Több tényezőtől is függ, hogy mekkora lesz a magyar adósságráta csökkenésének mértéke, elsősorban a gazdasági növekedéstől és a forint árfolyamának alakulásától. Egyelőre nem módosítunk az éves tervünkön, azzal számolunk, hogy a GDP, azaz a bruttó hazai össztermék arányában 74-75 százalékos lehet az év végére az adósságráta – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Barcza György, az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója. Kiemelte: alapelv, hogy a devizaarány csökkenjen az adósságkezelésben.
– Piaci elemzők szerint az adósságráta 2016-ban a vártnál nagyobb mértékben csökkenhet: a Portfolio.hu számításai szerint akár 73 százalékra. Tervezik-e, hogy módosítják az alappályát, a finanszírozási tervet?
– Pozitív fejlemény, hogy a piaci szakértők eszerint azzal kalkulálnak, hogy a tavaly év végi 75,3 százalék után tovább csökkenhet az államadósság-ráta. Amikor az ÁKK meghirdeti éves tervét, rendszeresen felmerül elemzői körökben, hogy kincstári optimizmus hatja át az elképzeléseket. Több tényezőtől is függ, hogy mekkora lesz a csökkenés mértéke, így elsősorban a gazdasági növekedéstől, valamint a forint árfolyamának alakulásától. Egyelőre nem módosítunk az éves tervünkön, azzal számolunk, hogy a GDP arányában 74-75 százalékos lehet az év végére az adósságráta.
– Hosszú időn keresztül kockázatot jelentett a devizaadósság magas hányada. Ezen a téren mit hoz az idei év?
– Ezen a nyáron harminc százalék alá csökkent az államadósság devizaaránya, év végéig pedig 26 százalékos szintre mérséklődhet. Kétségtelen, hogy az IMF–EU-kölcsön 2008-as felvétele után az államadósság fele devizában volt. A magas devizaarány pedig kockázatot jelent, hiszen a magyar gazdaság szempontjából nem feltétlenül az a legoptimálisabb, ha a hazai kamatszint emiatt a nemzetközi piaci környezethez igazodik.
– Marad jövőre is ez a trend?
– Az adósságráta csökkentése és a lakossági állampapírpiac fejlesztése mellett a harmadik alapelvünk, hogy a devizaarány csökkenjen. A következő év végére közel kerülhetünk a 25 százalékos értékhez.
– Voltunk már ennyire „lent” devizában, vagy ez abszolút az ÁKK sikere lesz?
– Hasonlóan alacsony csak 2001-2002-ben volt a devizaarány. Valószínűleg közismert az a történelmi tény, hogy 1973-tól egészen a rendszerváltoztatásig száz százalékban devizában volt a magyar államadósság.
– Ahhoz, hogy eurónk legyen, még drasztikusabb adósságlefaragásra van szükség: mikor jöhet össze az adósságrátában hatvanszázalékos uniós kulcsszint?
– Ha tartósan három százalék alatt marad a központi költségvetés hiánya, valamint fenntartható növekedési pályán marad a magyar gazdaság is, akkor 2020 környékére érjük el a szóban forgó értéket.
– Milyen a helyezésünk eurózónás közép-európai viszonylatban a mostani számainkkal?
– Ha a kelet-közép-európai uniós tagállamok adósságrátáját vetjük össze a magyaréval, van még mit behoznunk, hiszen régiós versenytársaink általában negyven-ötven százalékos mutatóval rendelkeznek. Nyugat-európai, eurózónás megközelítésből a helyzet lényegesen jobb, miután ott, vagyis a Lajtán túl nyolcvan százalékra jön ki a ráta, sőt egyes eurózónás tagállamok extrémmagas, száz százalék feletti adósságrátát produkálnak. Nagy előnye Magyarországnak, hogy 2011 óta érdemben csak nálunk csökkent a mutató.
– Rekordalacsony a jegybanki alapkamat, mit jelent az adósságfinanszírozás szempontjából?
– Az elmúlt évek alatt százmilliárdos nagyságrendben csökkent a kamatkiadás. A kamatszint és az államháztartás, bővebben az ország pénzügyei között kölcsönös kapcsolat van. Ha az állam pénzügyei stabilak, akkor a kamatszint is alacsonyabb. Az állam és az ország pénzügyi stabilitásához viszont mind a költségvetési, mind a jegybanki és felügyeleti politikára szükség van.
– Az idén fizettük vissza a válság idején lehívott IMF–EU-gigahitelt, mit jelentett ez a devizaarány változásában?
– Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap összesen mintegy húszmilliárd eurós hitelcsomagot biztosított az akkori magyar kormány számára a nemzetközi hitelválság idején, s Magyarország a hitel utolsó, másfél milliárd eurós részletét is visszafizette a tavasszal. Egyfelől ez azt jelenti: Magyarországnak papírja van arról, hogy képes az állam pénzügyeit piaci alapon finanszírozni, és nincs szüksége külső segítségre. Másfelől pedig a 2008-ban felvett IMF–EU-hitelének utolsó részlete, a mintegy másfél milliárd eurós hiteltörlesztés több mint két százalékpontot csökkentett a devizaarányon.
– Hogy érzi, nincs picit „túlfűtve” az állampapírpiac lakossági oldalról? Mindenki állampapírba fektet.
– Miközben kétségtelen, hogy a lakossági állampapírpiac dinamikusan növekszik, sorra dőlnek meg a rekordok, addig a háztartások birtokában az adósság húsz százaléka van állampapír formájában. Ez azt jelenti, hogy bíznak a magyar államban, a finanszírozói oldalról pedig azt, hogy az állami pénzügyek biztonságosabbak, például ennek köszönhetően kisebb a devizaarány.
– Nemcsak az adósság csökkentése miatt fontos a növekedés, hanem azért is, hogy fejlődjünk. Közgazdászként hogy látja, van lendület a gazdaságban?
– Ahhoz, hogy felzárkózzunk az európai színvonalhoz, tartósan az uniós átlag feletti teljesítményt kell elérnünk. Évtizedek óta visszatérő gond, hogy az eladósodásból finanszírozott növekedést válság követi, amellyel többet veszítünk, mintha kicsit kisebb, de eladósodás nélküli növekedési pályát választottunk volna.
– Pénz- és tőkeszegény ország vagyunk, építsünk továbbra is a külső forrásokra?
– A tartós gazdasági növekedés akkor a legmagasabb, ha azt saját erőből, a magunk forrásaira támaszkodva érjük el. Fölöttébb biztató, hogy miközben az egyszeri hatások nélküli gazdasági növekedési képesség 2011-ben még csak fél-egy százalék volt, mára ezt már inkább 2-2,5 százalékra teszi a szakértők többsége. Ezt ráadásul úgy sikerült elérni, hogy az államadósság csökkenő pályára állt.
