Kína több mint tízéves, államilag támogatott törekvésének eredményeként sikeresen lépett feljebb a globális gyártási értékláncban. Bár az olcsó termékek exportja stagnál vagy csökken, a kínai gyárak ma már ontják magukból a csúcsminőségű járműveket, a bonyolult gépeket és a modern elektronikai eszközöket. Ez a rohamtempójú fejlődés és agresszív árképzés azonban komoly feszültségeket és egzisztenciális fenyegetést jelent a nyugati – köztük az amerikai és az európai – iparágak számára.
Évekig a „Made in China” (Kínában gyártva) felirat leginkább az olcsó pólókat és műanyag játékokat juttatta eszünkbe. Ma már azonban a fejlett elektromos SUV-okat is jelenti. A kínai export új hulláma alapjaiban írja át a globális kereskedelmet: az olcsó elektronikai cikkek és a textíliák mellett megjelent a csúcstechnológiás, kiváló minőségű termékek új generációja, amelyeket korábban elsősorban Japánhoz, Európához vagy az Egyesült Államokhoz társítottunk.
A leglátványosabb és legélesebb feszültségforrást a járműipar jelenti Kína és kereskedelmi partnerei között. A világ második legnagyobb gazdasága ma már több autót ad el a nemzetközi piacokon, mint Németország és az Egyesült Államok együttvéve. Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt az összetett ipari gépek, a csúcskategóriás vegyipari anyagok és az adatközponti berendezések kivitele is, miközben a hagyományos kínai áruk – cipők, bútorok, játékok – exportja csökkenést vagy stagnálást mutat.
Ez az új exporthullám nem a véletlen műve; egy több mint évtizedes, államilag finanszírozott törekvés eredménye, melynek célja az volt, hogy Kínát feljebb pozicionálja a globális gyártási láncban. A hatalmas kormányzati támogatásoknak köszönhetően a kínai gyárak gőzerővel termelnek, fenntartva a gazdaság lendületét addig is, amíg a politikai vezetés meg nem oldja a régóta húzódó belföldi ingatlanválságot, és a fogyasztói bizalom helyre nem áll.
A globális fogyasztók milliói számára ez egyet jelent a megfizethető, modern és vonzó termékek bőségével. Ugyanakkor az egyre kiélezettebb verseny komoly veszélyt jelent a nyugati – amerikai és német – gyári munkások álláshelyeire.
A mesterséges intelligencia (MI) hardveres háttérországa
A mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése új technológiai fegyverkezési versenyt indított el Kína és az Egyesült Államok között, ugyanakkor rávilágított egy kellemetlen igazságra: a globális techcégek szinte képtelenek MI-infrastruktúrát építeni kínai alkatrészek nélkül.
Bár a legfejlettebb mesterségesintelligencia-chipeket továbbra is amerikai vállalatok tervezik és nagyrészt Tajvanon gyártják, ezek mögött egy hatalmas, költséghatékony hardverréteg húzódik meg, amelyet Kína biztosít. Ide tartoznak az úgynevezett érett csomópontú (hagyományos) chipek, a memóriamodulok, a szerveralkatrészek, valamint az adatközpontok működéséhez elengedhetetlen transzformátorok, szigetelt vezetékek és vezérlőpanelek. (A 2015 és 2025 közötti exportadatok egyértelműen mutatják, hogy Kína a nyolc kulcsfontosságú MI-infrastruktúra komponensből ötben globális piacvezetővé vált).
„Az MI teljesen átformálja Kína kereskedelmi környezetét” – nyilatkozta Ruby Osman, a Tony Blair Institute for Global Change vezető geopolitikai tanácsadója. „Ha megnézzük az érett chipeket és az azokat kiszolgáló fizikai alkatrészeket, azt látjuk, hogy ismét Kína dominál.” Ezt a számok is igazolják: a kínai chipszállítások csaknem megduplázódtak az idei év első felében (elérve a 177,28 milliárd dollárt), míg a számítógép- és szerverszállítások 41,3 százalékkal emelkedtek.
Finomodó vegyipar, avagy a műanyagoktól a szénszálig
A kínai vegyipar térhódítása is látványos. Korábban Kína az egyszerű alapanyagokra koncentrált, és a magasabb hozzáadott értékű vegyi anyagokat Európából, Japánból és Amerikából vásárolta. Mára azonban szintet léptek: ők szállítják az autók lökhárítóihoz szükséges rugalmas műanyagokat, a napelemek alapanyagait vagy épp a prémium kerékpárokhoz használt szénszálat. Az exportadatok szerint Kína robbanásszerűen megnövelte a szerves vegyi anyagok és a műanyag alapanyagok kivitelét, maga mögé utasítva a korábbi piacvezetőket (mint az Egyesült Államok, Németország vagy Belgium).
A szektor szárnyalása mögött is az állami dotáció áll. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) adatai alapján a kínai vegyipari vállalatok az elmúlt évtizedben nagyságrendileg 75 milliárd dollárnyi állami támogatást kaptak (ami 2023-ban érte el a csúcsot, mintegy 15 milliárd dollárral). A kínai statisztikák szerint 2018 és 2023 között körülbelül ötezer új vegyipari cég alakult az országban. Ez hatalmas túlkínálathoz vezetett, így a belső piacon feleslegessé vált készleteket nyomott áron zúdították rá a tengerentúli piacokra.
Ennek hatását a globális szereplők is megérezték: olyan vegyipari óriások, mint a BASF, a Dow, a LyondellBasell vagy a Mitsubishi Chemical már tavaly arra figyelmeztették befektetőiket, hogy a kínai árak és a termelési volumen miatti verseny komolyan fenyegeti a profitabilitásukat.
A „gyárak gyára”
A nyugati politikusok – köztük az egykori amerikai elnök, Donald Trump – gyakran szorgalmazzák a hazai ipar újjáépítését, és a túl olcsó kínai árukra kivetett védővámokat látják a megoldásnak a kereskedelmi hiány csökkentésére. A probléma azonban ennél jóval összetettebb: Kína mára a „gyárak gyárává” lépett elő.
A kínai ipari robotok exportja 2015 óta több mint 300 százalékkal ugrott meg, folyamatosan hódítva el a piaci részesedést a csökkenő forgalmú amerikai, német és olasz gyártóktól (robotika terén Kína jelenleg Japán mögött a második). Sőt, a szerszámgép-exportban Kína mára megelőzte a korábbi világelső Németországot. Bár Európa (különösen Németország az optikai berendezések, Hollandia pedig a chipgyártó gépek terén) még tartja a pozícióját a legkifinomultabb tőkejavak piacán, a Goldman Sachs becslései szerint az öreg kontinens globális részesedése a 2005-ös 54 százalékról 43 százalékra csökkent, miközben Kínáé 7-ről 24 százalékra lőtt ki.
„Egy új gyár felépítéséhez talán szükség van kínai gépekre, de az igazán nagy probléma az, hogy maga a termelési folyamat is nagymértékben függni fog a kínai alkatrészektől” – mutatott rá Fred Neumann, a HSBC ázsiai vezető közgazdásza.
Letarolják az autópiacot
A kínai járműipar rohamtempóban hódítja meg Európát. Bár a nyugati autós újságírók néha még kritikusak, a vásárlókat meggyőzi az árcédula. Az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) adatai szerint a kínai Leapmotor eladásai az idei év első felében 558 százalékkal ugrottak meg az előző év azonos időszakához képest, míg a BYD modelljei 146 százalékos növekedést produkáltak a kontinensen. (Az adatok alapján a kínai autóexport értéke 2015 óta elképesztő, 1871 százalékos növekedést mutat, amivel Kína megelőzte Japánt és Mexikót is).
Ezek a járművek azért olcsók, mert a belföldi piacon már eladhatatlan mennyiséget termelő kínai gyárak ontják magukból az autókat, amelyeket a tengerentúlon kell értékesíteniük. A helyzet kísértetiesen emlékeztet az 1980-as évek „japán sokkjára”, ami arra késztette az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy különböző kereskedelmi és vámakadályokat vezessenek be a hazai iparágak védelmében.
Okoseszközök és robotfűnyírók
Miközben Kínában alig vannak füves kertek, a kínai gyártók mégis elárasztják a világot robotfűnyírókkal. Mivel belföldi piacuk gyakorlatilag nincs, a teljes volument külföldön értékesítik, rohamosan kiszorítva a nyugati riválisokat.
A korábban olcsó elektronikát gyártó cégek mára a prémium kategóriás okoseszközök felé fordultak, felhasználva azt a mesterséges intelligencia, big data (nagy adathalmazok) és műholdas helymeghatározási (GPS) tudást, amit az államilag támogatott (és mára telítődött) autóiparból merítettek. A robotfűnyírók például ma már gyakran ugyanolyan nagy pontosságú navigációs rendszereket használnak a gyep feltérképezésére és a virtuális határok megtartására, mint amilyeneket az elektromos járművek vezetéstámogató rendszereibe építenek.
A kínai cégek agresszív árazása és gyártási tempója komoly veszteségeket okoz a nyugati konkurenciának. Jól mutatja ezt, hogy a Roomba robotporszívókat fejlesztő massachusettsi iRobot tavaly decemberben csődöt jelentett, miután alulmaradt a versenymaratonban – többek között azzal a sencseni Picea vállalattal szemben, amely korábban csak beszállítója, ma már viszont a tulajdonosa.
A robotfűnyírók európai piacán (amely a legnagyobb a világon) a kínai márkák óriási szeletet hasítottak ki. A helyzet odáig fajult, hogy Brüsszel tavaly novemberben dömpingellenes vizsgálatot indított, miután egy európai gyártó arra panaszkodott, hogy a kínai versenytársak nagyjából 40 százalékkal kínálnak a piaci ár alá. Hasonló átrendeződés figyelhető meg az amerikai piacon is: a motoros fűnyírók szegmensében az USA exportja jelentősen, mintegy 746 millió dollárra esett (a korábbi 1 milliárd dollárról), míg a kínai kivitel ugyanebben az időszakban 1,3 milliárdról 2,8 milliárd dollárra, tehát több mint a duplájára ugrott – írta a Reuters.
