Az energiapiacok kezdetben csupán múló korrekcióként árazták az iráni háborút a hosszú távú csökkenő trendben, a kereskedők azonban mára arra rendezkedtek be, hogy az olajárak egészen 2028-ig magasan ragadnak. A nyolc hónapja húzódó konfliktus felélte a szárazföldi vésztartalékokat, miközben a finomítói kapacitások szűkülése és a hajózási útvonalak fenyegetettsége miatt a globális infláció újbóli fellángolásától tartanak az elemzők.
A háború kitörése után nyolc hónappal azok a pufferek, amelyek segítettek elnyelni a kezdeti energiasokkot – mindenekelőtt a szárazföldi nyersolajkészletek – veszélyesen megfogyatkoztak. Ezzel párhuzamosan a Hormuzi-szoroson keresztüli nyersolajexport újraindulása továbbra is rendkívül törékeny, a globális finomítói kapacitások jelentősen szűkültek, a konfliktus lezárását célzó hiteles diplomáciai utak pedig minden korábbinál szűkebbnek látszanak.
A globális etalonnak számító Brent nyersolaj határidős jegyzései egyértelmű piaci átrendeződést jeleznek. A 2027. decemberi szállítású kontraktusok ára szeptember eleje óta több mint 13 százalékkal emelkedett, elérve a hordónkénti 86 dolláros csúcsot, miközben a 2026. decemberi határidős jegyzések mintegy 12 százalékkal drágultak.
Bár a Brent határidős görbéje önmagában nem tekinthető közvetlen árelőrejelzésnek, jól tükrözi a finomítók, a légitársaságok, az árupiaci kereskedők és az alapkezelők hajlandóságát arra, hogy hónapokra, sőt évekre előre bebiztosítsák magukat a magas árak mellett. A piaci szereplők gyakorlatilag felárat fizetnek azért a forgatókönyvért, amely szerint a jelenlegi ellátási zavarok válnak az új normává.
Kínálati fordulat vagy illúzió?
Ez a pozicionálás éles ellentétben áll az iparági elemzők széles körben hangoztatott várakozásaival, amelyek szerint a globális olajkínálat a következő évben érdemben magára talál.
A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint a világpiaci kínálat 2027-re napi 108,3 millió hordóra nő az idei 100,7 millió hordóról, párhuzamosan a közel-keleti export helyreállásával.
A kereslet ezzel szemben a várakozások szerint jövőre napi 102,4 millió hordóról 104,4 millió hordóra bővülhet, ami még mindig kissé elmarad a 2025-ös fogyasztási szinttől. Ez a keresletnövekedés ráadásul elsősorban a petrolkémiai alapanyagokra összpontosul majd, nem pedig a közlekedési üzemanyagokra, például a gázolajra.
Bár az ügynökség mérlegadatai jelentős kínálati többletet vetítenek előre a következő évre – ami rendes körülmények között lefelé szorítaná az árakat –, a hosszú lejáratú határidős jegyzések folyamatos drágulása azt mutatja, hogy a befektetők egyre szkeptikusabbak azzal kapcsolatban, hogy a kínálat valóban ilyen ütemben tér-e vissza, és ha igen, az fenntartható marad-e.
Biztonsági prémium a Hormuzi-szorosban
A Washington és Teherán közötti feszültség fókuszában továbbra is a Hormuzi-szoros ellenőrzése áll. Bár a stratégiai víziúton áthaladó olaj mennyisége az elmúlt hetekben – részben az amerikai haditengerészeti jelenlétnek köszönhetően – megközelítette a konfliktus előtti szintet, a térségben az elmúlt napokban ismét megszaporodtak a kereskedelmi hajók elleni támadások, és újabb zavarok fenyegetnek.
A konfliktus ráadásul a Perzsa-öböl tágabb térségére is átterjedt. A jemeni húszi lázadók fokozták a Szaúd-Arábia elleni rakéta- és dróntámadásaikat, célba véve a szaúdi állami olajvállalat, az Aramco dhahrani központját is.
Mindezek következtében a térségből kikerülő minden egyes hordó olajra egyre nagyobb kockázati felár rakódik. Az összetett logisztika, a megugró fuvardíjak, a magas biztosítási tarifák és a fegyveres védelem költségei ma már a kitermelt olaj elszállítási költségének közel harmadát teszik ki, szemben a háború előtti 3 százalékos aránnyal.
Amíg a Hormuzi-szoros biztonságára nincs tartós diplomáciai garancia, addig ezek a járulékos költségek tartósan beépülnek a fogyasztói árakba.
Nyomás alatt a dízelpiac
A feszültség még nyilvánvalóbb a gázolaj piacán.
Az európai dízel határidős referenciaárai történelmi magasságba szöktek: szeptember közepén elérték a tonnánkénti 1480 dollárt – ami hordónként nagyjából 210 dollárnak felel meg –, miután a közel-keleti és oroszországi kiesések miatt akut hiány alakult ki az ellátásban.
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója óta a kijevi dróntámadások súlyos károkat okoztak az orosz finomítókban, ami arra kényszerítette Moszkvát, hogy az év elején exporttilalmat vezessen be a dízelre.
Bár Donald Trump amerikai elnök a közelmúltban bejelentette, hogy megállapodást kötött Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az orosz gázolajexport újraindításáról, majd újabb „energiaszünetet” hirdetett Oroszország és Ukrajna között, a piacok nem bíznak a tartós enyhülésben. A bejelentett orosz többletexport ráadásul elenyésző, mindössze mintegy 12 órányi globális fogyasztást fedez, miközben a tűzszüneti megállapodás életképességét mindkét háborús fél fenntartásokkal kezeli.
A kereskedők figyelme így az üzemanyaggyártó kapacitások idei drasztikus visszaesésére irányul, amit a dízel határidős jegyzéseinek további szűkülése is alátámaszt. A 2027. decemberi kontraktusok ára a napokban először lépte át a tonnánkénti 1000 dolláros lélektani határt, szemben a háború előtti 644 dollárral.
A feldolgozott üzemanyagok drágulása végső soron súlyosabb következményekkel járhat, mint maga a nyersolaj áremelkedése. A dízel mozgatja a teherautókat, a teherhajókat, a gyárakat és a mezőgazdasági gépeket, amelyek a világkereskedelem gerincét alkotják. A tartós dízeldrágulás a logisztikai, termelési és élelmiszerárakon keresztül közvetlenül gyűrűzik be a reálgazdaságba.
Miközben az Egyesült Államok inflációja szeptemberben 3,7 százalékon állt – ami közel duplája a Federal Reserve 2 százalékos céljának –, és a maginfláció is enyhe emelkedést mutat, a magasan ragadó üzemanyagárak komoly fejtörést okoznak a jegybankoknak és a gazdaságpolitikai döntéshozóknak.
Új gazdasági korszak küszöbén
Az energiapiacok az év jelentős részében abból a feltevésből indultak ki, hogy a közel-keleti feszültség a korábbi geopolitikai válságok forgatókönyvét követi majd: egy hirtelen, de múló ársokk után gyors visszarendeződés jön.
A befektetők többsége mára elvetette ezt a várakozást. A kérdés már nem pusztán az, hogy mennyi nyersolaj jut át a Hormuzi-szoroson, hanem az is, hogy a globális ellátási láncok képesek-e viszonylag gyorsan pótolni a háború miatt elapadt készleteket és a kiesett finomítói kapacitásokat.
Mindez azt a kockázatot hordozza magában, hogy a világgazdaság tartósan berendezkedik a strukturálisan magasabb energiaköltségekre, amelyek hatása még jóval a fegyveres konfliktusok lezárása után is érezhető marad – olvasható a Reutersen.
