindennapjaira is hatással lehet.
Ha sikerül mérsékelni a háborús feszültségeket, az kedvezően befolyásolhatja a nemzetközi energiaárakat, ezáltal a magyar háztartások rezsiköltségeit és az üzemanyagárakat is. Az olcsóbb energia a szállítás és a termelés költségeinek csökkenésén keresztül idővel az élelmiszerek és más fogyasztási cikkek árának alakulására is hatással lehet. A kiszámíthatóbb nemzetközi környezet a magyar vállalkozásoknak, a munkahelyek biztonságának és a gazdasági növekedésnek is kedvezhet.
Ugyanakkor egy esetleges újabb nagyhatalmi szembenállás, a szankciók szigorítása vagy a kereskedelmi konfliktusok elmélyülése éppen ellenkező hatást válthat ki. Növelheti a gazdasági bizonytalanságot és az árakra nehezedő nyomást. A magyar családok számára tehát a legfontosabb kérdés nem az, hogy ki kerül ki győztesen a diplomáciai tárgyalásokból, hanem az, hogy a nagyhatalmak képesek lesznek-e olyan megállapodások felé elmozdulni, amelyek békésebb, biztonságosabb és gazdaságilag kiszámíthatóbb jövőt teremtenek.
Három elnök, egy asztal, de ki diktálja majd a feltételeket?
A november 19-re tervezett találkozó egyik legérdekesebb kérdése az lehet, hogy a három vezető közül ki milyen eredménnyel szeretne hazatérni.
Donald Trump számára a csúcstalálkozó lehetőséget kínál arra, hogy nemzetközi diplomáciai kezdeményezőként jelenjen meg, miközben az Egyesült Államokban a félidős választások után belpolitikai nyomás nehezedik rá.
Vlagyimir Putyin számára fontos diplomáciai eredmény lehet, ha az orosz elnök az amerikai és a kínai vezetővel egyenrangú tárgyalófélként jelenhet meg a világ nyilvánossága előtt.
Hszi Csin-ping pedig azzal erősítheti Kína nemzetközi tekintélyét, hogy a három nagyhatalom vezetője éppen kínai földön ül tárgyalóasztalhoz.
Mindhárom elnöknek megvan tehát a maga politikai érdeke. Az azonban egyelőre bizonytalan, hogy ezek az érdekek összeegyeztethetők-e. A történelemben nemegyszer előfordult, hogy a legjelentősebb diplomáciai találkozók eredményét nem a közös fényképek, hanem az azt követő hónapok döntései mutatták meg.
November 19-én három olyan vezető ülhet egy asztalhoz, akiknek kezében rendkívüli katonai, gazdasági és politikai hatalom összpontosul.
A kérdés az, hogy ezt a hatalmat az egymás közötti versengés folytatására vagy egy kiszámíthatóbb és biztonságosabb világrend kialakítására használják-e.
A találkozó jelentősége már most történelmi lehet. Az azonban, hogy valóban történelmet írnak-e Sencsenben, csak később derül ki.







