A választási vereség első száz napja után sincs közösen elfogadott magyarázat, új társadalmi ajánlat vagy világos utódlási rend a volt kormánypártban. Orbán Viktor ellenállást hirdetett, Navracsics Tibor már a polgári jobboldal újjászervezésén dolgozik, a párt hívei pedig joggal kérdezhetik, hogy vajon ki vezeti, merre és milyen Magyarország felé a Fideszt?
A „teljes megújulásból” eddig ellenállási jelszavak, vezetőcserék és egyre nyíltabb belső útkeresés lett. Közben már a fideszesek harmada is nyitott lehet egy új polgári pártra.
A győztes kormányok első száz napját hagyományosan, igyekszünk, szakértői, elemzői szemmel gondosan megmérni. Megszámoljuk a törvényeket, a kinevezéseket, az ígéreteket és a hibákat. A vesztes pártok első száz napja valamiért ritkábban kerül mérlegre, pedig politikailag legalább ennyire beszédes időszak.
A Tisza-kormány századik napján ezért érdemes visszanézni arra is, mit kezdett első száz ellenzéki napjával a Fidesz. Ez az időszak naptár szerint már július második felében lezárult, de azóta sem született meg az a világos válasz, amelyet egy 16 éven át kormányzó, majd földrengésszerű vereséget szenvedő politikai közösségtől el lehetne várni.
A Fidesz elvesztette a kétharmadát, a kormányát, parlamenti képviselőinek jelentős részét, állami hátországának meghatározó intézményeit és azt a politikai kezdeményezőképességet, amely évtizedeken át a legnagyobb erőssége volt. De nem ez a legsúlyosabb vesztesége.
A párt egyelőre nem tudja, miért van ellenzékben.
Elismerték a vereséget, de nem magyarázták meg
Orbán Viktor a választás után földrengésszerű vereségről beszélt és „teljes megújulást” ígért. A júniusi kongresszuson mégis újraválasztották pártelnöknek, miközben a vezetésben nem jelent meg olyan erőközpont, amely a korábbi stratégiával való szakítást képviselné.
Ez önmagában nem bizonyítja, hogy a Fidesz képtelen a megújulásra. Egy párt vereség után is dönthet úgy, hogy megtartja legtapasztaltabb vezetőjét. A probléma az, hogy Orbán Viktor egyszerre akar a vereséget elszenvedő korszak vezetője, a megújulás irányítója és az új rendszer elleni ellenállás főparancsnoka maradni.
Pedig a három szerep nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) fér össze.
A választás óta többféle vereségmagyarázat jelent meg, de egyik sem vált a párt közösen elfogadott diagnózisává. Orbán Balázs kampányfőnök arról beszélt, hogy nem nagyon akadt más jelentkező a kampány vezetésére és mire átvette a feladatot, annak iránya lényegében már eldőlt. Navracsics Tibor szerint a Fidesz elveszítette a középosztály jelentős részét, leértékelte a polgári értékeket, túlságosan eltávolodott Európától és konfliktusba került a pedagógusokkal, az orvosokkal, vállalkozókkal.
Ez már valódi diagnóziskezdemény. Csakhogy a párt hivatalos kommunikációja nem erre, hanem elsősorban arra épül, hogy a Tisza-kormány rövidesen meggyengül, önkényuralmat vezet be, Brüsszel érdekeit szolgálja, és saját hibái miatt előbb-utóbb összeomlik.
A két magyarázat között óriási a különbség. Az egyik szerint a Fidesz változott meg rossz irányba. A másik szerint a választók tévedtek, de hamarosan kijózanodnak.
Valódi megújulás csak az elsőből következhet.
Nem fej nélküli, hanem túl nagy fejű szervezet
A Fidesz mai állapotára csábító a „levágott fejű csirke” vagy a kapitány nélküli hajó hasonlata. A szervezeti probléma azonban éppen az ellenkezője.
A Fidesznek továbbra is van irányítása, de az elmúlt másfél évtizedben szinte minden politikai idegszál ebbe az egyetlen központba futott be. A párt vezető politikusai, helyi szervezetei, médiája és szakpolitikai műhelyei fokozatosan elveszítették önálló kezdeményezőképességüket. Kormányon ez fegyelmezett gépezetnek látszott. Ellenzékben most bénultságként jelenik meg.
A Fidesz 16 éven át nem egyszerűen pártként működött. Egyszerre volt kormányzati parancsnoki központ, állami kommunikációs gépezet, gazdasági kapcsolatrendszer, médiabirodalom és választási szervezet. Most ezek a rétegek hirtelen szétváltak. Kiderült, hogy ami kormányon hatékonyságnak tűnt, annak jelentős része az állami erőforrásokhoz, pozíciókhoz és információkhoz való hozzáférésből fakadt.
Ellenzékben már nem lehet kormányinfót tartani, rendeletet kiadni, állami kampányt indítani vagy költségvetési támogatásokkal fegyelmezni a hátországot.
Politizálni kellene, tehát vitázni, javaslatot írni, választói csoportokat megszólítani, helyi közösségeket építeni és kompromisszumképes szövetségeseket keresni.
Erre a Fidesz jelenlegi szerkezete nincs felkészítve.
A parlamenti frakció még keresi önmagát
A választási vereség után a korábbi kormány több legismertebb politikusa listás mandátumát nem vette fel. Orbán Viktor sem ült be az Országgyűlésbe. Gulyás Gergely előbb elvállalta a frakció vezetését, majd júliusban lemondott. Szijjártó Péter távozott a parlamentből és a BYD-nál vállalt vezetői munkát. A frakció élére Bóka János került.
Bóka kinevezése, önmagában, védhető döntés. Felkészült, európai ügyekben jártas politikus. A gond az, hogy láthatóan nem kapott önálló politikai küldetést. Nem derült ki, konstruktív, szakpolitikai ellenzéket kell-e szerveznie, vagy Orbán Viktor „nemzeti ellenállási” mozgalmának parlamenti végrehajtója legyen.
A kettő nem ugyanaz.
A parlamenti ellenzék feladata az, hogy ellenőrizze a kormányt, alternatív javaslatokat dolgozzon ki, megvédje az alkotmányos intézményeket és közben készen álljon a kormányzás átvételére. Az ellenállási mozgalom ezzel szemben hajlamos az egész új politikai rendszert illegitimnek tekinteni.
A Tisza több közjogi döntése, különösen a hivatalban lévő államfő mandátumának megszüntetése, a visszamenőleges képviselői cikluskorlát és az alkotmánybírák azonnal alkalmazott felső korhatára valóban megérdemel komoly ellenzéki bírálatot. De ha a Fidesz minden kormányzati döntésre önkényt és diktatúrát kiált, akkor saját hiteles alkotmányos kifogásait is elértékteleníti.
Aki mindenütt farkast kiált, arra akkor sem figyelnek, amikor valóban előtte áll, egy farkashorda.
Tusványoson megszületett az indulat, de nem a program
Orbán Viktor tusnádfürdői beszédétől sokan várták a Fidesz új irányának kijelölését. A pártelnök valóban kimondta, hogy egészen mást kell csinálni, mint az elmúlt 16 évben. Ugyanakkor „ellenzéki politika helyett ellenállási politikát” hirdetett, a Tisza-kormányt önkényuralmi rendszerként írta le és azt jósolta, hogy őszre meggyengül.
Ez talán egy mozgósító beszéd lehetett a megmaradt kemény mag számára. De nem válaszolta meg, mit ajánl a Fidesz annak a pedagógusnak, vállalkozónak, fiatal családnak vagy nyugatos középosztálybeli választónak, aki korábban rá szavazott, áprilisban azonban elfordult tőle.
A „majd a kormány megbukik” nem stratégia. Legfeljebb várakozási pozíció.
És ha a Tisza valóban válságba kerülne? Hogyan képzeli a visszatérést a Fidesz? Ugyanazok a politikusok foglalnák vissza ugyanazokat a székeket? Ugyanaz a gazdasági kör, ugyanaz a média és ugyanaz a külpolitika térne vissza? Milyen hibát nem követnének el még egyszer?
Ezekre Tusványos sem adott választ.
Mit lát ebből a hűséges Fidesz-szavazó?
A választási vereség nem tette semmissé azt a több mint kétmilliós (itt már nagyon szóródik a valódi választói réteg nagysága) társadalmi közösséget, amely a Fideszre szavazott. Ezek az emberek nem váltak egyik napról a másikra politikai árvává és nem is kötelesek megtagadni mindazt, amit az előző 16 évből értékesnek tartanak.
Joggal őrizhetik a családpolitika, a határon túli magyarság támogatása, a nemzeti önbecsülés vagy egyes gazdasági és települési fejlesztések eredményeit. Ugyanilyen joggal várhatják el azonban, hogy pártjuk ne csak hűséget kérjen, hanem magyarázatot is adjon.
Miért veszítették el a fiatalokat? Miért fordult el a városi és vidéki középosztály egy része? Miért vált hiteltelenné a korrupcióval szembeni fellépés? Miért szűkült le a külpolitika mozgástere? Miért nem jelezhette senki időben, hogy a kampány téves feltételezésekre épül?
A DPK-csatornákon véleményt kérni hasznos lehet, de nem helyettesíti a nyílt vitát. A tagok akkor beszélnek őszintén, ha egy kritikus válasz után nem kerül veszélybe a párton belüli jövőjük. Egy központilag kiküldött kérdőív önmagában még nem belső demokrácia.
A hűséges választó legnagyobb sérelme nem feltétlenül a vereség. Hanem az lehet, ha azt érzi, a pártvezetés továbbra is csak mozgósítandó tömegként, nem pedig gondolkodó polgárként tekint rá.
Navracsics már egy másik ajtót keres
Navracsics Tibor augusztus 20-án Polgári Demokraták néven társadalmi kezdeményezést jelentett be. A név lehet sikeres vagy szerencsétlen, a politikai jelzése azonban világos, a polgári, kereszténydemokrata, mérsékelt és européer jobboldal képviseletére társadalmi igény mutatkozhat a jelenlegi Fideszen kívül is.
Navracsics korábban már kétségbe vonta, hogy a Fidesz márkája megmenthető-e, és arról beszélt, hogy olyan politikai közösségben tudná elképzelni a jövőjét, amely egyszerre konzervatív, kereszténydemokrata, szabadságpárti és Európa-barát.
Ez nem pusztán személyes útkeresés. A Medián júliusi felmérése szerint a teljes népesség öt százaléka szinte biztosan, további öt százaléka pedig valószínűleg támogatna egy Fideszből kiváló polgári-konzervatív pártot. A jelenlegi fideszes tábor körülbelül harmada mutatott nyitottságot egy ilyen formációra. Ez még nem kész pártpreferencia, hiszen nincs végleges szervezet, program vagy vezetői névsor. De már mérhető politikai kereslet.
A Fidesz történetének iróniája, hogy 1994 után éppen a „polgári Magyarország” eszméje mentette meg. A párt akkor 7,02 százalékos listás eredményről négy év alatt 29,48 százalékra erősödött, mert új identitást, szövetségi politikát és társadalmi ajánlatot épített.
2026-ban azonban nem lehet egyszerűen lemásolni 1994-et. Akkor a Fidesz fiatal, kormányzati múlttal alig terhelt párt volt. Ma 16 év minden sikere és felelőssége rajta van.
A talpra állás hét feltétele
Akkor lássuk hogy szerintünk, hogy a Fidesz hogyan állhatna még talpra. De ehhez nem kommunikációs frissítésre, hanem politikai újjáalapításra van szüksége.
Először: feltétel nélkül el kell ismernie a választás és az új kormány demokratikus legitimitását. Az egyes közjogi döntéseket lehet és kell bírálni, de az ország nem válhat illegitimmé attól, hogy a Fidesz elveszített egy választást.
Másodszor: nyilvános vereségvizsgálatot kell készítenie. Nem bűnbaklistát, hanem adatokra épülő elemzést a kampányról, a társadalmi csoportok elvesztéséről, a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a korrupció és a külpolitika szerepéről.
Harmadszor: rendezni kell az utódlást. Orbán Viktor történelmi szerepe a magyar jobboldalon megkerülhetetlen, de a megújulás nem lehet hiteles, ha a vereséget elszenvedő vezető egyedül dönti el, miből álljon a megújulás. Valódi elnökjelöltekre, vitára és versengő programokra lenne szükség.
Negyedszer: fel kell építeni egy professzionális ellenzéki frakciót és árnyékkormányt. Nem napi felháborodásokat, hanem saját egészségügyi, oktatási, gazdasági, energia- és külpolitikai ajánlatot kell letenni az asztalra.
Ötödször: vissza kell adni az önállóságot a helyi szervezeteknek. Egy ellenzéki párt nem működhet kizárólag központi levelekből és digitális eligazításokból. Polgármesterekre, helyi vitákra, tagsági döntésekre és saját tekintéllyel rendelkező politikusokra van szükség.
Hatodszor: világos határt kell húzni a jobboldali értékek és az előző rendszer gazdasági érdekhálózata közé. Nem lehet egyszerre hitelesen korrupciót bírálni és minden korábbi szerződést, vagyonosodást vagy politikai kinevezést automatikusan megvédeni.
Hetedszer: csak ezután érdemes dönteni a névről. A Fidesz név jelenthet még közösséget és történelmet, de jelenthet elhasználódott hatalmi márkát is. Egy új cégtábla azonban nem teszi új bolttá a régi üzletet.
Az ellenzék újjáépítése nemcsak a Fidesz érdeke
A Tisza-kormánynak sem érdeke, hogy tartósan súlytalan, szétesett ellenzékkel szemben kormányozzon. A kétharmados hatalom önkorlátozását nem lehet kizárólag a kormány jó szándékára bízni. Szükség van olyan ellenzékre, amely szakmailag felkészült, alkotmányosan következetes és képes alternatívát mutatni.
Ehhez azonban a Fidesznek el kell döntenie, vissza akarja-e kapni a múltját, vagy meg akarja nyerni a jövőt.
A jelenlegi stratégia arra épül, hogy a Tisza előbb-utóbb hibázik, a választók csalódnak és akkor a régi káderek visszaülhetnek korábbi helyükre. Csakhogy az ország nem egy félbehagyott sakkjátszma, amelyet négy év múlva ugyanabból az állásból lehet folytatni.
A választók nem pusztán kormányt cseréltek. Politikai korszakot zártak le.
A Fidesz első száz ellenzéki napjának mérlege ezért nem az, hogy megszűnt volna. Továbbra is jelentős társadalmi táborral, helyi hálózattal, tapasztalt politikusokkal és erős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. De még nem vált valódi ellenzéki párttá. Egyelőre a tegnapi kormány emléke és a holnapi visszatérés reménye között lebeg.
A hűséges fideszes választónak nem kell megtagadnia önmagát. Éppen ellenkezőleg, most kellene a leghangosabban követelnie az igazmondást, a felelősségvállalást és a megújulást.
Mert egy pártot nem az tesz naggyá, hogy soha nem veszít. Hanem az, hogy a vereség után képes-e végre olyasmit meghallani, amit hatalmon már senki nem mert elmondani neki.
Kik a Hazafiak a Jövőért? Névtelen mozgalom indult Orbán Viktor vereség utáni jelszavával
Utóhang: újabb szereplő jelentkezett be a megrendült magyar jobboldal újjászervezésére, de egyelőre senki nem vállalta az arcát. Fideszes háttérmozgalom, önálló patrióta kezdeményezés vagy adatgyűjtő kirakat? Megmutatjuk, mit lehet már bizonyítani.
Augusztus 20-án újabb, egyelőre nehezen azonosítható szereplő jelent meg a jobboldali újjászerveződés körül. A Hazafiak a Jövőért nevű mozgalom szerkesztőségeknek küldött közleményben jelentette be indulását, ám a dokumentumot senki nem írta alá, nem ismertek az alapítók, a vezetők, a jogi háttér és a finanszírozás részletei sem.
A közlemény nyelvezete ugyanakkor határozott politikai rokonságot mutat Orbán Viktor választás utáni üzeneteivel. Zárómondatuk – „A hazafiaké és a nemzeti politikáé a jövő” – szinte szó szerint megismétli a Fidesz elnökének április 16-i kijelentését. Ez arra utal, hogy a mozgalom legalább szellemi értelemben az orbáni patrióta újjászervezésből merít, szervezeti kapcsolata azonban jelenleg nem bizonyítható.
A Navracsics Tibor által ugyanazon a napon elindított Polgári Demokraták és az anonim Hazafiak a Jövőért egymástól lényegesen eltérő jobboldali jövőképet jelezhetnek. Az egyik az européer, polgári jobbközép újjáépítését keresi, a másik Orbán patrióta és szuverenista nyelvén szólal meg. Lehetséges, hogy augusztus 20. nemcsak az államalapítás, hanem a Fidesz utáni jobboldal örökösödési versenyének első napja is lett.
