„Az év egészében valamivel egy százalék fölötti inflációt és másfél százalékos gazdasági növekedést várok.”
- A szeptemberi adatok utalnak arra, hogy Európában is lassan megindul az infláció?
- Az biztos, hogy az adatok elrugaszkodtak a zéró szintről. Azt azonban még korai lenne kijelenteni, hogy ez érdemben gazdasági lendületre utalna. Leginkább a technikai hatás szintjén érdemes a szeptemberi adatokat értékelni, ami akár 1,0 százalékig is érvényesülhet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a bázishatás vezérli az inflációt, hiszen éppen tavaly év vége felé szakadtak be az olajárak. Rekord mélyről nem nagy dolog egy kicsit feljebb jutni.
- Jó az alacsony infláció?
- Sokan úgy gondolják, hogy igen. Ám valójában az alacsony infláció visszafogja a gazdaságot. A cégek kivárnak, nem emelnek árakat, hiszen a drágább termékekkel nem lennének versenyképesek a piacon. Inkább költségeket csökkentenek, és figyelik a piacot. A lakosság pedig nem fogyaszt, arra számít, hogy még lejjebb esnek az árak. Így pedig semmi nem hajtja a növekedést, leül a gazdasági aktivitás.
- Hol lehet e folyamatban és e körben elhelyezni hazánkat?
- Magyarországnak az átlagos európai mezőnyhöz viszonyítva érettebb a gazdasága. Nem véletlen, hogy a számunkra ideális háromszázalékos inflációs cél várhatóan 2018 derekán már elérhető, míg az eurózóna számára a kétszázalékos küszöb is legkorábban csak 2019-ben. Az uniós pénzzel fizető övezetnek olyan hatalmas „falatokat” kell megemésztenie, mint Görögország, Olaszország, a portugálok és a spanyolok.
- Mire számít Európában idén?
- Az év egészében valamivel egy százalék fölötti inflációt és másfél százalékos gazdasági növekedést várok.
- És ha beüt egy olajárrobbanás?
- Az jelentősen megzavarhatja a gazdaságokat, felugorhat az infláció. Az energetikai cégek viszont kihasználhatják a lehetőséget, és sokat adhatnak az általános gazdasági bővüléshez.
