Gazdaság
Túl a kilábaláson, jelenleg a növekedés korszakát éljük
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet éves miniszteri értekezletének fő témája a termelékenység serkentése
– Kerek évfordulót ünneplünk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben, azaz az OECD-ben. Hamarosan Párizsba látogat a magyar delegáció. Mi lesz a fő „csapásirány”?
– Húszéves az OECD-tagságunk, ez alkalomból Magyarország tölti be a szervezetben az alelnöki posztot. Június 1-jén utazunk Párizsba a miniszterek tanácskozására. A magyar delegációt a szaktárca részéről Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára vezeti, a Külgazdasági és Külügyminisztériumból Szijjártó Péter miniszter vesz részt a kétnapos konferencián. Ezekre a megbeszélésekre évente kerül sor, most igen összetett témakör lesz napirenden. A fókuszban a termelékenység serkentésének kérdése lesz, azaz hogy miként tudjuk az úgynevezett befogadó növekedést még tovább javítani.
– Mit ért befogadó növekedés alatt?
– Miközben a gazdaság növekszik, és azt szeretnék, hogy még tovább bővüljön, az is cél, hogy a munkaképes társadalom a lehető legnagyobb arányban kivegye ebből a részét. A munkaerőpiac serkentését kell elérnünk még több álláshellyel, még több aktív munkavállalóval, akik természetesen megfelelő jövedelemhez jutnak. Ez így egyszerűen hangzik, de számos feltétele van.
– Például?
– Ma mindenhez képzettség kell, és minél magasabb fokú a tudás, annál jobb állást lehet találni, és értelemszerűen annál jobb a munkavégzés hatékonysága. Az oktatási rendszerünket tehát olyanná kell alakítani, amely a dinamikus technológiai változásokra is felkészíti a tanulókat. Meg kell nézni például, hogy a tanterveket hogyan lehet úgy átalakítani, hogy a meglévő képzések mellé például a digitális tudás és készségek fejlesztése is bekerüljön. A kérdéskör a 2008-as válság után fokozottan fókuszba került. Elmondhatjuk, hogy túl a kilábaláson, a növekedési korszakban vagyunk.
– Ha már a válságról beszélünk, a termelékenység lassulása a tagállamoknál már 2008 előtt is érezhető volt. E területen mit lehet tenni?
– Valóban, ez tovább csökkent az OECD-térségben. A szervezet szakértői a magyarázatok feltárásán is dolgoznak, miközben alternatívákat próbálnak nyújtani. A mi szempontunkból fontos, eddig megválaszolatlan kérdés az is, hogy a kis- és közepes vállalkozásokhoz (kkv) miért csak késve jutnak el a termelékenységre is nagy hatást gyakorló technológiai újítások. Azt látjuk, hogy a vezető multinacionális vállalatoknál ez a folyamat nem lassult le.
– Hazánknak is jut ezek szerint a kihívásokból?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy például azok a kkv-k, amelyek a multinacionális cégek beszállítói, szinte minden esetben technológiát is kapnak, így előnyük van azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek nem kapcsolódnak be nagy értékláncokba. Legjobb példa erre az autógyártás.
– Milyen intézkedések jöhetnek szóba ezeknél a vállalkozásoknál?
– Fel kell gyorsítani náluk is a technológia befogadását és elterjedését. Sőt, még erősebb kell, hogy legyen ebben a láncolatban a kkv-k általi hozzáadott érték. Egyelőre ezen a területen az OECD tagállamai között a középmezőny felett vagyunk. De javítanunk kell. Ezek ugyan elvont kérdéseknek, problémáknak tűnnek, de az életünket érintik, hiszen komoly gazdaságpolitikai kihívásokat jelentenek. Éppen ezért tanácskoznak a miniszterek és a szakértők, hogy az ezzel kapcsolatos OECD-tanulmányokat megvitassák, és megismerjék egymás jó gyakorlatait.
– Ezenkívül mi még az OECD szerepe?
– Sok ország gazdaságát térképezik fel, hatásvizsgálatokat folytatnak. Hiszen a legnagyobb kormányoknak sincs mindig lehetőségük arra, hogy ennyire beleássák magukat a részletekbe. Fontos az összehasonlíthatóság, kiválogatják a legjobb gyakorlati módszereket egy-egy országra vetítve. Így a végén egy „étlapot” kínálnak a tagállamoknak, amelyből választhatnak, azaz a javaslatokat átültethetik a gyakorlatba, beépítve a felkínált lehetőséget a saját gazdaságpolitikájukba. Így mindenki tanulhat belőle. Az agytröszt tehát az OECD, amely előretekintő módon segíti a kormányok munkáját.
– Az OECD mennyire független egy-egy ország politikájától? Beszélhetünk-e elfogultságról?
– Az OECD politikailag független, és elfogultságot sem tapasztalni. Ez azért jó, mert így a fókuszban a gazdaság, a szakpolitikai kérdések és az arra adható legjobb iránymutatások, válaszok állnak.
– A hitelminősítők döntését befolyásolja az OECD jelentése, illetve az OECD-t befolyásolják-e a hitelminősítők?
– A hitelminősítők természetesen figyelnek arra, hogy a nagy nemzetközi szervezetek milyen értékelést adnak az országokról, jelen esetben Magyarországról. Ha megnézzük az utolsó háromnegyed évben megjelent értékeléseket, mint például az IMF jelentését, akkor azt látjuk, hogy gazdaságunk kiegyensúlyozott, és elismertek az eredmények, ám kihívások is vannak. Időrendben az IMF után jött az Európai Bizottság országtanulmánya. Ez a szervezet is sok-sok év után kiegyensúlyozottnak látja Magyarországot a makrogazdasági számok tükrében. Ezt követte az OECD vizsgálata. Ezt a három intézményt tekinti a nemzetközi hitelminősítői világ a leghitelesebbnek. Látható, hogy a 2010-es kormányváltás óta – az összes kritika ellenére – sikeres volt a válságmenedzselés, tehát az intézkedéseink helyénvalók. Mind a foglalkoztatás, mind a külkereskedelmi, mind a fizetési és a költségvetési mérleg kedvező adatokat mutat. A lényeg: az OECD előretekint, szerintük is cél a tartós növekedés, így vizsgálják, milyen feltételeket kell közép- és hosszú távon megteremteni a siker érdekében. Hagyományosan az OECD miniszteri értekezletén jelenik meg a szervezet friss gazdasági előrejelzése, amelybe már beépül az első negyedéves GDP-adat is, így lehet arra számítani, hogy éves növekedési előrejelzését az OECD lefelé módosítja Magyarország esetében. Természetesen ez is csak előrejelzés, a tényleges eredmény a hátralevő időszakban várt tényleges gazdasági felpörgés függvénye lesz.