Egyre kevesebb erdélyi magyar települ át hazánkba, a jelenség pedig az anyaország demográfiai adatain is meglátszik.
A határon túli magyar közösségek demográfiai problémái címmel tartott előadást Kiss Tamás, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Kijelentette, a kiindulási pont maga a tény, hogy a kelet-európai demográfiai és migrációs kilátások nem azonosak a nyugat-európai helyzettel, már csak azért sem, mert előbbi egy folyamatosan kiürülő térség.
„Magyarország a bevándorlás szempontjából befogadó – különös tekintettel a határon túli magyarság oldaláról – és küldő térség is egyben. Ehhez kapcsolódik, hogy a Kárpát-medencében élő rokonaink népesedéspolitikai eszköztára igen korlátozott, hiszen nem rendelkeznek saját állammal, így a döntéshozói jogköröket sem ők gyakorolják” – mutatott rá Kiss Tamás.
Kitért arra is, hogy az anyaországhoz képest rosszabb demográfiai adatokért az előzőek mellett az asszimilációs folyamatok is felelősek. Ennek – folytatta – két fajtáját lehet megkülönböztetni: magát a teljes identitásváltást, ami főként a szlovákiai magyarokra jellemző, akik a népszámlálási mintavételkor többnyire már szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. A másik jelenség a szórvány közösségekben figyelhető meg, ahol például a nyelvileg vegyes családokban a magyar identitásúak inkább a többség felé mozdulnak el. Idetartozik a vegyes házasságok köre is, amelyek száma Erdélyben a legalacsonyabb, Szlovákiában pedig a legmagasabb.
Kiss Tamás szerint a gyermekszületések száma a magyarság körében Erdélyben már a nyolcvanas években csökkenni kezdett, míg például Szlovákiában csak az utóbbi években születtek kevesebben a határon túli magyarok körében, annak ellenére, hogy minden ottani közösségben ugyanakkora a gyermekvállalási hajlandóság, mint az anyaországban.
A bevándorlás helyzetére áttérve – amelynek témaköre szorosan kapcsolódik a demográfia kérdéséhez – rámutatott, Magyarországra a korábbiakkal ellentétben már nem vonzó célországként tekintenek az erdélyi és szerbiai fiatalok, ugyanakkor Ukrajnából továbbra is szívesen települnek hozzánk. Hangsúlyozta, „illuzórikus elképzelés, hogy a határon túli magyarság Nyugat-Európa helyett minket választ majd”, a megoldás kulcsa inkább abban rejlik, hogy a már ott élők közül próbáljunk meg minél többet „hazahozni”.
„Magyarország a bevándorlás szempontjából befogadó – különös tekintettel a határon túli magyarság oldaláról – és küldő térség is egyben. Ehhez kapcsolódik, hogy a Kárpát-medencében élő rokonaink népesedéspolitikai eszköztára igen korlátozott, hiszen nem rendelkeznek saját állammal, így a döntéshozói jogköröket sem ők gyakorolják” – mutatott rá Kiss Tamás.
Kitért arra is, hogy az anyaországhoz képest rosszabb demográfiai adatokért az előzőek mellett az asszimilációs folyamatok is felelősek. Ennek – folytatta – két fajtáját lehet megkülönböztetni: magát a teljes identitásváltást, ami főként a szlovákiai magyarokra jellemző, akik a népszámlálási mintavételkor többnyire már szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. A másik jelenség a szórvány közösségekben figyelhető meg, ahol például a nyelvileg vegyes családokban a magyar identitásúak inkább a többség felé mozdulnak el. Idetartozik a vegyes házasságok köre is, amelyek száma Erdélyben a legalacsonyabb, Szlovákiában pedig a legmagasabb.
Kiss Tamás szerint a gyermekszületések száma a magyarság körében Erdélyben már a nyolcvanas években csökkenni kezdett, míg például Szlovákiában csak az utóbbi években születtek kevesebben a határon túli magyarok körében, annak ellenére, hogy minden ottani közösségben ugyanakkora a gyermekvállalási hajlandóság, mint az anyaországban.
A bevándorlás helyzetére áttérve – amelynek témaköre szorosan kapcsolódik a demográfia kérdéséhez – rámutatott, Magyarországra a korábbiakkal ellentétben már nem vonzó célországként tekintenek az erdélyi és szerbiai fiatalok, ugyanakkor Ukrajnából továbbra is szívesen települnek hozzánk. Hangsúlyozta, „illuzórikus elképzelés, hogy a határon túli magyarság Nyugat-Európa helyett minket választ majd”, a megoldás kulcsa inkább abban rejlik, hogy a már ott élők közül próbáljunk meg minél többet „hazahozni”.
