Kényes téma a források elosztása

Vitályos Eszter: Tanulságok tehát vannak, és azt gondolom, hogy tanultunk is a hibákból (Fotó: Csudai Sándor)

– Ilyen államtitkári szobában sem jártam még, ahol gyerekrajzok, gyerekcipők, emlékek borítják a falat.

– Ezek is az életem részei. Gyermekversenyek, jótékonysági események emlékei, nincs ebben semmi furcsa. Fontosak.

– Korábban gyakran vehetett részt ilyen eseményeken, hiszen az önkormányzati világból érkezett az államigazgatás csúcsszervének egyik kiemelten fontos, vezető pozíciójába. Tudja-e most, a fejlesztéspolitika területén hasznosítani korábbi alpolgármesteri, képviselői, hivatalvezetői tapasztalatát?

– Úgy gondolom, igen. Hat évvel ezelőtt kerültem a Fidesz-frakcióhoz, akkor lettem az Országgyűlés Hivatalában kabinettitkár. Itt volt a legnagyobb hasznomra az önkormányzati tapasztalat, hiszen már „felülről” láttam azt, hogy a kis önkormányzatok milyen gondokkal szembesülnek, legyen az oktatással vagy az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos. Ezután egy évet a Miniszterelnökségen a Parlamenti Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárságon szakmapolitikai főosztályvezetőként dolgoztam. Három éve Lázár János kinevezett a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogi- és gazdasági elnökhelyettesévé. Az ügynökség megszűnését követően is az uniós fejlesztések területén dolgoztam – a Miniszterelnökségre visszatérve – fej- lesztéspolitikáért felelős helyettes államtitkárként. A két évvel ezelőtti választások után lettem államtitkár. Azóta felelek az Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkárság munkájáért. Itt is nagy hasznát veszem az önkormányzati múltamnak.

– Ha már ennyi szó esett az önkormányzatokról, mit gondol arról, hogy a mostani pénzügyi ciklusban nem ezek a szervezetek, hanem a kis- és közepes vállalkozások kerültek középpontba?

– A korábbi pénzügyi időszakban 13 645 települési önkormányzati projekt nyert el támogatást. A 2007–2013-as időszak alapvetően a közkedvezményezettek korszaka volt, sok olyan projekttel, amelyek önkormányzatokhoz is kapcsolódtak. Például útépítések, útfelújítások, bölcsődék, óvodák, iskolák, művelődési házak építése, rekonstrukciója. Nem gondolom azt, hogy most rosszabbul járnak a helyhatóságok és intézményeik, hiszen most is van olyan operatív programunk, amely kifejezetten nekik ad lehetőséget, nekik szól.

– Melyikre gondol?

– A Terület- és településfejlesztési Operatív Programra (TOP), valamint a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Programra (VEKOP). Csaknem ezerötszázmilliárd forint áll rendelkezésre 2014 és 2020 között az önkormányzati fejlesztésekre. Amit viszont hangsúlyozni kell, az az, hogy a kormány ezen fejlesztések területén, az önkormányzatok számára rendelkezésre álló programokban is hatvanszázalékos gazdaságfejlesztést szeretne látni. Ezek integrált területi programok keretében valósulnak meg, mind megyei, mind városi szinten. Ettől függetlenül érdemes figyelni a többi operatív programot is, hiszen ott is számos lehetőség nyílik a pályázóknak. Mind az energetika, mind a gazdaságfejlesztés területén, de a gazdálkodó szervezetek a turisztika területén is juthatnak uniós forráshoz.

– Sokakat megoszt, hogy jó-e ha Pest megye leválik a központi ré­gió­ról és önálló egységet képez majd a pályázásoknál. Ön szerint jó döntés ez?

– Sehol, még Budapesten sem tapasztaltam, hogy ez megosztó döntés lenne. Ráadásul ebben a ciklusban felesleges még hatásról beszélni, hiszen 2020-tól valósulhat meg, hogy a közép-magyarországi rész önálló régió­ként pályázik majd. Az még nem a mostani, hanem egy újabb pénzügyi ciklus kezdete lesz. Nem szabad elfelejteni – miután a központi ré­gió­hoz tartozott, illetve tartozik most még –, hogy Pest megye kevesebb támogatást kapott, hiszen a fő cél az elmaradottabb régiók felzárkóztatása volt. Pedig Pest megyére is ráfér a fejlesztés, hiszen sok forrástól elesett a már említettek okok miatt. A Gazdaságfejlesztési- és Innovációs Operatív Programból (GINOP) az unió teljes mértékben kizárta Budapestet és Közép-Magyarországot. Ha a megye különválik, akkor ez már nem következhet be.

– Ennek ellenére mostanság elképzelhető valamilyen kompenzáció Pest megyének?

– Kormányzati törekvés van erre. Szeretnénk segíteni.

– Nem csak a forráselosztás, de a közbeszerzések tisztasága is kényes téma. Miután életbe lépett az új közbeszerzési törvény, hol tart most a „fehérítés”?

– Az európai uniós tagállamok közül az elsők között voltunk, akik nem csak beszéltünk erről, hanem át is ültettük a joggyakorlatba. Persze ez egy igen hosszú és bonyolult folyamat eredménye. Egyébként már tavaly tettünk miniszteri rendelet szintjén lépéseket azért, hogy még tisztábbak legyenek a közbeszerzések.

– Például?

– Arra törekedtünk, hogy minél több ajánlattevő élhessen ajánlattételi jogával egy-egy közbeszerzésnél, és minél szélesebbre nyissuk a verseny lehetőségét. A gyakorlati hasznosítás, tapasztalat még csak kevéssé látszik, hiszen az új időszak uniós pályázatai­nál a közbeszerzési eljárások mostanában indultak el. A változtatásokat a vállalkozások a nyártól érezhetik igazán. A közbeszerzésekért felelős, 2014-ben létrejött helyettes államtitkárság az elmúlt évvel kapcsolatban megállapította, hogy mintegy ötven százalékkal kevesebb szabálytalanság történt.

– Mégis többször hangoztatják, kettős nyomás alatt van a kormány: egyrészt Brüsszel részéről a forráselosztási rendszer és a vitás ügyek miatt, másrészt a vállalkozók miatt, akik a pályáztatásokat kritizálják. Mit lehet tenni?

– Látok enyhülést, és látok javulást is. Főleg azóta, amióta az illetékes minisztériumok átvették az irányító hatóságok működtetését a 2014-ben megszüntetett Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől. A korábbi időszakhoz képest sokkal jobb lett a kapcsolatunk a magyar vállalkozásokkal és Brüsszellel is. Ez – az Európai Unióval történt egyeztetéseken túl – köszönhető annak is, hogy az egyes fejlesztési tartalmi lépésekbe bevonjuk a szakmai érdekképviseleteket, például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát vagy a KAVOSZ-t is. Folyamatos a párbeszéd, hasonlóan a közbeszerzések átalakításához.

– Ne mondja, hogy súrlódások sincsenek.

– Ezt nem állítom. De sokat javult a helyzet. A források kifizetésének leállításánál, pontosabban a felfüggesztéseknél is akadtak nézetkülönbségek. A legnagyobb ügyünkben, a sokat vitatott „aszfaltügyben” már körvonalazódik a megoldás, mégpedig bíróságon kívül, hiszen igazán előnyös megállapodás született Lá­zár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter és Corina Cretu, a re­gio­nális politikáért felelős uniós biztos közötti áprilisi tárgyaláson. A többi ügyben is haladunk előre, esetenként bizonyos korrekciót teljesítve.

– Azaz?

– Lesznek olyan számlák, amelyeket nem küldünk el az Európai Bizottságnak. De ezekre van fedezetünk. Ebből adódik a sokat emlegetett 108 százalékos kifizetés is. Úgy kalkuláltunk, hogy a nem elszámolható számlák helyére tartalékot képeztünk.

– A kormány sürgeti a források lehívását a mostani ciklusban. Megy majd ez?

– Bízom benne, hiszen a szakmai apparátusunk már 2015-ben is bizonyította, hogy képes megfelelni a kormány elvárásainak. Kétségtelen, hogy vannak nehézségeink, de azon vagyunk, hogy megoldjuk a problémákat.

– Milyen típusúak ezek a ne­hézségek?

– Több projekt kedvezményezettje minisztérium, illetve annak háttérintézménye. A tervezett menetrendtől eltérően sok helyen csúszásban van a végrehajtás. Ezen projektek esetében a tét 3500 milliárd forint. Erről sokszor szó esik a Lázár János által tartott Kormányinfókon is. Idén 2048 mil­liárd forint kifizetését irányozta elő a kormány. Ez a célunk, motiválva természetesen az intézményrendszert.

– Milyen motivációra gondol?

– Díjazzuk azokat, akik határidőre teljesítik az elvárásokat, illetve a cél érdekében az élen járnak. Ettől függetlenül az idei évre készített ütemterv szerint nem vagyunk elmaradva. Úgy terveztük, hogy az év második részétől kapcsolunk még magasabb üzemmódba. Azaz ekkor történik meg a kifizetések legnagyobb része. Ebben egyébként semmi különös nincs, ez eddig is így működött.

– Miután pénzügyi ciklus zárása van, milyen tanulságokat von le a 2007–2013-as időszakról?

– Most arra törekszünk, hogy ne aprózzuk el a fejlesztési ciklus pén­zeit, a források elosztása világos, kiszámítható terv szerint haladjon mind az intézményrendszer, mind a kedvezményezettek irányába. Korábban a szétaprózott források meghirdetésével lyukakat tömködtünk, most azt mondjuk, ha kevesebb is a projekt, de hatékonyabb forrásfelhasználással valósuljon meg. Tanulságok tehát vannak, és azt gondolom, hogy tanultunk is a hibákból.

– Annak ellenére, hogy több ezer milliárd forint felett diszponál, mégsem olvastam a nevét a Forbes magazin legbefolyásosabb nők listáján. Nem bántja ez?

– Nem tagadom, viszonylag jó végrehajtónak tartom magam. Egy cél, egy még jobb Magyarország építése érdekében dolgozom, amit igyekszem a legjobb tudásom szerint elvégezni. A munkám elsősorban olyan vezetést jelent, amely az irányító hatóságok munkáját befolyásolja. Személy szerint egyetlen forintról sem döntök, tehát én nem befolyásolom a pályázati kiírásokat sem. Amiben segíteni próbálok, az a megfelelő jogszabályi háttér létrehozása az irányító hatóságok számára. Szabályosan, átláthatóan. Úgyhogy ezt a több ezer milliárd forintot nem én mozgatom. Ahogy eddig is, ezután is ennek megfelelően dolgozom, függetlenül attól, hogy rajta vagyok-e a Forbes-listán vagy sem. Nem ez motivál.

– Ha már a befolyásosságról esett szó, parlamenti pozícióra sem készül?

– Jónak tartom a mostani munkamegosztást. De természetesen amikor Lázár János minisztertől felkérést kapok arra, hogy a parlament előtt válaszoljak szakpolitikai kérdésekre, interpellációkra, mint ahogy korábban is megtettem már, ezentúl is örömmel teszem. Nem áll távol tőlem a parlamenti munka sem. Ki tudja, mit hoz a jövő.