Rosszul halad az olasz bankmentés: a bankok Rómára várnak, Róma Brüsszelre, Brüsszel pedig a bankokra. Az olasz piaci szereplők nem kívánják tovább támogatni a rossz hitelek miatt bedőlő pénzintézeteket.
Sokáig nyugtatta a héten Pier Carlo Padoan olasz gazdasági miniszter a befektetőket, hogy nem éri őket veszteség a két vergődő északolasz bank, a Popolare di Vicenza és a Veneto Banca megmentése miatt. A félelem nem alaptalan, a „bail-in”, tehát a bankrendszeren belüli mentőcsomag további forrásokat vonhat el az olasz befektetőktől.
Mint ismert, az Európai Bizottság hónapok óta ül az olasz kormány kérelmén, mely szerint állami segítséget nyújtanának a bajban lévő bankoknak. Az uniós szabályok szerint ugyanis tilos bankot engedély nélkül állami pénzből feltőkésíteni, először a piacról kell megpróbálni forrást szerezni. Amíg Brüsszel jóvá nem hagyja a kérelmet, az „egészséges” olasz bankok által pénzelt, állami Atlante mentőcsomagot kell használni a forráshiányra. Az Atlantéból már 3,4 milliárd euró jutott a két venetói bankra, a maradék 1,7 milliárd a Monte dei Paschi di Sienának járna, és piaci pletykák szerint az alap nem kíván több pénzt áldozni a rossz hitelek miatt bedőlő két északolasz bankra – írta a Reuters.
Az olasz bankok 2015 vége óta összesen 8,5 milliárd eurót költöttek bankmentésre, de az Európai Bizottság kikötötte: a két venetói banknak fejenként további egymilliárd eurónyi forrást kell bevonni, hogy rábólintson az állami mentőcsomagra. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb olasz bank, az Intesa Sanpaolo vezérigazgatója, Carlo Messina a héten kifakadt: nem kényszeríthetik az olasz bankrendszer jó állapotú részét, hogy a nem teljesítő hitelek miatt bedőlni készülő bankoknak segítsen.
Pedig a két érintett bank már jelezte, hogy az idén a nem teljesítő hitelek jelentős részét leírják, így tovább súlyosbodik a tőkehiányuk. A helyzetet az is nehezíti, hogy az elmúlt hónapokban jelentős befektetők hagyták el a jó állapotú bankokat attól félve, hogy forrásokat kell áldozniuk a bankmentésre. Az olasz kormány tehát Brüsszelre vár, ha a bizottság rábólint az állami mentőcsomagra, az állam fel tudja tőkésíteni a bankokat, addig maradnak a piaci források.
Történik mindez egy olyan környezetben ahol az államadósság a bruttó hazai termék százharminc százaléka felett van, ez pedig a rossz hitelek újratermelődését eredményezheti – mondta lapunknak Kecskés András. A jogász-közgazdász szerint a magas államadósság hosszú távon problémát jelenthet, és nem küzdhető le a jelenlegi, alacsony gazdasági növekedés mellett. Sőt, ennél jóval több sem lenne elég, hiszen még két-három százalékos növekedés sem szavatolná, hogy az adósság tízéves távlatban jelentősen csökkenjen – részletezte. Hozzátette: a bankrendszer problémája és a politikai stabilitás folyamatos hiánya akár a végső lökést is megadhatja Olaszországnak egy átfogó gazdasági krízis kibontakozásához.
Mint ismert, az Európai Bizottság hónapok óta ül az olasz kormány kérelmén, mely szerint állami segítséget nyújtanának a bajban lévő bankoknak. Az uniós szabályok szerint ugyanis tilos bankot engedély nélkül állami pénzből feltőkésíteni, először a piacról kell megpróbálni forrást szerezni. Amíg Brüsszel jóvá nem hagyja a kérelmet, az „egészséges” olasz bankok által pénzelt, állami Atlante mentőcsomagot kell használni a forráshiányra. Az Atlantéból már 3,4 milliárd euró jutott a két venetói bankra, a maradék 1,7 milliárd a Monte dei Paschi di Sienának járna, és piaci pletykák szerint az alap nem kíván több pénzt áldozni a rossz hitelek miatt bedőlő két északolasz bankra – írta a Reuters.
Az olasz bankok 2015 vége óta összesen 8,5 milliárd eurót költöttek bankmentésre, de az Európai Bizottság kikötötte: a két venetói banknak fejenként további egymilliárd eurónyi forrást kell bevonni, hogy rábólintson az állami mentőcsomagra. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb olasz bank, az Intesa Sanpaolo vezérigazgatója, Carlo Messina a héten kifakadt: nem kényszeríthetik az olasz bankrendszer jó állapotú részét, hogy a nem teljesítő hitelek miatt bedőlni készülő bankoknak segítsen.
Pedig a két érintett bank már jelezte, hogy az idén a nem teljesítő hitelek jelentős részét leírják, így tovább súlyosbodik a tőkehiányuk. A helyzetet az is nehezíti, hogy az elmúlt hónapokban jelentős befektetők hagyták el a jó állapotú bankokat attól félve, hogy forrásokat kell áldozniuk a bankmentésre. Az olasz kormány tehát Brüsszelre vár, ha a bizottság rábólint az állami mentőcsomagra, az állam fel tudja tőkésíteni a bankokat, addig maradnak a piaci források.
Történik mindez egy olyan környezetben ahol az államadósság a bruttó hazai termék százharminc százaléka felett van, ez pedig a rossz hitelek újratermelődését eredményezheti – mondta lapunknak Kecskés András. A jogász-közgazdász szerint a magas államadósság hosszú távon problémát jelenthet, és nem küzdhető le a jelenlegi, alacsony gazdasági növekedés mellett. Sőt, ennél jóval több sem lenne elég, hiszen még két-három százalékos növekedés sem szavatolná, hogy az adósság tízéves távlatban jelentősen csökkenjen – részletezte. Hozzátette: a bankrendszer problémája és a politikai stabilitás folyamatos hiánya akár a végső lökést is megadhatja Olaszországnak egy átfogó gazdasági krízis kibontakozásához.
