Gazdaság
Tolongás a brüsszeli forrásokért
Minél előbb kifizetné a magyar kormány az Európai Uniós pályázati forrásokat – Egymás után nyílnak az újabbnál újabb kiírások
Míg az Európai Unió felől csak 1160 milliárd forintnyi bevételt kapott a magyar államháztartás tavaly, addig a magyar állami önrésszel együtt 2794 milliárd forintnyi uniós támogatás kifizetést teljesített. A kettő közötti rést pedig saját erőből kellett finanszírozni. Így óriási kihívás volt az akadozó brüsszeli pénzek mellett is megoldani az államháztartás finanszírozását, hogy ebből itthon a pályázók semmit ne érezzenek, továbbá mindeközben a 2007-2013-as ciklusra járó összes pénzt lehetőleg le tudja kötni az ország – mindez az államháztartásról szóló, néhány nappal ezelőtt megjelent tájékoztatóban olvasható. Míg az unió felőli bevételek 553 milliárd forinttal estek vissza 2014-hez képest, a kiadások 570 milliárd forinttal ugrottak. Pénzforgalmi alapon 2015-ben az uniós támogatási kiadások 1634 milliárd forinttal haladták meg a bevételeket, amely összeget tehát az államháztartásnak kellett állnia.
A kifizetések, lehívások, kiírások tehát pörögnek, sok esetben gigantikus méreteket öltve. Ezt tanúsítja az a Portfólió-információ is, hogy az ötvenmilliárd forintos keretösszegű, GINOP 2.1.1-15 kódszámú vállalati K+F+I (kutatás-fejlesztés-innováció) pályázatra összesen mintegy 370 milliárd forintnyi támogatási igény érkezett 1103 darab pályázat formájában. A hét és félszeres „túljegyzés” alapján fel van adva a lecke a felhívás bírálóinak. Ez is összefüggésben lehet azzal, hogy a kormányzat a források lehívási sebességét felgyorsítaná. A november elején megnyílt pályázat már az indulásától kezdve nagy népszerűséget sejtetett a viszonylag tágra szabott pályázási keretek miatt. A beadott támogatási igények volumenét az is növelte, hogy végül karácsony előttről január 11-re kitolták az első beadási szakasz határnapját. A keret intenzív túligénylése nyomán az Irányító Hatóság saját hatáskörben várhatóan a maximális, húszszázalékos mértékben megemeli majd a támogatási keretet (plusz tízmilliárd forint). Ez az összesen hatvanmilliárdnyi vissza nem térítendő támogatás azonban még így is „eltörpül” az összes igényhez képest. Hozzá kell persze tenni, hogy a támogatási igények közül feltehetően nagyon nagy volument ki lehetne zárni a jogosultsági kritériumok nem teljes körű teljesítése miatt.
Egy másik friss pályázattal kapcsolatos, hogy a közép-magyarországi régióban kutatás-fejlesztésre hétmilliárd forint áll rendelkezésre a napokban megjelent két pályázati kiírás keretében. Ezek többek között eszközbeszerzéssel, immateriális javak beszerzésével, épület építésével, innovációval, kutatásokkal, létszámbővítésekkel, kutatási infrastruktúra megerősítésével, nemzetköziesedéssel, hálózatosodással kapcsolatosak. A támogatási kérelmek benyújtása 2016. február 29-től lehetséges.
A vállalatok „kiéhezetten” várták a támogatást
5 perces interjú: Harsányi Gábor a Goodwill Consulting ügyvezető-tulajdonosa
– Pályázókra, pályázatírókra milyen hatással lehet a villámsebességű kiírás?
– Egyik oldalról nézve dicsérendő a kormányzat törekvése, hogy igen rövid időn belül szinte az összes brüsszeli forrást ki akarják majd fizetni. Kvázi megindulhat a pénzpumpálás a cégekbe, hiszen a fejlesztéseiket éppen ezért, az új forrásokra várva tartották vissza. Nem volt szerencsés, ám a semminél mégis jobb volt, hogy a korábbi ciklus forrásait az utolsó pillanatban, szintén rohamléptékben sikerült kifizetni. Mint pályázatíró a hátrányt abban látom, hogy a nagy hévvel kiírt pályázati pénzek nem minden esetben a legrászorultabb, legéletképesebb cégekhez kerülhetnek. A fő kérdés persze az, hogy ha két év alatt lehívjuk az összes pénzt, utána mi lesz.
– Ne ugorjunk ennyire a jövőbe. Melyek a mostani, első tapasz-talatok?
– A leglényegesebb változás, hogy minden elektronikusan történik, megszűntek az akták. A gond az, hogy az online rendszer egy-egy pályázat megnyitásánál gyakran akadozik, gondolom, a túlterheltség miatt. Nyilván dolgoznak rajta a szakemberek. Szintén érdekes, ám kedvező változás lehet, hogy a központi régióban külön válik Budapest, illetve Pest megye. Így az elmaradottabb térségek is sikeresebben pályázhatnak, hiszen a főváros gazdasága jelentősebben fejlettebb volt, mint egy-egy Pest megyei régióé.
– Látjuk, beindult a gigantikus túljelentkezés. Mi a teendő?
– Megint vissza kell kanyarodni a gyors lehívási időhöz. Sürgető határidők, a cégek már várták a pénzeket, persze hogy egy-egy népszerű pályázatra rengetegen jelentkeznek. A pályázati keret nagyságának megemelésére vannak lehetőségek. A döntés az átcsoportosítás esetében a kiírónál van.
– Min változtatna a leginkább az új szisztémában?
– Szerencsésebb lenne, ha hosszabb távban gondolkodna a kormányzat, hiszen így tervezhetőbb lenne a pályázás. Két-három év akár ideális lehetne. Az ügyfeleknek a pályázatoknál a szakaszos nyitás lehetne jó, ez is megfelelő elosztást biztosítana. Ha egyszerre függesztenek fel pályázatokat, az nem segíti a szervezhetőséget. Túl tág egy-egy pályázat értelmezési lehetősége, a pontozás sok esetben szubjektív. Több és specifikusabb pályázat lenne ideális. Ettől függetlenül látom a kormányzati törekvéseket, és sok az új és jó változás. A cégek ki voltak már „éhezve” a brüsszeli pénzekre.
– A pályázó cégek aránya hogyan oszlik meg, illetve mennyire jellemző, hogy igénybe vesznek pályázatírókat?
– Hetven százalékban kis- és közepes vállalatokról beszélünk, tíz százalék nagyvállalat, a maradék pedig egyéb cég. Elmondható, ma már egyre többen vesznek igénybe pályázatírókat, hiszen igen bonyolult és összetett feladat egy-egy forrásra jól és kellő időben pályázni. A jogszabályváltozás is sok, ajánlott a profi segítség.