Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett Tőkés István teológiaprofesszor temetésén, ahol a kormányfő azok nevében búcsúzott az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettesétől, akik hálával tartoznak a magyarság iránti hűségéért.
Egy évszázad példamutató tanújaként búcsúztatták a kolozsvári Farkas utcai templomban az élete századik évében meghalt Tőkés István református lelkészt, egyházi írót, teológiaprofesszort, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettesét, Tőkés László édesapját.
Orbán Viktor miniszterelnök búcsúbeszédében egy nemzedék utolsó képviselőjeként említette a professzort, „akinek élete ott kezdődött el, ahol a történelmi Magyarország véget ért”. Mint felidézte, az a sors jutott nekik osztályrészül, hogy a részeire hullott nemzet számára megőrizzék az egészet, az összetartozást. „Nekik kellett továbbadni a magyarság megmaradásának evangéliumát a családban, az iskolában, a templomban és a közéletben” – mondta Orbán Viktor.
A miniszterelnök szerint Tőkés István „a szellem és a lélek fegyverével” harcolt a népéért és az igazságért, és hitte, hogy az igazság szabaddá tesz. Orbán Viktor azt is kiemelte, hogy úgy élt és alkotott, hogy a hely, amelyhez küldetése kötötte, nem feledtette vele az egész világ iránt érzett felelősséget. Úgy vélte, az ilyen élet a választottak kiváltsága. „Azok nevében búcsúzom most tőle, akik hálával és köszönettel tartozunk életéért, hitéért, hűségéért, bátorságáért, tanításáért és tudományáért. Szolgáljon tanulságul egész életútja mindazoknak, akik a közéletben – ahogyan ő fogalmazott egyik utolsó levelében – védeni hivatottak, ami védhető. Védeni, ami védhető, és építeni, ami építhető” – fogalmazott a miniszterelnök.
Az évszázad tanújaként emlékezett Tőkés Istvánra Kató Béla erdélyi református püspök is. Mint felidézte, Tőkés István számára a keresztény alázat nem a meghunyászkodást, nem a beletörődést, hanem a kiállást jelentette. Tőkés István gyászszertartásán csaknem ezren vettek részt a kolozsvári Farkas utcai templomban, ahonnan a halottat a Házsongárdi temetőbe kísérték.
Élete utolsó évéig alkotott
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született a háromszéki Málnáson. Középiskolába a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumba járt, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Tanult Németországban és Svájcban, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet. Az Erdélyi Református Egyházkerületben 1974-től 1983-ig volt egyházkerületi főjegyző (püspökhelyettes). A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt írt. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta. Tőkés István kolozsvári otthonában hunyt el január 15-én.
